A világviszonylatban is elsőrangú múzeum tele van nagyszerű gyüjteményekkel. De engem a tavaly átadott új szárny érdekelt igazán (magyar nyelvű bemutatás itt, az épület hivatalos oldal itt), ami nem okozott csalódást.
mishpaha |
|
Sosem volt a szívem csücske Tel Aviv, de ettől még olyan hely, ahová érdemes időről időre visszatérni. Mióta Izraelbe költöztünk kimaradt nekem, érett már, hogy szerét ejtsem a látogatásnak. Képes beszámoló a Fehér Városból. Tel Aviva az a város, amit lakva lehet igazán megszeretni. Én meg soha nem laktam ott, csak átutaztam rajta, szétnéztem benne vagy jobb esetben pár napot ott töltöttem. Nem különösebben attraktív világváros, viszont annál impulzívabb és ez tagadhatatlanul egyedivé teszi a hangulatát. Mindent beleng a mediterrán életérzés, ami a hozzám hasonló kontinentális alakoknak eleve a gyengéje, ráadásul az itt kiteljesedő páratlan kreatív világ a közegem. Ezzel együtt Tel Aviv nekem nem jött be, valahogy soha nem akartam több időt itt tölteni. Azt hiszem azért, mert irritál az összebaszottsága (nincs erre jobb szó), pontosabban az, hogy az eredeti letisztult bauhaus koncepciót miként lépik túl az ingatlanbefektetők, miközben a városlakók sem ismerik fel, hogy micsoda ékszerdobozban csücsülnek. Jó, nyilván ha elkezdenek egy várost használni, akkor az természetes módon átalakul és veszít az eredeti fényéből - az alig 100 éves Fehér Városnak is becézett Tel Avivnak meg talán soha nem volt fénye. Az eredetileg vakító fehér bauhaus városközpont, amiért én rajongok pillanatok alatt szűkké és szürkévé vált, ahogy lelakták és könnyűszerrel a befektetők lábai elé vetették. Szóval Tel Aviv nekem inkább az elpuskázott urbanisztikai lehetőség szimbóluma, mintsem a fantasztikus tengerparti város, tele vonzó kulturális próbálkozásokkal és fényes üzleti lehetőségekkel. Szerintem élhetetlen hellyé vált, mások viszont rajonganak érte és én megértem, hogy miért. Sok magyar barátunk horgonyzott le Tel Avivban, amiben biztos, hogy szerepet játszott, hogy a város szabados felfogása nyomokban hasonlít Budapestre (talán ezért is testvérvárosok). Aki onnan érkezik ide, az hamar azt érezheti, hogy otthon van. Ráadásul, ami magyar fővárosban bizsergető alternatív underground az itt az abszolút main sream. Aki a kreatív kezdeményezésekre, az inspiráló pulzálásra, a nemzetközi közegre vagy épp a meleg szubkultúrára vevő, az itt kiteljesedhet és nem okoz vele feltűnést, mert errefelé ez a hétköznapi. Mindez egyébként Izraelben is egyedivé teszi Tel Avivot, nem véletlen, hogy a gazdaságilag is prosperáló városba özönlenek a fiatalok, aminek az elszabadult bérleti díjak és az extra magas megélhetési költségek sem szabnak gátat. Sikk itt lakni, ennek az árát megkérik és megfizetik a lakásárakban és a sarki fűszeresnél egyaránt. Másfél év falusi magányom után üdítő volt megmerítkezni Tel Avivban. A városból így is pont elég volt két nap, de a barátokból azért nem. Azon túl, hogy minél többjükkel szerettem volna találkozni nem volt különösebb célom, egyszerűen lötyögni akartam. Sétálgattam, sokat fotóztam, néztem a csajokat és még a város polgármesterébe, Ron Huldaiba is belefutottam, aki a törzshelyén épp a reggeli kávéját szürcsölte az előző éjszakai futóverseny hivatalos pólójában. A viselete cseppet sem volt ciki, inkább árulkodó arról a lokálpatrióta hozzáállásról, ami a hazai városvezetőkből egy ideje kiveszett. Erről, illetve arról, hogy Tel Aviv mitől is olyan izgalmas sokat elárul ez a kis videó, aminek a végén Huldai is feltűnik - nem épp polgármesterektől megszokott