mishpaha
  • Blog
  • Fotó
  • Magunkról
  • GY.I.K.

Párhuzamos identitások

11/3/2012

7 Comments

 
Látszólag nem sok köze van egymáshoz egy első világháborús megemlékezésnek és egy évente megrendezett "nemzetiségi" találkozónak. És tényleg, a felszínen nem sok, de mégis érdemes összevetni a két programot, mert a különbségek beszédesek.
Október elején tartották Cfaton az izraeli magyarok legjelentősebb találkozóját. A magyar nyelvterületről elszármazott zsidók emlékmúzeuma természetese központja az itteni zsidóságnak. Tiszteletre méltó munkájukról csak az elismerés hangján érdemes szólni. Mint, ahogy azt a tavalyi találkozó kapcsán a Gulyászsidók posztban írtam ez tulajdonképpen a Lusztig család csodálatos vállalkozása, amihez sokan járulnak hozzá önkéntes munkával vagy anyagilag. Az évente megrendezett magyar találkozó az ő tevékenységük egyfajta elismerése és persze egyben a legfontosabb magyar közösségi esemény Izraelben.
A már említett tavalyi helyszíni riportomban a sorok közé rejtettem a találkozó finom abszurditását. Azt az ambivalens kötődést a magyarsághoz, aminek idén is szemtanúja lehettem: azért jönnek, hogy kiéljék a magyar identitásukat (ami mindenkinél mást jelent) viszont a résztvevők (mint ahogy az izraeli magyar zsidók) túlnyomó többsége nem tud, nem akar azonosulni a modern Magyarországgal. A cfati találkozón nyomokban sem éreztem azt, hogy a jelenlévők büszkék lennének arra, honnan jöttek, így zömük a modern Magyarországra sem tud úgy tekinteni, mint hazájára.
Sajnos nehéz is ez azok után, amin a megjelentek zöme fiatalon átment a magyar állam jóvoltából. Ebből aztán sok minden következik. Például az, hogy az izraeli magyar zsidó közösség kihalásra ítélte magát, mert a másod-harmad generációnak hézagosan, vagy egyáltalán nem adták át azt, amiért az első generáció a mai napig is kötődik a magyarságához. Ahogy a magyarsághoz példásan asszimilálódtak egykor az ősök, úgy most ugyanilyen könnyedén vált a magyar gyökerű család izraelivé. Miért ne tették volna?! Hisz ott volt a Holocasut, aztán évtizedeken át a vasfüggöny, mára pedig elkoptak a rokoni szálak is, és a nagy izraeli olvasztótégelyben a magyar csak egy a sok felmenő között. Meg amúgy is, a hivatalos államideológia, a cionizmus arról szól, hogy légy izraeli, légy büszke zsidó, ha már egyszer annak születtél.
A modern Magyarországhoz tehát több szempontból is nehéz kapcsolódnia annak, akiben él a magyar identitás szikrája Izraelben. Elképzelhetetlen volna, hogy valaki mondjuk magyar zászlót lengessen a cfati találkozón, vagy a március 15-i megemlékezés is hasonló közösségi eseménnyé váljon, hogy a kokárdáról már ne is beszéljünk. Lehetne, de nincs így. Az a nagy kérdés, hogy miért, ha mondjuk mára már az izraeliek körében elfogadott dolog a német válogatottnak szurkolni a foci eb-n.  

Az izraeli magyar közösség rajta kívül álló történelmi okokból képtelen az egészséges kettős identitásra. Nem úgy az ausztrálok, akik Izraelben is büszkék arra, hogy honnan jöttek. Nem ciki ausztrálnak lenni, nem tagadják meg az ausztrál mivoltukat, így generációkon át megmarad ez az identitásuk. Mindezt úgy, hogy az ausztrál zsidók nem is olyan rég bevándorlók voltak, zömében Európából. Azonban egykori gyökereiket felülírta az ausztrál identitásuk, akár már egy generáción belül is. De amikor Izraelbe költöznek, mégsem számolnak le olyan gyorsan ausztrál mivoltukkal, mint ahogy európai gyökereikkel tették annakelőtte.
A magyarokhoz képest maroknyi ausztrál él Izraelben, de a lehető legtermészetesebb módon büszkék rá, ha tehetik ki is fejezik a kötődésüket és ezt senki sem nézi rossz szemmel, sem a közösségen belül, sem azon kívül.
A minap ebből kaphattunk ízelítőt egy I. világháborús veterán találkozón. Egykor a Brit Birodalom kötelékében szolgáló ausztrál könnyű lovasság ostromolta a közelünkben húzódó Damaszkusz-Haifa vasútvonalat. Akkoriban stratégiai jelentősége volt a Kineret csücskében lévő aprócska vasútállomásnak, ami miatt 1918. szeptember 25-én, tehát több mint
94 évvel ezelőtti ausztrál katonák adták a vérüket - rájuk emlékeztek ausztrál hagyományőrzők, illetve a helyi ausztrál kolónia. Nekünk talán kicsit megmosolyogtató, de számukra a világ legtermészetesebb dolga volt, talpig ausztrálnak öltözni, ausztrál zászlót lengetni és látható büszkeséggel szemlélni az ausztrál katonai parádét. A korabeli katonai egyenruhába öltözött lovasok nagy feltűnést keltettek. Izraelben amúgy is nimbusza van a hadseregnek, a peckes kiállású ausztrálok tisztelgő látogatása talán ezért is vonzott annyi környékbelit is.


