mishpaha
  • Blog
  • Fotó
  • Magunkról
  • GY.I.K.

Lehet egy kérdéssel több?

1/27/2012

28 Comments

 
_Negyedévente rendre összefoglaltuk, hogy mit éltünk át és hol tartunk itt Izraelben. Mint ahogy az előző fél év során, az elmúlt három hónapban is rengeteg minden történt velünk, azonban a mostani beszámolónkban mégsem ezeket elevenítenénk fel. A konkrét történéseknél ugyanis van egy sokkal fontosabb dolog, ami hónapok óta búvópatakként elbukkan az életünkben, és ami az idő előrehaladtával egyre jobban áthat mindent. Ez pedig a "menni vagy maradni" dilemmája.
_Lassan a kilencedik hónapban vagyunk. Mint egy terhesség. De azt még nem szültük meg, hogy meddig maradunk. Amikor nekikezdtünk a nagy utazás előkészítésének egy évre előre terveztünk. Miért csak ennyire? Mert óvatos kalandorok vagyunk - a jelenlegi életszakaszunkban ezt az időtávot tartottuk felelősen beláthatónak. Az egy évet nem zárt időintervallumnak gondoltuk, hanem egyfajta próbaidőnek, ami kötelezettségek nélkül, bármibe kifuthat. Akár abba is, hogy Izraelben találjuk meg a számításunkat és kezdünk új életet. Hisz mikor, ha nem most? Miközben jól tudtuk racionálisan egyetlen dolog lehet a kaland vége: egy év után tapasztalatokkal gazdagon hazatértünk és ott folyatjuk ahol abbahagytuk, a jól bejáratott egzisztenciánkban, a megszokott világunkban. Hát nem ez volna a logikus?
Picture
Még nem vesztünk el a kérdések labirintusában
_Úgy vágtunk neki Izraelnek, hogy nem nyaralni akarunk (mert akkor Thaiföldre mentünk volna), hanem a legtöbbet szeretnénk kihozni a történetből. Miközben azt is előre elhatároztuk, hogy a legfontosabb, hogy boldogok legyünk (jelentsen ez bármit is). Most igazán boldogok vagyunk, de egyáltalán nem gondtalanok. Az utazással nagy-nagy álmot váltottunk valóra, ami még mindig tart, de a realitás az, hogy álmodozás kora lassan-lassan véget fog érni. Nincs ebben semmi meglepetés, tudtuk ezt, csak megélni egészen más, mint előre elképzelni.
_A dilemmánk a "menni vagy maradni" ellentétpárban csúcsosodik ki, ugyanakkor ennél sokkal összetettebb a kérdés. Van egy kockás papíron kimatekozható része, ami elsősorban a piszkos anyagiakról és a megélhetési kilátásainkról szól. Ott van a karrierépítés dilemmája, ami egy orvos és újságíró páros esetén alaphelyzetben is nehezen összeegyeztethető, hát még így. És persze ott vannak a gyerekek, akiknek aksziomatikusan a legjobbat akarjuk.


MENNI VAGY MARADNI
_Az így felállítható mátrixot tovább bonyolítják az olyan egymással összefonódó szubjektív szempontok, mint életminőség, kultúra, nyelv, identitás, hovatartozás, történelmi gyökerek stb. Ha mindez nem okozna elég fejtörést, akkor vegyük számításba a család, barátok, honvágy vagy épp kilátástalanság, kiszolgáltatottság, jövőbe vetett hit stb. kérdésköröket. Ezen elvont kérdések után döntésünkben figyelembe kell venni még (az egymással kevéssé összemérhető) ingatag magyar politikai és gazdasági helyzetet, valamint az izraeli kilátásokat és hosszútávú biztonságpolitikai veszélyeket. 
_Nagy körvonalakban csak ezekben kéne okosnak lennünk.
Tavaly áprilisban, amikor repülőre szálltunk sok kérdésre más választ adtunk volna és még több kérdés egyszerűen fel sem merült bennünk. Azóta sokat változott a világ (a világ egyébként mindig sokat változik, csak ezt nem mindig vesszük észre, mert mi is változunk vele), de ami ennél is meghatározóbb az eredeti és a mostani koordináta rendszer egyre kevésbé vág egybe, ami akkor biztos pont volt, ma már bizonytalan és fordítva (bár sajnos ebből kevesebb van). És még így is ezernyi releváns és súlyos érvet tudunk pro és kontra felsorakoztatni, miközben a "menni vagy maradni" dilemmában egyre nem vagyunk képesek: dönteni.
_Eddig jobbára (jó értelembe véve) kellemesen sodródtunk, de bizonyos tőlünk független objektív okokból egyre sürgetőbb, hogy konkrét irányt szabjunk az életünk folytatásának. Elsősorban Zsófi orvosi karrierje diktál szoros menetrendet, ami nem csak kényszer, de egyfajta kapaszkodó is számunkra akárhol is legyünk. A dolog szépséghibája, hogy bárhogy is döntünk az négy-öt évre előre megszabja az életünk kereteit, nincs az, hogy "ja, bocs mégsem, inkább váltsunk irányt". Ugyanakkor mint a poszt elején írtuk mi egy évet látunk felelősen előre, ami azon túl van jobbára ködös.
_