szerepben. Tel Avivban azon voltam, hogy a kibuc édeni ingerszegénységét a város lüktetésével ellenpontozzam, illetve valami magas kultúrát szívjak végre magamba. Esetemben ez a Tel Aviv Museumot jelentette, ahol gyakorlatilag az egész szombatomat eltöltöttem. A világviszonylatban is elsőrangú múzeum tele van nagyszerű gyüjteményekkel. De engem a tavaly átadott új szárny érdekelt igazán (magyar nyelvű bemutatás itt, az épület hivatalos oldal itt), ami nem okozott csalódást. Kihagyhatatlan kortárs építészeti jel, önmagában is műalkotás, lenyűgöző megoldásokkal, légies terekkel - kár az értő szemmel itt-ott látható közel-keleties belsőépítészeti kivitelezésért. De hát lehet, hogy ez is az építészeti koncepció része volt és így akarták tel avivi kontextusba helyezni ezt a csodálatos építményt… Engem így is lenyűgözött, különösen a délelőtti fények és árnyékok és a hatalmas központi tér együttese, ami egy fotós számára maga a mennyország. Hogy Tel Avivból mégis csak a szépre emlékezzünk, búcsúzóul álljon itt egy válogatás a múzeumban készült artisztikus képeimből. Kapcsolódó cikk:
13 Comments
Tzalay
11/7/2012 03:47:24 am
Ákos, a bauhaus nem fundamentuma, csak epizódja tel-avivnak. Volt előzménye és természetes, hogy van élet utána is. És akkor arról még nem beszéltünk, hogy a fehér várost pont olyan befektetők hozták létre, mint a mai toronyépületeket. Akkor arra volt igény, ma erre. Az elszabadult bérleti díjak az elszabadult ingatlanárak miatt vannak, az ingatlanárak meg befolyásolják a telekárakat. Ha drága a telek, hiába Szép a két emeletes bauhaus, tornyot kell rá építeni, hogy megérje.
szerző
11/7/2012 04:00:08 am
Nekem nincs bajom a toronyházakkal, felhőkarcolókkal. Engem az összebaszottság és a koncepciótlan városkép zavar Tel Avivban. Az összebaszottság mediterrán-Közel-keleti sajátosság, de egy olyan európai gyökerű és arculatú városban szembetűnőbb. (Ugyan nem a térségben van, de Brüsszelben például hasonló módon dobták be a gyeplőt és ott is az van, hogy egy ronda betoniroda, mellette egy vékonyka ház üresen, aztán egy ugyanilyen már kicsinosítva. Borzalmas.) A lépték egyébként fontos és nem rendelném ennyire a piac érdekei alá. Az utcahálózat adott, az áteresztőképesség ugyancsak, a környék "ltartóképessége" szintén. Ha ebbe mindenáron beleszuszakolnak egy irdatlan építményt, az nem csak vizuálisan ormótaln, de a környezeti hatásai is siralmasak. De még ez sem igazán kellene, hogy izgasson, hiszen Budapesten ugyanez történt a belső kerületekben, nem ismeretlen a jelenség. Az igénytelen összebaszottság viszont szembetűnő, lengővezetékek, szemetes sikátorok, földszinttől felfelé üres, kibelezett házak stb.
Tzalay
11/7/2012 02:51:41 pm
Ákos, Pesten? Annyira vigyázni akarnak a xix. Században kialakult városképre, hogy nem engedélyeznek semmi normális méretűt. Nincs is számottevő beruhazas itt, mert a telekarak nem követték az ingatlanárak csökkenését, válság előtt pedig gyorsabban drágultak, mint a lakások.
szerző
11/7/2012 03:17:01 pm
Budapesten rengeteg olyan terület van, ahol a XIX. századi városképnek nyoma sincs, viszont a lokációja jó (lásd még Ferencvárost XIII. kerületet), ezt te tudod a legjobban. A belvárosban pedig szempont a városkép, de ez azért nem feltétlenül akadálya a fejlesztésnek, csak a profitráta alacsonyabb - ez azért nagy különbség. Ha te a törönyházakra gondolsz, akkor azoknak is lenne hely Budapesten és még jól is mutatna. Az igazi probléma, hogy a város üzletileg nem olyan vonzó, hogy ide újabb milliós négyzetméternyi A kategóriás irodát érdemes legyen felhúzni.