Végállomás

A Zemahi-csata néven elhíresült I. világháborús katonai akció hozzájárult, hogy az addig Palesztinát ellenőrző Ottomán Birodalom széthulljon és a térségben átvegye helyét a brit korona. A törökök nem különösebben támogatták a zsidók letelepedését, mint ahogy az angolok sem, de ők legalább elnézték ezt. Abban, hogy egészen 1948-ig britek ellenőrzték a mai Izrael területét, elévülhetetlen érdemei vannak az ausztrál könnyűlovasoknak. A gyarmati idők megítélése vegyes: ugyan felpörgött a zsidó kolonizáció, de az Izrael megalakulásáért küzdő cionista csoportok egy idő után épp a briteket tekintették megszállónak és katonai (más olvasatban terrorista) eszközökkel léptek fel velük szemben. A britek 48-ban távoztak és ma már a hajdani gyarmatosító ausztráloknak is felhőtlenül örülnek a helyiek. Igaz, miután az egykori gyarmatbirodalmak helyén létrejöttek a térség nemzetállamai a Damaszkusz-Haifa vasútvonalat felszámolták. A zemahi vasútállomás - amelyért valamikor öldöklő harcot vívtak - elvesztette stratégiai jelentőségét, az izraeliek pedig hagyták békésen megrohadni. Érdemes volt, hát küzdeni…   
Irigylésre méltó volt látni a sok helyi érdeklődőt és a méltán büszke ausztrálokat. Az volt az érzésem, hogy utóbbiak mindenfajta szégyen nélkül lehetnek patrióták és egyben zsidók. Ők tökéletes harmóniában vannak a kettős identitásukkal, nem úgy, mint az izraeli magyar közösség.

Kapcsolódó cikkek:

  • Gulyászsidók
  • Izrael magyar arca
  • Magyar imázs Izraelben 1.
  • Magyar imázs Izraelben 2.
  • Haverilag 2. - Lara és Dan búcsúja
7 Comments
Zsuzsi
11/11/2012 06:29:09 am

Érdekes, amit írsz. Egyik fő oka a magyar közösség identitásgyengülésének szerintem az, hogy alapvetően akkor lehet pozitívan megélni a kettős identitást, ha az "eredendő" identitás is támogatja ezt. Ausztráliában vagy az USA-ban nem gond, ha görög etnikumú ausztrál vagy amerikai vagy. Magyarországon a nemzet fogalma azonban még mindig "etnikai nemzet"-ként van jelen, nem pedig "politikai nemzet"-ként, és ettől elmozdulni elég nehéznek látszik egyelőre.

Reply
szerző
11/11/2012 01:23:46 pm

Zsuzsi, én is valahol itt látom az alapproblémát.

Nekem a kérdés az, hogy csak a többség felől definiálható a saját identitáskeresésünk, vagy van mód és lehetőség arra, hogy egy közösség öngyógyító módon elkezdje helyére tenni az identitásait és ezt élje meg, kommunikálja kifelé és befelé.

Reply
Zsuzsi
11/13/2012 06:34:08 am

Most írtam egy hosszú bejegyzést, de már magam sem tudtam, elhiszem-e magamnak, amit írok... szóval, maradjunk annyiban, hogy szerintem a közösség elkezdeni elkezdheti az öngyógyítást, de nem lesz sikeres a többség támogatása nélkül.

Reply
szerző
11/13/2012 02:23:48 pm

Ha csak logikai alapon nézzük izgazad lehet - nyilván a többség nélkül nem megy.
De szerintem a közösség öngyülöletével akkor is kéne valamit kezdeni. Az ellentmondásokkal, a kibeszéletlenségekkel kezdeni kell valamit, mert ezek lassan ölő mérgek. Ha a közösség önmagával sincs rendben, akkor a problémák valódi megoldása helyett az ellenségkép gyártás megy, a másik gyűlölete helyettesíti az aktív feldolgozást. Ez mind-mind egyéni és közösségi szinten elvégzendő "beugró" feladatok, tulajdonképpen függetlenül attól, hogy a többségi társadalom hol áll a maga penzumával. Így ugyanis azt sem lehet pontosan megfogalmazni, hogy mit várunk a többségtől.