PRÓBAIDŐ,
AMI
BÁRMIBE
KIFUTHAT


_Bárhogy is fogunk dönteni egy biztos, nagyszerű időszak van mögöttünk! Milyen jó volna, ha ezt a következő öt évről is elmondhatnánk majd…
_X  X  X
_Bár úgy tűnhet, hogy tanácstalanok vagyunk, inkább tipródunk. Ebben az állapotban szívesen vesszük a ti érveiteket és észrevételeiteket, de még inkább okos kérdéseiteket, amelyekre értelmes válaszok adhatók és amelyek talán közelebb visznek minket a "menni vagy maradni" dilemma feloldásához. Ha lehet vonatkoztassatok el a pillanatnyi közérzetetektől, mert attól, hogy most sötéten láttok dolgokat még nem biztos, hogy öt év múlva is ugyanilyen borús lesz a kép. Szóval itt az alkalom, szóljatok bele az életünkbe! A döntést úgyis mi hozzuk :-)

Kapcsolódó cikkek:

  • Mézeshetek
  • Szürke-rózsaszín félévzáró
  • Miért éppen Izrael?
  • Bloggerek magánya
28 Comments
dóri
1/28/2012 04:43:29 pm

x=maradni :) kérdés Áki, hogy találnál-e munkát itthon, Zsófi pedig visszatérhetne a roskadozó egészségügybe. Gyerek jövője szempontjából pedig egyértelmű a válasz- MARADNI. Esetleg gyertek haza és utána menjetek tovább más országba. Magyar létbe sajnos nincs perspektîva.

Reply
szerző
2/1/2012 02:18:48 pm

X=végtelen lehetőségek :-)

Reply
judit
1/25/2013 01:22:23 am

Szerintem, ha ennyire tipródtok, ne maradjatok n. Főleg, ha nem azt az országot érzitek hazátoknak.

Reply
Jutka
1/28/2012 06:27:49 pm

Abszolút szubjektíven: menni, de na ide, csak valahova közelebb. Ahova van fapados, kiugrani hozzátok gyakrabban.

Reply
szerző
2/1/2012 02:25:54 pm

Ha máshol is annyi segítséget kapánánk, mint itt, és volna olyan lokális közeg, mint a kibuc, akkor lenne alternatívája Izraelnek. De szerintem előbb lesz fapados Budapest-Tel Aviv között, mint ilyen (tágan vett) környezet Európában. Egyébként Easyjet már jön, de csak Nyugat-Európából. Magyarország pedig távolodik onnan :-(

Reply
mozsetta
1/28/2012 09:14:40 pm

Maradni vagy menni. Jönni semmiképp. Ez egy fostalicska. Még Peacefulchabán is :-)

Reply
szerző
2/1/2012 02:30:02 pm

Azért itt sem fonják (békés)csapai kóser kolbászból a kerítést, csak többet süt a nap :-)

