Az utóbbi napokban elég sportosra vettem a figurát - egyik sporteseményről a másikra száguldoztam, hogy képben legyek. Az eredményt mindenki láthatta a Facebook oldalunkon közzétett fotóalbumokban. A képek ugyan magukért beszélnek, de azért nem csak a kamerám keresőjén keresztül néztem a világot, mást is láttam, amit nem feltétlenül adnak vissza a fotóim. Jöjjenek hát a Maccabi Tel Aviv - Győri ETO Bajnokok Ligája selejtezőn szerzett benyomásaim.
Be kell valljam, hogy szeretem a focit. Tudom, ez manapság talán már ciki, de mentségemre legyen mondva, hogy csak a jófajta futbalért rajongok. Ilyenből meg kevés jutott ki nekem élőben, sokat mondok, ha életemben kétszer voltam meccsen, az sem volt valami emlékezetes sportélmény. Így marad a sportcsatorna és a kényelmes fotel, ha rangadókat akarok látni - már ha persze a tévé is így akarja ezt… Most viszont rávettem magam, hogy meccsre mennyek, mit mennyek hosszú órákat utazzak Tel Avivba, hogy az ott vendégszereplő Győri ETO kapcsán egy Bajnokok Ligája selejtezőbe beleszagoljak.
A házigazda Maccabi Tel Aviv gyakorlatilag már az első győri összecsapáson eldöntötte a továbbjutást, a magyar bajnok két gólos hátránnyal a pakkjában szállt repülőre Izrael felé. Szóval az eredményt és a két csapat játékerejét ismervel eleve nem sok izgalomra lehetett számítani. Ahhoz, hogy csak emiatt Tel Avivba utazzak nagyon nagy ETO drukkernek kellett volna lennem, ami nem vagyok. Viszont kíváncsi igen, meg aztán a meccs pont egybeesett a Maccabiah-val, amire ugyancsak el akartam menni, összekötöttem hát a kettőt.
A házigazda Maccabi Tel Aviv gyakorlatilag már az első győri összecsapáson eldöntötte a továbbjutást, a magyar bajnok két gólos hátránnyal a pakkjában szállt repülőre Izrael felé. Szóval az eredményt és a két csapat játékerejét ismervel eleve nem sok izgalomra lehetett számítani. Ahhoz, hogy csak emiatt Tel Avivba utazzak nagyon nagy ETO drukkernek kellett volna lennem, ami nem vagyok. Viszont kíváncsi igen, meg aztán a meccs pont egybeesett a Maccabiah-val, amire ugyancsak el akartam menni, összekötöttem hát a kettőt.
Némi szervezkedés után sikerült sajtóakreditációt szereznem, így szabad volt az út, hogy testközelből fotózhassak, hátamban vagy húszezer fanatikus Maccabi drukkerrel. A magyar szurkolói kultúrából kiindulva semmi jóra nem számíthattam, de Izraelben vagyunk, ahol a foci - csak úgy, mint a világ normálisabb felén - jobbára családi esemény, a drukkerek tömegben sem aljasulnak le, még a helyi B-közép sem, pedig ők itt sem kispályások (Győrben többüket is előállították, mert örömükben petárdáztak, és Tel Avivban is kigyúrt állatok vigyáztak rájuk).
A sárgába öltözött teltház ízelítőt adott abból, hogy milyen is egy valódi fociszentély, ahol űzik-hajtják a kedvenceiket és ahol tényleg a közönség a 13. játékos. A szurkolói kultúra nem merül ki abban, hogy végiganyázzák a 90 percet, hanem rigmusokkal, csatakiáltásokkal buzdítják a kedvenceiket. Van a világban a tel avivi stadionnál tüzesebb katlan is, de azért, ha 20 ezer maccabis egyszerre zendít rá megérzik a pállyán állók is, hogy kik állnak mögöttük. Ahogy néztem el is kél a támogatás, mert a Maccabi Tel Aviv nem az a hű de világverő csapat. Még úgy sem, hogy az a Paulo Sousa ül a kispadjukon, aki edzőként tavaly még a Videotont irányította és az Európa Liga csoportkörébe juttatta. Őt egyébként a kezdő sípszó előtt a szurkolók perceken át hangosan éltették, nem tudom, hogy ilyenben volt-e része Székesfehérváron.