Judith
11/7/2012 10:33:58 pm
talán nevezhetjük kedvesen eklektikusnak...és fiatal korára való tekintettel szeleburdinak, ahol mindig épp annyit építettek szépen-lassan, vagy gyorsan-elfuseráltan, hogy kielégítse a pillanatnyi igényeket a száz éve során...itt a main stream a bármi, bárhogyan, és épp ettől van a felszabadultság érzés is...semmi konvencionális, semmi tervezettség...és lakói is erre törekednek...(és hálistennek évről évre icipicit tisztább)
szerző
11/8/2012 02:31:36 pm
A szeleburdival messzemenően kiegyezek, ha jelzőt kell keresni Tel Avivra. De az eklektikát eufémizmusnak érzem az összebaszottságra.
Judith
11/8/2012 04:26:59 pm
Megjegyzésem nem doktori disszertáció volt, így megengedtem magamnak a jóindulatú "eklektikust" ...nem mint épitészeti stílust, hanem mint egyszerű jelzőt...mivel szeretem a várost és elfogadom úgy, ahogy van...az enyém (is) és bánt, ha bántják...kritizálni oly könnyű...a tényleg gyönyörű Budapest is tele van szomorú állapotú házakkal, a sok fantasztikus mellett...de 18 napig a szépre koncentráltam, amikor most összel ott jártam...hisz a lakói is egyebet sem tesznek, csak kritizálnak mindent. Én erről itt Izraelben hála a pipéknek leszoktam...árt az egészségnek :o)))
szerző
11/8/2012 05:04:26 pm
Judit, nem szoktál le a kritikáról, hisz most is épp azt teszed. Kritizálod azt, aki másképp látja a várost, amiben élsz. A posztban - mint úgy általában a blogon is - tarózkodni szoktunk az összehasonlítástól, mert eleve értelmetlen. Most is csakTzalyra reagálltam kommentben és szálltam vele vitába Budapesttel kapcsolatban.
Judith
11/8/2012 06:33:10 pm
Nem kritizáltalak, elmondtam miért írtam eklektikust. Nem imádom Tel Avivot, csak a szívemhez nőtt...Budapesthez nem hasonlítottam, csak példának szántam, mint egy másik nagyvárost, amit nemrég láttam,...és én is csak megfogalmaztam gondolataimat...nem rólad, hisz nem is ismerjük egymást...eszmecserére gondoltam nem vitára... 7/7/2013 06:27:22 pm
nyilván,minden városnak megvannak az előnyei és hátrányai,én szeretem pedig jó néhány helyen laktam a világban...
szerző
7/7/2013 07:14:12 pm
Tel Avivhoz élehelyzet is kell, hogy élhető legyen. Családdal, kisgyerekekkel nem a legideálisabb, szerintem ez könnyen belátható. De fiataloknak, kreatív iparban dolgozóknak vagy yuppiknak paradicsom. Főleg, ha van hozzá elég pénzük, mert szerintem lakhatatlanul drága hely, de látszik, hogy ez sokakat nem zavar és hajlandóak ezért kompromisszumokra, amire mondjuk engem már nem lehetne rávenni. Ákos, Tel-Aviv cseppet sem koncepciotlan város. A lepusztultsaga pedig éppen a Bauhausnak köszönhető, mert az nem egy működőképes epiteszeti stílus, hanem egy esztétikai fogalom. Hosszan lehetne erről vitatkozni, elég sokat írtam az Amichay -on. A Bauhaus meg TLV-ben sem fenntartható, pedig elvileg, klimatikusan oda való. Azonban a házak nem tudnak ellenállni az időjárásnak. Nem a lakok baszták el, hanem a tervezők, akik leszarták a valós emberi idényeket.
szerző
7/9/2013 03:17:30 am
De ilyen alapon gyakorlatilag minden város túlléphetne a múltján és korszerűtlenségre hivatkozva eltakaríthatná a belvárosát. Európai szemmel ez fura, mégha tudom, hogy máshol nem ennyire finnyásak az épített értékekkel, simán bontanak, ha úgy olcsóbb. Leave a Reply. |