Reply
Gyuri
1/29/2012 12:43:29 am

Én úgy gondolom, hogy Zsófi pályája mellett arra a kérdésre is meg kellene próbálni válaszolni, Ákos milyen állást, munkát talál ott, vagy itthon. Hosszútávon igen megterhelő lesz a kapcsolat szempontjából, ha ő nem talál megfelelő munkát (ami anyagilag is elfogadható, és szívesen is csinálja).
A gyerekek identitása ott maradva legalábbis felemás lesz.
Nem ismerem ugyan a helyi viszonyokat, de biztonsági szempontból a környező országok arab népessége biztosan gyorsabban nő, s méginkább egy kis 'gazdag' államot vesz majd körbe egy ideológiailag ellenséges tengernyi elégedetlen szegény, ami korábbi technológiai viszonyok között biztos háborút jelentett.
Lassan változik ugyan, de szerintem az éghajlat egyre szárazabb lesz.
Itthon - és talán szerte az EU-ban szociális megszorításokkal és adóemelésekkel próbálnak úrrá lenni a pénzügyi válságon - nem tudom, hogy ezzel elérik-e majd a versenyképességet Kínával szemben, vagy folyamatos elszegényedés következik. Hogy érinti ez a ottani gazdaságot?
Itthon erősödik a jobboldal és nő a központosítás, álom az általános helyzet javulása.
Hirtelen ennyi.

Reply
szerző
2/1/2012 02:35:58 pm

Mindez része a dilemmánknak. A személyes aggódáshoz még csak annyit, hogy otthon sem számíthat sokra egy szabad gondolkodású újságíró. Manapság más médiamunkásoknak van keletje... Akik beállnak bármelyik sorban azokat sem fizetik meg annyira, hogy érdemes legyen vállalni a gerinctelenséget.

Reply
Flöcsy link
1/29/2012 04:20:56 am

Egyértelműen maradni. Szerintem önbecsapás lenne úgy visszamenni, hogy nem próbáltátok meg IGAZÁBÓL. A kezdő nehézségeket, ha a blogból meg a telefonokból jól vettem ki jól vettétek. Ez a döntés csak egy a következő könnyebb-nehezebb döntések közül. De visszamenni mindíg könnyebb lesz. Ismerek olyanokat akik 7 vagy 11 év után mentek vissza. Nem azt mondom, hogy ugyanolyan könnyű, mint 1 év után, de könnyebb, mint visszamenni, aztán évekig, esetleg egy életen át bánkódni azon hogy nem maradtatok. Ugyanis ha visszamentek, de 5 év múlva mégis meggondolnátok magatokat, akkor itt már nem lesz az a lendület, ami most megvan (kibuc, ole hádás...) fordítva viszont feltehetőleg igen. Arról meg már írtak az otthoniak milyen rózsás a helyzet ott, annál még egy Kineret hátamögötti kibucban is jobb sors vár rátok, de ugye költözni is lehet idővel...

Reply
szerző
2/1/2012 02:43:27 pm

Te, mint családos ember tudod, hogy milyen költséges az élet Izraelben. Mai ismeretink szerint a mi várható itteni bevételeink "faltól falig" épp, hogy elegek lesznek. Ezt az anyagi szintet akkor már otthon könnyebb megélni és előteremteni. Persze ebben a képletben nincs benn, hogy itt többet süt a nap :-)

Reply
G
1/29/2012 06:51:49 am

Ugyan ez a dillemank nekunk is. Egyik sem jo igazan...

Reply
szerző
2/1/2012 02:44:40 pm

Kíváncsiak lennénk a ti érveitekre és szempontjaitokra is, ha már egy cipóben járunk - a világ két pontján.

Reply
Zsoozsy
1/31/2012 02:52:30 am

Én ugye egy évet voltam itt próbálkozni a végleges döntésem előtt (mert hogy én komolyan gondoltam a véglegességet), és végül tképp egy fő érv döntött: a szeretet... Szeretek itt lenni, ott meg nem... Persze ennek sok összetevője van, de szerintem érdemes a sok-sok szempont és ész érv mellett ezt a nagyon egyszerű, ám talán mégsem olyan könnyű, és ráadásul érzelmi alapú kérdést feltenni magatoknak: hol szerettek lenni. Ennél kicsit pontosabban nekem vki azt mondta az én dilemmaidőszakom finisében, hogy aliázni csak és kizárólag szeretetből szabad, csak az lehet a boldogulás kulcsa. És talán igaza volt... Ezen kívül szívesen elküldöm az én pro és kontra listámat, amit akkor írtam, jó két-három oldalnyi táblázatocska, külön színnel szétválasztva (majd aszerint súlyozva is pontozva) a racionális és az emocionális érveket... :D Mert én ilyen kocka vagyok... :) ...Aztán lám, mégis egy ilyen semmit nem érő érzelmi érv ütött mindent nálam... :) (na jó, de igazából minden szempontból toronymagasan a maradni győzött...). Az érvek persze szigorúan szubjektívek, de talán meríthettek ötleteteket és kiegészíthetitek a saját listátokat.