Reply
Mariann
11/14/2012 10:20:55 pm

Jobboldaliként sajnos elég sokat tapasztalom ezt a problémát Magyarországon. És az aggaszt a legjobban, hogy mostanában egyre növekszik a gyűlölet mindkét oldalon. Az utóbbi években a magyarság is és a zsidóság is kezd nemzeti öntudatra ébredni itthon, ami nagyon jó. Viszont a magyar zsidóság az öntudatra ébredt magyarságban a múlt borzalmait vizionálja. Gyakran lázadnak a felkapott nemzeti szimbólumok-mint például a Turul- ellen, ami ugye ellenérzést kelt a magyarokban, és növekszik a gyűlölet a zsidók felé.
Az is nagy gond, hogy a politikai pártok gyakran a magyar zsidóságot használják fel a piszkos játszmáikhoz.
Viszont optimista vagyok, és úgy gondolom, ha a zsidóság elkezdené az "öngyógyítást", és meg tudná élni a magyarságtudatát is bátran, félelmek nélkül, akkor az előbb-utóbb támogatásra találna a többségi nemzetben is. Nekem van olyan cigány barátom, aki oszlopos tagja egy -a mai baloldal szerint- "szélsőjobboldali" magyar ifjúsági szervezetnek, és nagyon könnyen elfogadták.
Sok olyan magyar-zsidó hősről tudunk, akinek a hazaszeretetéről méltán vehet példát mind a magyarság, mind a magyar zsidóság.

Én is úgy gondolom, hogy minél hamarabb el kellene kezdeni a múlt sérelmeinek, fájdalmainak a kibeszélését mindkét részről.

Reply
András ka
12/28/2015 12:03:19 pm

Tehát kezdjünk megint mi zsidók idomulni? ?????? Ezzel van tele a tököm

Reply
Marianna
12/29/2015 03:31:22 am

Akkor talán a többségi magyar társadalomnak kellene idomulnia a zsidó kisebbséghez?




Leave a Reply.

    Mottó

    Budapestről indultunk,
    Ein Gevben kötöttünk ki.

    A szerző ajánlja


    Géptemető
    Jeruzsálem falai
    Időzavar

    Gyászmenet
    Vörös kód
    Kineret 2. - Halhatatlan és haltalan halászok
    Áradat 1.
    És mégis mozog a föld!
    Barca békemisszó 1.
    Erotikus fröcsögés
    Miért éppen Izrael?

    Legfrissebbek


    14940
    Tárgytalanul
    Órvosi eset 9. - Számtalan kaland
    20 éve Izrael-fertőzésben
    Csendes veszteségeink
    Hétköznapok a hátországban
    Az alagút vége
    Haverilag 7. - A leghosszabb 30 másodperc
    Biztonsági jelentés
    És erről van lövésed?
    Haverilag 6. - Szomszédom a Hamasz
    Mondiál a kibucban
    Kitáblázva
    Haverilag 5. - Csakazért is zsidónak lenni...
    Akko és most
    Gyümölcskosár
    Hiába imádkoztunk, de a remény hal meg utoljára
    Guruló generációk
    Nemzeti példa és tragédia
    Vak pali
    Orvosi esetek 8. - A száguldó doki
    Könyvajánló
    Szedd magad az aknamező szélén
    Oroszlánkirálynő
    Fontos közlemény
    Ünnepsoroló 22. - Nyerő tánc
    Amikor apa vér ciki
    Nyerő rókalányok
    Blog menü
    Turista hullám
    Békésen esik
    3 év


    Visszatekintő

    Halhatatlan és haltalan halászok
    Picture
    Nem vagyok valami jártas az Újszövetségben, de az köztudomású, hogy Jézus számtalan cselekedete kötődik a Kinerethez és környékéhez. Ezekről sok helyütt lehet olvasni, mint ahogy arról is, hogy tanítványai közül legalább négy a tavon dolgozó halászok közül került ki. Az ő kései utódaik a jó fogás reményében manapság Ein Gevből hajóznak ki. Blogunkat örvendetesen sok keresztény barátunk is követi, húsvét alkalmából elsősorban nekik szeretnénk kedveskedni a kinereti halászatról szóló posztunkkal.

    Archív

    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013
    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012
    December 2011
    November 2011
    October 2011
    September 2011
    August 2011
    July 2011
    June 2011
    May 2011

    Kategóriák

    All
    Beilleszkedés
    Biztonság
    Biztonság
    Előkészület
    Előkészület
    Haverilag
    Hétköznapok
    Hétköznapok
    Időjárás
    Időjárás
    Kocsi Mesék
    Környék
    Környék
    Közélet
    Közélet
    Közlekedés
    Közlekedés
    Neumann Gábor
    Orvosi Esetek
    Otthonunk
    Sport
    Személyes
    Személyes
    Szokások
    Szokások
    Szolgálati Közlemény
    Szolgálati Közlemény
    Tanulás
    Tanulás
    ünnepsoroló
    ünnepsoroló
    Utazás
    Utazás

    Picture

    RSS Feed


Ez a Kramer-Nagy család blogja ©