Megmozgattuk a kibucot. Na jó, nem az egészet, de az ovisokat és szüleiket igen. Ehhez nem kellett mást csinálni, csak elkérni a tornaterem kulcsát. Ilyen egyszerű. De hogy lehet, hogy 30 éve ez senkinek sem jutott eszébe?
Gyerekeseknek ugyan álom hely a kibuc, de azért ez egy kis falu, belátható programkínálattal, amit tovább szűkít, hogy jelen pillanatban tél van, vagy legalábbis olyasmi. Amúgy is állandó szülői para, hogy mit csináljunk a gyerekekkel, ilyenkor meg főleg. Ezért is fura, hogy eddig miért nem jutott senkinek sem az eszébe, hogy a kibuc tornatermében közös erővel fárasszuk a gyerekeket. Zsófi viszont a tettek mezejére lépett. Némi kutakodás után kiderítette mikor szabad a terem és hol a kulcs, majd összebeszélt a szülőkkel, a többi már ment magától. Cikázó gyerekektől, pattogó labdáktól és lihegő szülőktől volt hangos a tornaterem, ami amúgy lényegében parlagon hever.
Nálunk kisebb városok is megirigyelhetnék a normál kosárpálya méretű tornacsarnokot, amit 1980-ban a helyi iskola számára építettek. De, hogy miért ekkora hodályt az érthetetlen. Az iskolának még csak megközelítőleg sem volt egyszerre annyi diákja, hogy a nagyjából 250 fős lelátót legalább félig megtöltsék. Amúgy meg, ha összehúzzák magukat, akkor a kibuc minden lakója beférne ide és még meccset is lehetne játszani.
Az iskolát jó pár éve bezárták, most csak az alagsori kondi teremben izzadnak a srácok, valamint délutánonként a "centerpályán" tartanak röplabda edzéseket, egyébként kihasználatlanul áll a szebb napokat látott épület. Talán azért is merült feledésbe, mert nincs szem előtt. Bár attól, hogy a kibuc eldugott sarkában, a pusztuló iskolán is túl van a létesítmény, még akadhatna valaki, aki összefogja a helyieket és valamiféle könnyed sportéletet szervez, ha már megadatott a kibucnak ez a tornaház.
Volt szülő, aki most járt itt először mióta elballagott az azóta bezárt iskolából. Amikor belépett a terembe olyan volt a tekintete, mintha egy emlékekkel teli, rég elfeledett dobozt nyitna ki. Ezek után nem csoda, hogy a terem (újra)hasznosításáért Zsófi rengeteg gratulációt söpört be a szülőktől. A kicsit "ereszdelahajam" jellegű délután után mindenki arról beszélt, hogy mostantól hétente jövünk. Meglátjuk meddig tart ki a lelkesedés. A terem adott és most már a kulcskérdés is megoldódott.
Az iskolát jó pár éve bezárták, most csak az alagsori kondi teremben izzadnak a srácok, valamint délutánonként a "centerpályán" tartanak röplabda edzéseket, egyébként kihasználatlanul áll a szebb napokat látott épület. Talán azért is merült feledésbe, mert nincs szem előtt. Bár attól, hogy a kibuc eldugott sarkában, a pusztuló iskolán is túl van a létesítmény, még akadhatna valaki, aki összefogja a helyieket és valamiféle könnyed sportéletet szervez, ha már megadatott a kibucnak ez a tornaház.
Volt szülő, aki most járt itt először mióta elballagott az azóta bezárt iskolából. Amikor belépett a terembe olyan volt a tekintete, mintha egy emlékekkel teli, rég elfeledett dobozt nyitna ki. Ezek után nem csoda, hogy a terem (újra)hasznosításáért Zsófi rengeteg gratulációt söpört be a szülőktől. A kicsit "ereszdelahajam" jellegű délután után mindenki arról beszélt, hogy mostantól hétente jövünk. Meglátjuk meddig tart ki a lelkesedés. A terem adott és most már a kulcskérdés is megoldódott.
RSS Feed