Ezen kívül pedig egyetértek Flöcsyvel abban, hogy ez még eddig a könnyebbik fele nektek, amikor nagyjából minden támogatás potyog az öletekbe... Na de most kezdődik az igazi élet, a kihívások, most kezd izgalmas lenni! Miért futamodnátok meg? Főleg ha mondjuk a - szerintem - legfontosabb teljesül(t?/-ne) és mindketten találnátok elvárásaitoknak megfelelő állást... Szóval oké, hogy próbaidő, de szerintem a támogatásokkal bélelt első év még próbaidőnek sem számít... De persze ez csak az én véleményem...

Reply
szerző
2/1/2012 02:48:08 pm

A "szeretet" mint szempont abszolút releváns, szóval ne írjuk le ezt az érvet. Viszont azt se felejtsd el, hogy mi már nem csak magunkról kell, hogy döntsünk, hanem család vagyunk. Attól, hogy valahol szeretünk lenni, még nem biztos, hogy a gyerekeinknek is szeretnénk, hogy ott nőjenek fel. És persze fordítva is igaz, attól hogy mi valahol küszködünk a gyerekeink még boldogan felnőhetnek.

Reply
rusza sanyika
3/10/2012 05:03:49 pm

Sok embert ez a szeretet visz ki amúgy Izraelben mert ez benne van az ember szívébe vérébe!Lásd megmagyarázhatatlan az ausztrál barátod miért hagyta ott az országát mert ma ausztrál gazdaság nagyon erős.

Hohmec
1/31/2012 04:23:05 pm

Ákos! 12 évvel ezelőtt itt voltam a B. Házban, amikor a NATO bombázta Belgrádot, és itt egy menekülttábort alakítottunk ki. Akik itt voltak, hosszú éjszakákon át ugyanezen töprengtek, engem is kérdezve, mit tegyenek. Végül egy tanácsot tudtam adni: többezer évvel ezelőtt országunkat szétszórták, a zsidóság diaszpórába került. Most már haza lehet menni. Ha nem mi, akkor a gyerekeink. Ha nem ők, akkor a gyerekeik. Addig örökké fennáll ez a kérdés, amíg haza nem megyünk. Nem azért, mert ott jobb, vagy szebb, vagy mittudomén. Hanem, mert egyszer csak haza kell menni. Azután legfeljebb újra felteszed ugyanezt a kérdést. Vagy - idővel - megtalálod rá a választ. De csak ott/hon/!

Reply
szerző
2/1/2012 02:57:04 pm

Egyetértve azzal, amit írtál, azért én csavarnék egyet a dolgon: miért van az, hogy mostanában Izraelből szépen csendben legalább annyian költöznek el, mint amennyien alijáznak? Bár erről nem nagyon lehet személyes tapasztalata senkinek otthon, az itteni mindent átitató cionizmus és a hétköznapi életminőség között van némi repedés. Ettől Izrael még jó hely - csak nem mindenkinek. A mi elmúlt kilenc hónapunk részben arról szólt, hogy miként tudjuk áthidalni ezt a feszültséget. Ahogy eddig több kommentelő is megállapítota, egész jól vettük az első akadályokat és már így is megadtuk a gyerekeinknek azt a lehetőséget, hogy (most vagy később) izraeliek legyenek.

Reply
ruzsa sanyika
3/5/2012 05:55:59 pm

Nem kell attól tartani hogy itthon ezt ne tudnák bizonyos sajtó ezt is eléggé taglalja!
De statisztika is szól erről a valóságos helyzetről.De azért ez max 10 20% és azok is a fiatalok köréből kerül ki.
Ebbe semmi szégyellnivaló nincs szerintem.