Amennyire én láttam a meccset - márpedig inkább csak félszemmel néztem - cseppet sem tűnt lehetetlen vállalkozásnak legyőzni a házigazdákat. Kivéve annak a magyar bajnoknak, aki szemmel láthatólag teljességgel hitetlenül lépett pályára Tel Avivan. Sütött az ETO játékosokból megszeppentség, ennek megfelelően csak egy harmat gyenge meccsre futotta tőlük, ahol végig a Maccabi irányította a játékot. A 85. percben ugyan szépített az ETO, de ez mit sem változtat azon, hogy a Maccabi könnyedén beárazta a magyar bajnokot és az egész magyar ligát azzal, hogy már a BL selejtezőkörében (összesítésben 4:1-gyel) leléptette az ETÓ-t. Jelentkezzen, aki nem erre számított…
Tulajdonképpen eddig tartott a "klasszikus" sportudósítás, akár be is fejezhetném, de volt még pár momentum, ami miatt mégiscsak emlékezetes marad ez az este. Mivel zéró győri kötődésem van, maccabi drukkerekről sem tudok a baráti körömben, ezért nem számítottam rá, hogy ismerősökkel találkozom, de a világ kicsi, nekem meg úgy látszik sok haverom van. Majd' kiesett a fényképezőgép a kezeből, amikor rámköszönt a pályán(!) egy rég nem látott barátom. Hirtelenjében nem tudtam hová tenni, meg is kérdeztem, hogy "hát te meg hogy a fenébe kerülsz ide?", mire ő lakonikusan csak ennyit válaszolt: "Miénk a csapat." De a kijelző árnyékában ettől egyikőnk sem volt boldog. Aztán elmondta, hogy a csapattualjdonos cégénél dolgozik és hivatalból kisérte el az ETÓ-t másik ötven győrivel, akik mind felfértek a dísztribünre, ahová a Maccabi "száműzte" őket.
És itt jött a másik meglepetés, mert amikor felnéztem, akkor láttam, hogy a maroknyi győri körében egy volt főiskolai csoporttársam játszotta a vezérszurkolót. Azért mondom így, mert Viktornak pont annyi köze van Győrhöz, mint nekem. Viszont ő idegenvezetőként keresi a kenyerét és mint ilyennek hivatalból gondoskodnia kell a rá bízott csoport jó hangulatáról. Ő ezt láthatólag tág keretek között értelmezte, amibe az is belefért, hogy behülyítsen néhány győrit és a dísztribün közepén állva húszezer maccabist ösztökéljen füttykoncertre. Az igazat megvallva ebben semmi furcsát nem találtam, Viktor ugyanis az a srác volt, aki kellő mennyiségű alkohol bevitele után a legbékésebb egyetemi bulin is képes volt megverettetni magát. Most viszont hiába hergelte a jelentős túlerőben lévő maccabi drukkereket, csak nem akarták helyre pofozni, ami részükről nagyfokú vendégszeretetről árulkodott. A merész mutatvány után Viktor segítségével megismerhettem az ETO lelkes szurkolóit, akik annak ellenére kísérték el kedvenceiket, hogy borítékolható volt a zakó. Minden tiszteletem az ővék! Amúgy pedig jó volna, ha még több hasonló derbin találkoznának magyar és izraeli csapatok, mert akkor a szimpatikus győri szurkolók nyomán, a sport révén még többen látogtnának el a Szentföldre és ismernék meg ezáltal Izraelt. Én ennek drukkolok!
RSS Feed