Negyedévente rendre összefoglaltuk, hogy mit éltünk át és hol tartunk itt Izraelben. Mint ahogy az előző fél év során, az elmúlt három hónapban is rengeteg minden történt velünk, azonban a mostani beszámolónkban mégsem ezeket elevenítenénk fel. A konkrét történéseknél ugyanis van egy sokkal fontosabb dolog, ami hónapok óta búvópatakként elbukkan az életünkben, és ami az idő előrehaladtával egyre jobban áthat mindent. Ez pedig a "menni vagy maradni" dilemmája.
Lassan a kilencedik hónapban vagyunk. Mint egy terhesség. De azt még nem szültük meg, hogy meddig maradunk. Amikor nekikezdtünk a nagy utazás előkészítésének egy évre előre terveztünk. Miért csak ennyire? Mert óvatos kalandorok vagyunk - a jelenlegi életszakaszunkban ezt az időtávot tartottuk felelősen beláthatónak. Az egy évet nem zárt időintervallumnak gondoltuk, hanem egyfajta próbaidőnek, ami kötelezettségek nélkül, bármibe kifuthat. Akár abba is, hogy Izraelben találjuk meg a számításunkat és kezdünk új életet. Hisz mikor, ha nem most? Miközben jól tudtuk racionálisan egyetlen dolog lehet a kaland vége: egy év után tapasztalatokkal gazdagon hazatértünk és ott folyatjuk ahol abbahagytuk, a jól bejáratott egzisztenciánkban, a megszokott világunkban. Hát nem ez volna a logikus?
Még nem vesztünk el a kérdések labirintusában
Úgy vágtunk neki Izraelnek, hogy nem nyaralni akarunk (mert akkor Thaiföldre mentünk volna), hanem a legtöbbet szeretnénk kihozni a történetből. Miközben azt is előre elhatároztuk, hogy a legfontosabb, hogy boldogok legyünk (jelentsen ez bármit is). Most igazán boldogok vagyunk, de egyáltalán nem gondtalanok. Az utazással nagy-nagy álmot váltottunk valóra, ami még mindig tart, de a realitás az, hogy álmodozás kora lassan-lassan véget fog érni. Nincs ebben semmi meglepetés, tudtuk ezt, csak megélni egészen más, mint előre elképzelni.
A dilemmánk a "menni vagy maradni" ellentétpárban csúcsosodik ki, ugyanakkor ennél sokkal összetettebb a kérdés. Van egy kockás papíron kimatekozható része, ami elsősorban a piszkos anyagiakról és a megélhetési kilátásainkról szól. Ott van a karrierépítés dilemmája, ami egy orvos és újságíró páros esetén alaphelyzetben is nehezen összeegyeztethető, hát még így. És persze ott vannak a gyerekek, akiknek aksziomatikusan a legjobbat akarjuk.
MENNI VAGY MARADNI | Az így felállítható mátrixot tovább bonyolítják az olyan egymással összefonódó szubjektív szempontok, mint életminőség, kultúra, nyelv, identitás, hovatartozás, történelmi gyökerek stb. Ha mindez nem okozna elég fejtörést, akkor vegyük számításba a család, barátok, honvágy vagy épp kilátástalanság, kiszolgáltatottság, jövőbe vetett hit stb. kérdésköröket. Ezen elvont kérdések után döntésünkben figyelembe kell venni még (az egymással kevéssé összemérhető) ingatag magyar politikai és gazdasági helyzetet, valamint az izraeli kilátásokat és hosszútávú biztonságpolitikai veszélyeket. |
Nagy körvonalakban csak ezekben kéne okosnak lennünk.
Tavaly áprilisban, amikor repülőre szálltunk sok kérdésre más választ adtunk volna és még több kérdés egyszerűen fel sem merült bennünk. Azóta sokat változott a világ (a világ egyébként mindig sokat változik, csak ezt nem mindig vesszük észre, mert mi is változunk vele), de ami ennél is meghatározóbb az eredeti és a mostani koordináta rendszer egyre kevésbé vág egybe, ami akkor biztos pont volt, ma már bizonytalan és fordítva (bár sajnos ebből kevesebb van). És még így is ezernyi releváns és súlyos érvet tudunk pro és kontra felsorakoztatni, miközben a "menni vagy maradni" dilemmában egyre nem vagyunk képesek: dönteni.
Eddig jobbára (jó értelembe véve) kellemesen sodródtunk, de bizonyos tőlünk független objektív okokból egyre sürgetőbb, hogy konkrét irányt szabjunk az életünk folytatásának. Elsősorban Zsófi orvosi karrierje diktál szoros menetrendet, ami nem csak kényszer, de egyfajta kapaszkodó is számunkra akárhol is legyünk. A dolog szépséghibája, hogy bárhogy is döntünk az négy-öt évre előre megszabja az életünk kereteit, nincs az, hogy "ja, bocs mégsem, inkább váltsunk irányt". Ugyanakkor mint a poszt elején írtuk mi egy évet látunk felelősen előre, ami azon túl van jobbára ködös. | PRÓBAIDŐ, AMI BÁRMIBE KIFUTHAT |
Bárhogy is fogunk dönteni egy biztos, nagyszerű időszak van mögöttünk! Milyen jó volna, ha ezt a következő öt évről is elmondhatnánk majd…
X X X
Bár úgy tűnhet, hogy tanácstalanok vagyunk, inkább tipródunk. Ebben az állapotban szívesen vesszük a ti érveiteket és észrevételeiteket, de még inkább okos kérdéseiteket, amelyekre értelmes válaszok adhatók és amelyek talán közelebb visznek minket a "menni vagy maradni" dilemma feloldásához. Ha lehet vonatkoztassatok el a pillanatnyi közérzetetektől, mert attól, hogy most sötéten láttok dolgokat még nem biztos, hogy öt év múlva is ugyanilyen borús lesz a kép. Szóval itt az alkalom, szóljatok bele az életünkbe! A döntést úgyis mi hozzuk :-)
RSS Feed