mishpaha
  • Blog
  • Fotó
  • Magunkról
  • GY.I.K.

Orvosi eset 2.

2/12/2012

0 Comments

 
Szerencsémre ismerősöktől nagyvonalakban tudtam mi a mentetrendje az orvosi diploma elfogadtatásának. Ez a következő: az egészségügyi minisztériumnál be kell jelentkezni (diplomafordítás, jóhírnév igazolás, működési engedély stb.), szigorú írásbeli teszt, ha az sikerül, akkor egy év gyakorlat (sztázs) és majd ezután kezdődik a szakorvos képzés. Hivatalos tájékoztató hiányában a részletekkel nem lehettem tisztában, ezért garantált volt a kálvária, bár azt álmomban sem gondoltam, hogy ennyi nehézségbe fogok ütközni.
Biztos az én hibám (bár sokat nem változtatott volna a helyzeten, de) valamiért azt hittem, hogy amennyiben angol nyelven is kiállították a diplomám nem szükséges héberre fordíttatni. Kiderült, hogy ez nincs így. Először a magyar nagykövetségtől kértem segítséget (elvben ők hivatottak hitelesíteni a magyar dokumentumokat). Ekkor még nem sejtettem, hogy óriási hibát követek el. Csupa jóindulatból segítettek, fordítottak, hitelesítettek (persze mondanom sem kell, hogy egy nagy csomó pénzért voltak ilyen kedvesek). Beadtam a jelentkezésemet a diploma elfogadtatáshoz, vizsgához (a jelentkezési lapokat egy izraeli ismerősöm segített letölteni, a kibucban lakók közül segítettek kitölteni, hiszen minden héberül volt). Majd néhány hét múlva felhívtak a minisztériumból, héberül (minek is beszéljenek bármilyen idegen nyelven egy olyan osztályon, ahol a külföldön szerzett diplomákkal foglalkoznak...). Persze egy szót sem értettem, csak azt, hogy valami nincs rendben a jelentkezésemmel (hozzátartozik a történethez, hogy július közepén jártunk úgy, hogy a jelentkezési határidő július 30. volt). Ekkor kétségbeesetten hívtam a Szochnutban a befogadási programunk vezetőjét, hogy helyzet van. Három nappal később volt szíves átirányítani az előző részben már említett titokzatos Michaelhez, aki deklarálta, hogy esze ágában sincs segíteni. Ezt jeleztem kontaktunknak, aki megígérte, hogy intézkedik. A következő napokban egyikük sem jelentkezett, és mivel a határidő vészesen közeledett ismerősök segítségét kértem, hogy kiderüljön mi is a probléma pontosan. A szochnutos programvezető végül időközben kiderítette, hogy nem hajlandók a minisztériumban elfogadni a nagykövetségi fordítást és hitelesítést. (A dolog érdekessége, hogy évente százas nagyságrendű izraeli diák végez magyar orvosegyetemeken, a diploma tehát nem lehet ismeretlen előttük...) A beszélgetésem nagyobb része egyébként nem arról szólt, hogy mi a probléma és az hogyan oldható meg, hanem hosszas fejmosásban részesített és kioktatott, amiért vele párhuzamosan barátaim segítségével próbáltam információhoz jutni a saját ügyemben. Felháborítónak tartottam az egészet, és tényleg még én éreztem magam kellemetlenül, hogy a Szochnut segítségét kérem (azóta megfogadtam, hogy ilyet máskor nem teszek).
A lényeg a történetben, hogy kicsit több mint egy hetem volt a válaszadásra. Ehhez találnom kellett Tibériáson egy izraeli közjegyzőt, aki hitelesíti a követségi – egyébként hitelesnek számító – fordítását (újabb nagy adag pénz ellenében természetesen). Szerencsére sikerült megoldanom, bár autó nélkül, 100 fokos melegben, Ábel fiammal a nyakamban embert próbáló feladat volt.
Picture
Újabb néhány hét elteltével levelet hozott a posta, de nem a várt engedélyt! A minisztérium azon értetlenkedett, hogy hogyan lehetséges az, hogy én a diploma megszerzése után 8 hónapon át patológus rezidensként dolgoztam Magyarországon. A magyarázat természetesen egyszerű: a két ország szakképzési rendszere különbözik egymástól, bár az egyáltalán nem volt világos, hogy ez miért releváns a vizsgám szempontjából, hiszen a diplomám immár hiteles másolata ott figyelt náluk. Arról nem is beszélve, hogy azt előre deklarálták, hogy a magyar gyakorlatot nem számítják be az itteni gyakorlati időszakba (sztázs), tehát eleve tök mindegy, hogy én nyolc hónapon át mit csináltam Budapesten. Válaszoltam nekik írásban (a kibucból segítettek héberül megírni a levelet), ajánlva elküldtem. Augusztus vége felé erősen bíztam benne, hogy végre megkapom az engedélyt és október 3-án megírhatom a tesztet, amire úgy mellékesen egész nyáron keményen készültem.