szerző
2/1/2012 02:57:48 pm

szerző = ördög ügyvédje

Reply
HÁgnes (Barát utca)
2/11/2012 06:42:19 am

ha már igy megszólítottál, kösz a biztatást (épp tegnap jutott eszembe hogy talán még érdemes válaszolni).
Az én válaszom: gyertek haza
Mégpedig azért, hogy legyen itthon még pár normális ember. ;-((
Komolyra fordítva pedig: MARADJATOK. Egyre kevésbé élhető ez az ország, amit tetéz hogy akinek esze van, elmegy - ami egy ördögi spirált indít(ott) be. (és ez sajnos nem a mostani kormány műve, hanem hosszabb, mélyebb folyamat)
A kinti nehézségeket innen nem látom, de a blogból úgy tűnik, hogy a napsütésen kívül is egy nagyon normális világ (ha elfogadod azt amiben más mint a mi kis szervezetlen de mégis szögletes kelet-európai létünk).
Szerintem nektek, felnőtteknek lesz a nehezebb (öreg fát nem ültetünk át...) A gyerekek - ha normális óvodába, iskolába tudnak járni, ami úgy tűnik, megvan - akkor kiegyensúlyozottabb környezetben tudnak felnőni mint itthon.

Reply
szerző
2/20/2012 05:33:53 pm

Az igaz, hogy nagyon élhető helyen vagyunk a kibucban, sőt sok tekintetben élhetőbb, mint ami otthon elérhető számunkra. De a kibuc nem azonos Izraellel. A gyerekeknek kezdetben több lehetőségük van itt, ez vitán felül áll, viszont az itteni társadalom még a magyarnál is konzumidiótább (tisztelet a kivételnek), otthon legalább megvan az esélyed arra, hogy ezt a szinte védhetetlen folyamatot korrigáld a gyerekek esetében. Másfelől nekem Magyarországgal az a problémám, hogy még mindig alatvalók termelésére szakosodott a teljes oktatási rendszer és nem önálló, döntésképes polgárokat bocsát ki az iskola. Mi, akik ilyenek vagyunk ezért érezzük rosszul magunkat Magyarországon, mert a túl sok alatvaló között elvész az értelem, ha érted mire gondolok.

Reply
ruzsa sanyika
3/5/2012 02:42:58 am

Szerintem itthon is süt a nap!
Persze egy orvosi diploma nem sok mindenre lesz elég moban 120000ft !Később jobb..
Oktatás itthon nem annyira rossz mint amit sokan mondják!
Ne hidd hogy mindenhol tárt karokkal fognak várni mindenért mindenhol meg kell harcolni független hol vagy.Ha csak gazdasági helyzetet nézzük Izrael hosszú távon valószínű anyagilag jobb.Persze itt bele kell venni egy esetleges háborús helyzetet is.Mert 50 évre levetítve volt egy pár- bár polgári áldozat kevesebb-.
Gyerekednek meg valószínű jobb pozíció de nem biztos mert ha pl eu-állampolgárnak sok lehetősége van ha nem röghöz tapadt .
Igen kibuc egy "zárt" de ha te éltél itthon faluban az is az!!
Szóval jobb is meg nem is a válsz.Amivel nem sokra mész de kell egy adag szerencse is az élethez. Jól tettétek hogy éltetek a lehetőséggel és dobbantattatok ha nem is végleg de egy időre.Ja és nem vagytok ti olyan öreg fák!!!

Reply
ruzsa sanyika
3/5/2012 04:10:43 pm

Másfelől nekem Magyarországgal az a problémám, hogy még mindig alatvalók termelésére szakosodott a teljes oktatási rendszer és nem önálló, döntésképes polgárokat bocsát ki az iskola

Erre csak annyit tennék hozzá hogy magyar oktatási rendszer ha egyetemről jössz kis és apuci anyuci eltartott akkor igen igaz.
De szerintem ha anyuci apuci nem képes bevezetni hogy az élet az munkából áll ám és az oktatás csak lexikális tudást ad nem pedig gyakorlati dolgot(persze azt is) és sok esetben egy opció és a gesztenyét a delikvens kaparja ki majd az életbe.Ez az oktatási rendszer nagyon rugalmassá változott itthon.
Ott van OKJ rendszere- ami gyakorlati munkára épít(régen 3 évig kellett tanulni most meg 4 5 hónap az egész amivel egyet értek mert szakmailag munkában tanul legtöbbet az ember) nem pedig hogy végezd el minnél hosszabban és sok esetben tök feleslegesen mert munka nem lesz!
Azért a kettőt nem lehet összehasonlítani(Izrael mo) de elkezdődik itt is egy átalakulás ha az állam leveszi a kezét és hagyja hogy piac diktálja mire van igény sőt összedolgozik.
Ahhoz hogy tudjad mi van kinn végig kell menni az Izraeli oktatási rendszeren is hogy megtapasztald ott mi van.Mert azt már tudhatod itthon mi vár rád(gyerekeidre) de itt megjegyzem azért változik a dolog itthon is.

