


Ne szépítsük, sok más orosz zsidóhoz hasonlóan Pávelék is a szegénység elől disszidáltak Izraelbe. Azt mondjuk nem sikerült megértenem, hogy a harmincas évei elején járó Pável miért csak most jött el Oroszországból, ha már a bátyja tizenötéve itt él. Mindegy, Pável még otthon elvégzett valami közgazdasági főiskolát, aztán kétévre besorozták és a leszerelés örömére családot alapított, hogy aztán jobb híján biztonsági őrként keresse a kenyerét. Ez józanította ki annyira, hogy végül a költözés mellett döntött. Pável – aki egyébként biztos dobogós volna a Rákosi Mátyás hasonmásversenyen – kiváló nyelvérzékkel van megáldva, jól pörgeti a hébert, ellentétben feleségével, aki hamar kimaradt az ulpánról. A motíválatlanságra erős magyarázat, hogy – Pávellel ellentétben – a leányzó ízig-vérig orosz és így kicsit sem érzett késztetést arra, hogy legalább minimálisan izraelivé váljon. Ezzel mondjuk nincs egyedül, Izraelben százezrnyi orosz egészen jól elbodogul így. Nem így Pável kedvese, aki rövid küzdelem után feladta: néhány hete fogta magát és a három éves gyereket és visszaköltözött a kies Oroszországba. Pável viszont maradt Izraelben és immár a családja nélkül, magányosan próbál boldogulni.