Picture
Bár nem boldogít, de sziszifuszi harcomnak volt mellékes eredménye. Az itteni egészségügyi minisztérium augusztus közepe felé nagy nehezen elindított egy call centert, ahol angolul is beszélnek, cserébe viszont megszüntették a közvetlen telefonszámokat (amit előtte sem nagyon vettek fel). Így már angolul is végighallgathattam, mi volt a problémájuk a Magyarországon elvégzett munkámmal, és azt is hétről hétre, hogy még mindig nem látnak változást a számítógépben, azaz nincs az én válaszlevelemre reakció. Közben az izraeli ismerősömtől megtudtam, hogy a minisztérium csak az engedélyt adja ki a vizsgára, a vizsgáztató szerv egy másik hivatal, amely a minisztériumi választól teszi függővé, hogy megírhatom-e a tesztet októberben. Tudtam, hogy ha sokáig ül a papírjaimon a minisztérium, ki fogok csúszni az időből. Telefonálgattam jobbra-balra (ekkor már szeptember második hetében jártunk), emaileket küldözgettem mindenféle nyelven, mígnem egy csütörtöki napon délután 1-kor újra hívtak a minisztériumtól, hogy még mindig várják a főnök reakcióját a levelemre, talán jövő héten. Nem volt mit tenni, vártam. Nem viccelek, másfél órával később újra csörgött a telefonom, immár a vizsgát szervező hivataltól kerestek. Örömmel értesítettek, hogy minisztérium megküldte az engedélyemet, mehetek vizsgázni. Megmondom őszintén, fogalmam sincs, hogy mi történhetett másfél óra alatt, ahhoz képest, hogy először azt állították, hogy a főnökre várnak, majd egyszer csak az engedélyem hirtelen már a másik hivatalban volt. Isten malmai felgyorsultak...
A történet azért túl egyszerű lett volna így. Ugyanabból a hívásból kiderült, hogy másnap 12 óráig van időm, hogy személyesen felvegyem náluk (Ramat Gan) a csekkszelvényt, elmenjek a postára, befizessem a vizsgadíjat, és visszavigyem nekik a befizetési igazolást. (Elvileg postán küldenék ki, de mivel ilyen szűkös volt a határidő, erre már nem volt mód.) Mindezt délután fél 3-kor tudtam meg Ein Gevben, az ország másik végén. A dolog egyszerűen lehetetlen vállalkozásnak tűnt (tudni kell, hogy Izraelben péntek délután megáll az élet, beleértve a tömegközlekedést is, előtte viszont bedugulnak a közutak). Még szerencse, hogy vannak ismerőseim, barátaim, akik segítségemre voltak a küldetés teljesítésében és így nem kellett személyesen átralliznom a fél országon.


Legközelebb a licenszvizsgámról és az annak nyomán feltárulkozó hamisítatlan közel-keleti káoszról, vagy ahogy itt mondják balaganról lesz szó.

A sorozat előző része:

  • Orvosi eset 1.
  • Orvosi eset 3.
  • Orvosi eset 4.
0 Comments



Leave a Reply.

    Mottó

    Budapestről indultunk,
    Ein Gevben kötöttünk ki.

    A szerző ajánlja


    Géptemető
    Jeruzsálem falai
    Időzavar

    Gyászmenet
    Vörös kód
    Kineret 2. - Halhatatlan és haltalan halászok
    Áradat 1.
    És mégis mozog a föld!
    Barca békemisszó 1.
    Erotikus fröcsögés
    Miért éppen Izrael?

    Legfrissebbek


    14940
    Tárgytalanul
    Órvosi eset 9. - Számtalan kaland
    20 éve Izrael-fertőzésben
    Csendes veszteségeink
    Hétköznapok a hátországban
    Az alagút vége
    Haverilag 7. - A leghosszabb 30 másodperc
    Biztonsági jelentés
    És erről van lövésed?
    Haverilag 6. - Szomszédom a Hamasz
    Mondiál a kibucban
    Kitáblázva
    Haverilag 5. - Csakazért is zsidónak lenni...
    Akko és most
    Gyümölcskosár
    Hiába imádkoztunk, de a remény hal meg utoljára
    Guruló generációk
    Nemzeti példa és tragédia
    Vak pali
    Orvosi esetek 8. - A száguldó doki
    Könyvajánló
    Szedd magad az aknamező szélén
    Oroszlánkirálynő
    Fontos közlemény
    Ünnepsoroló 22. - Nyerő tánc
    Amikor apa vér ciki
    Nyerő rókalányok
    Blog menü
    Turista hullám
    Békésen esik
    3 év


    Visszatekintő

    Halhatatlan és haltalan halászok
    Picture
    Nem vagyok valami jártas az Újszövetségben, de az köztudomású, hogy Jézus számtalan cselekedete kötődik a Kinerethez és környékéhez. Ezekről sok helyütt lehet olvasni, mint ahogy arról is, hogy tanítványai közül legalább négy a tavon dolgozó halászok közül került ki. Az ő kései utódaik a jó fogás reményében manapság Ein Gevből hajóznak ki. Blogunkat örvendetesen sok keresztény barátunk is követi, húsvét alkalmából elsősorban nekik szeretnénk kedveskedni a kinereti halászatról szóló posztunkkal.

    Archív

    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013
    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012
    December 2011
    November 2011
    October 2011
    September 2011
    August 2011
    July 2011
    June 2011
    May 2011

    Kategóriák

    All
    Beilleszkedés
    Biztonság
    Biztonság
    Előkészület
    Előkészület
    Haverilag
    Hétköznapok
    Hétköznapok
    Időjárás
    Időjárás
    Kocsi Mesék
    Környék
    Környék
    Közélet
    Közélet
    Közlekedés
    Közlekedés
    Neumann Gábor
    Orvosi Esetek
    Otthonunk
    Sport
    Személyes
    Személyes
    Szokások
    Szokások
    Szolgálati Közlemény
    Szolgálati Közlemény
    Tanulás
    Tanulás
    ünnepsoroló
    ünnepsoroló
    Utazás
    Utazás

    Picture

    RSS Feed


Ez a Kramer-Nagy család blogja ©