Reply
kívülálló
11/30/2012 06:15:11 am

Menni vagy maradni? Attól függ, hogy honnan nézed, márint, melyik országból. Neked mi Izrael és mi Magyarország, Melyik(re használod) a "menni(t)" és melyik(re) a "maradni(t)"?

Mondjuk, egy rázós kérdés v. tesztsor?

Ilyenek:
Magyarország-Izrael focimeccs: Kinek drukkoltál?
sőt, Fegyveres konfliktus I és M között: Melyik oldalon lennél katona(orvos)?
Hogyan aposztrofálod magad?
a, magyar vagyok b, zsidó c, izraeli vagyok
I:
a, I a hazám b, I jó hely, meg tudnám szokni c, ha meghallom az i himnuszt, sírva fakadok d, I azért nem Európa
M:
a, a m himnuszon fakadok sírva b, m egy rohadt náci ország, a m-ok mind antiszemiták, c, "nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám" d, m, kalandvágyból

Reply
szerző
12/1/2012 01:44:33 pm

Meg lehet így is közelíteni a problémát, de ehhez azért elég egydimenziós gondolkodásra kéne váltanunk.
Az általad feltett vagy-vagy, igen-nem dimenzió értelmetlen, mert nem a raelitásból indul ki, illetve azt feltételezi, hogy mi identitási válságban vagyunk és nem tudjuk, hogy "fiúk vagy lányok vagyunk". A mi problémánk egyáltalán nem ez, tudjuk honnan jövünk és hol vagyunk, mindegyikhez van kötődésünk és ez összeegyeztethető. Magyarországon is rendben voltunk az identitásunkkal, itt is így vagyunk ezzel. A mi dilemmánk hétköznapibb és banálisabb kérdések megválaszolására terjed ki, mert ezek határozzák meg az életünket, nem az, hogy kinek szurkolnánk egy magyar-izraeli meccsen.
Mondok egy pár példát:
- Hol kapnak jobb oktatást a gyerekeink? (Mitől jobb ez vagy az?)
- A személyes karrierünk szempontjából hol járunk jobban? (Mi a karriercélunk?)
- Az életminőség szempontjából hol élhetünk teljesebb életet? (Mi fontosabb a barátok, család közelsége vagy az óvodáé? Metróval vagy autóval kényelmesebb munkába utazni napi szinten másfél órát?)
És még folytatni lehetne a sort, de ezek egyike sem fut ki oda, hogy a magyarságunk vagy az izraeliségünk bármilyen szinten is kérdés volna, vagy ellentétbe kerülne egymással.

Reply
kívülálló
12/2/2012 11:12:43 pm

Egydimenziós? Lehet. Vagy nevezzük egyszerűen érzelminek. Meggyőződésem, hogy egy ilyen kérdés emocionális és nem racionális síkon dől el.

Ha racionális döntésről lenne szó, végtelenül egyszerű dolgod lenne. A saját kérdéseidre adott válasz alapján huzigálhatnád a strigulákat az országok neve alá és azt választanád, amelyik alatt több van. Te azonban láthatóan nem ezt teszed, hiszen akkor erre a kérdésfeltevésre nem is lenne szükség.

Fiú vagy -e, vagy lány? Nem hallottam emberről, aki tudati szinten ne egyik v másik lenne. Ahogy én látom, végső soron mégiscsak a identitásaidat kell szembeállítanod, hogy dönteni tudj.

