Minden férfiban ott lapul az ős vadász - csak valakiben mélyebben alszik. Bennem mondjuk horkol, de a Kineret kihozta belőlem a horgászt. Nem kell félni, a halaknak nem esett bántódása.
Szeretem a halakat, leginkább a tányéromban. Ez vitt rá arra, hogy botot ragadjak. Előre kell bocsátanom, hogy nem vagyok valami nagy pecás. Még általános harmadikban Nagy Ho-Ho-Hó ként első lettem a jelmezversenyen, ezen kívül életemben egyszer horgásztam komolyabban, akkor össz-vissz egy szerencsételensorsú teknősbékát fogtam. Igaz, az kapitális darab volt! Két tenyérnyi, egy centivel sem kisebb, becs szó!
Szeretem a halakat, leginkább a tányéromban. Ez vitt rá arra, hogy botot ragadjak. Előre kell bocsátanom, hogy nem vagyok valami nagy pecás. Még általános harmadikban Nagy Ho-Ho-Hó ként első lettem a jelmezversenyen, ezen kívül életemben egyszer horgásztam komolyabban, akkor össz-vissz egy szerencsételensorsú teknősbékát fogtam. Igaz, az kapitális darab volt! Két tenyérnyi, egy centivel sem kisebb, becs szó!
Kezdjük ott, hogy a Kineret halai szinte kimásznak a partra, de mindenesetre a strandon simán elvannak a fürdőzők között. Nem ám snecik, hanem 20-25 centis uszonyosok. Az egyik kisrác lepkehálóval ki is kapott egy ilyet, innen vettem a bátorságot, hogy magam is horgásznak álljak.
Ehhez kis utánjárás után beszereztem egy neonzöld zsebpecát (19 sékel, amibők otthon egy kiló hekket kapok a Tescoban) és csakliztam egy 1,80-as tengeri nádat, amibe valamilyen ismeretlen oknál fogva gondos kezek felaplikáltak két gyűrűt. Ekkor jött a magyar buhera legfontosabb kelléke: a szigszalag. Az otthonról hozott csodafegyverrel a nádra erősítettem a zsebpecát. Hogy az esztétikai élményt és a használati értéket tovább növeljem a bot végére tekeretem egy narancssárga, nyakbaakasztható kulcstartót. Majd átfűztem a damilt a két gyűrűn és a kulcskarikán és már kész is volt a rettenthetetlen pecabotom.
Ehhez kis utánjárás után beszereztem egy neonzöld zsebpecát (19 sékel, amibők otthon egy kiló hekket kapok a Tescoban) és csakliztam egy 1,80-as tengeri nádat, amibe valamilyen ismeretlen oknál fogva gondos kezek felaplikáltak két gyűrűt. Ekkor jött a magyar buhera legfontosabb kelléke: a szigszalag. Az otthonról hozott csodafegyverrel a nádra erősítettem a zsebpecát. Hogy az esztétikai élményt és a használati értéket tovább növeljem a bot végére tekeretem egy narancssárga, nyakbaakasztható kulcstartót. Majd átfűztem a damilt a két gyűrűn és a kulcskarikán és már kész is volt a rettenthetetlen pecabotom.
Bambára hajt a bamba hal
Valami horgász műsorban láttam, hogy nagyban növelhető a kifogott hal mennyisége, ha előzőleg beetetjük őket. Ennél azonban több konkrétum nem ugrott be, így saját recepturát kreáltam. Állategész-ségügyi okokból titkosan kezelném az eledel összetételét, legyen elég annyi, hogy többek között jutott bele a gyerek szörpjéből és a maradék kuszkuszból is.
A sok készülődés után szombat reggel a pecabotom társaságában bevetettem magam az áttetsző Kineretbe. Akkurátusan kiszórtam a halcsemegét, majd ínycsiklandó kenyérgalacsinnal belógattam a szerelékem. Aztán mégegyszer és mégegyszer, és megint, és újra és ismét. A halak továbbra is gyanútlanul úszkáltak a közelemben és még a csalival is gondosan cicáztak, de valahogy csak nem akaródzott egyiknek sem ráhaparni. Pedig a tekintélyes mennyiségű haleledelt nyelték, mint kacsa a nokedlit, egymást érték a halrajok körülöttem. Sőt, még a kenyérgalacsin iránt is volt érdeklődés, egyszer-egyszer lelopták a csemegét, de a rafkós halak mindig gondosan ügyeltek arra, hogy a horgot körberágják és ne lenyeljék. Ekkor még élt bennem a remény, hogy nem csak a halak, hanem én is jóllakom - lesz még itt kapás, összejön egy halászlére való apróhal. Bár lehet, hogy csak a napszúrás kerülgetett, mert időközben jócskán elszállt az idő.
A sok készülődés után szombat reggel a pecabotom társaságában bevetettem magam az áttetsző Kineretbe. Akkurátusan kiszórtam a halcsemegét, majd ínycsiklandó kenyérgalacsinnal belógattam a szerelékem. Aztán mégegyszer és mégegyszer, és megint, és újra és ismét. A halak továbbra is gyanútlanul úszkáltak a közelemben és még a csalival is gondosan cicáztak, de valahogy csak nem akaródzott egyiknek sem ráhaparni. Pedig a tekintélyes mennyiségű haleledelt nyelték, mint kacsa a nokedlit, egymást érték a halrajok körülöttem. Sőt, még a kenyérgalacsin iránt is volt érdeklődés, egyszer-egyszer lelopták a csemegét, de a rafkós halak mindig gondosan ügyeltek arra, hogy a horgot körberágják és ne lenyeljék. Ekkor még élt bennem a remény, hogy nem csak a halak, hanem én is jóllakom - lesz még itt kapás, összejön egy halászlére való apróhal. Bár lehet, hogy csak a napszúrás kerülgetett, mert időközben jócskán elszállt az idő.
Ha nem hullámzik a Kineret, akkor igazi horgászparadicsom
A nagy horgászatnak végül a lányom vetett véget, aki a partról vont kérdőre, hogy hol járok már, és miért a halacskákat és nem őt úsztatom a Kineretben. Engedve a szirénhangnak, partra vetettem a pecámat és a világ legszebb sellőlányával megmerítkeztem.
Otthon Zsófi kérte számon a nagy fogást. Erre csak azt tudtam mondani, hogy jóllakott halakkal szemben esélyem sem volt, így egy ideig még marad a konzervhal.
Otthon Zsófi kérte számon a nagy fogást. Erre csak azt tudtam mondani, hogy jóllakott halakkal szemben esélyem sem volt, így egy ideig még marad a konzervhal.
RSS Feed