Szerző
12/2/2012 11:37:28 pm

Nem arról van szó, hogy az érzelmeket kizárjuk a döntésből, nagyon is szerepet játszik a folyamatban az érzelmi oldal. De nem ezen a síkon, hogy akkor most kinek drukkolnánk egy meccsen. Az identitásunknak természetesen van köze ahhoz, hogy szeretjük a szülőhazánkat és jól érezzük magunkat Izraelben. De ez azért nem vagy-vagy, hanem "és". Nincs kizáró ok, ezt csak a nácik szeretnék, hogy legyen, de őket azért nem fogadnánk fel tanácsadónak, ha egy mód van rá :-)
Továbbra sem tudok mit kezdeni azzal, hogy a mi személyes kis életünk döntését egy ország/kultúra iránt érzett szimpátai szintjén határozzam meg. Nyilván a "csomagban" benne van, hogy Izraelhez és Magyarországhoz is komoly szálak fűznek minket. De nem a (bármilyenféle) hazaszeretet alapján dől el, hogy hol jobb az óvoda, vagy a karrierlehetőség, az anyagi kilátás, a napi átlag hőmérséklet és még ezer más fontos és jelentéktelen dolog.
A nagymamám paradicsomja például semmivel sem versenyezhet, mint ahogy verhetetlen, hogy ma is bikinis lányokat fotózhattam 25 fokban. Összehasonlíthatók ezek a tények, vagy érzelmi dolgok?
hisz a kockás papír kéznél volna, de akkor is ott a kérdés, hogy almát körtével miként mérjünk össze.

Reply



Leave a Reply.

    Mottó

    Budapestről indultunk,
    Ein Gevben kötöttünk ki.

    A szerző ajánlja


    Géptemető
    Jeruzsálem falai
    Időzavar

    Gyászmenet
    Vörös kód
    Kineret 2. - Halhatatlan és haltalan halászok
    Áradat 1.
    És mégis mozog a föld!
    Barca békemisszó 1.
    Erotikus fröcsögés
    Miért éppen Izrael?

    Legfrissebbek


    14940
    Tárgytalanul
    Órvosi eset 9. - Számtalan kaland
    20 éve Izrael-fertőzésben
    Csendes veszteségeink
    Hétköznapok a hátországban
    Az alagút vége
    Haverilag 7. - A leghosszabb 30 másodperc
    Biztonsági jelentés
    És erről van lövésed?
    Haverilag 6. - Szomszédom a Hamasz
    Mondiál a kibucban
    Kitáblázva
    Haverilag 5. - Csakazért is zsidónak lenni...
    Akko és most
    Gyümölcskosár
    Hiába imádkoztunk, de a remény hal meg utoljára
    Guruló generációk
    Nemzeti példa és tragédia
    Vak pali
    Orvosi esetek 8. - A száguldó doki
    Könyvajánló
    Szedd magad az aknamező szélén
    Oroszlánkirálynő
    Fontos közlemény
    Ünnepsoroló 22. - Nyerő tánc
    Amikor apa vér ciki
    Nyerő rókalányok
    Blog menü
    Turista hullám
    Békésen esik
    3 év


    Visszatekintő

    Halhatatlan és haltalan halászok
    Picture
    Nem vagyok valami jártas az Újszövetségben, de az köztudomású, hogy Jézus számtalan cselekedete kötődik a Kinerethez és környékéhez. Ezekről sok helyütt lehet olvasni, mint ahogy arról is, hogy tanítványai közül legalább négy a tavon dolgozó halászok közül került ki. Az ő kései utódaik a jó fogás reményében manapság Ein Gevből hajóznak ki. Blogunkat örvendetesen sok keresztény barátunk is követi, húsvét alkalmából elsősorban nekik szeretnénk kedveskedni a kinereti halászatról szóló posztunkkal.

    Archív

    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013
    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012
    December 2011
    November 2011
    October 2011
    September 2011
    August 2011
    July 2011
    June 2011
    May 2011

    Kategóriák

    All
    Beilleszkedés
    Biztonság
    Biztonság
    Előkészület
    Előkészület
    Haverilag
    Hétköznapok
    Hétköznapok
    Időjárás
    Időjárás
    Kocsi Mesék
    Környék
    Környék
    Közélet
    Közélet
    Közlekedés
    Közlekedés
    Neumann Gábor
    Orvosi Esetek
    Otthonunk
    Sport
    Személyes
    Személyes
    Szokások
    Szokások
    Szolgálati Közlemény
    Szolgálati Közlemény
    Tanulás
    Tanulás
    ünnepsoroló
    ünnepsoroló
    Utazás
    Utazás

    Picture

    RSS Feed


Ez a Kramer-Nagy család blogja ©