“Hiszen ott lőnek!” - záporozott innen is, onnan is felénk, amikor kiderült, hogy Izraelbe költözünk. Az esti híradók táplálta jószándékú féltés volt ez. Ami igaz, az igaz a Közel-kelet és benne Izrael rizikósabb hely, mint a jó öreg Európa. És most tessék Ukrajnában áll a bál! Ami ott történik az egyszerre veszélyes és intő jel mind Európára, mind Izraelre nézve.
Dermesztő, ami Ukrajna körül zajlik, de még riasztóbb, hogy mi következik mindabból, ami ott történik.
Beszédes volt, ahogy néhány napja épp az izraeli miniszterelnökkel feszített a Fehér házi kandalló előtt Obama, amikor az ukrajnai orosz agresszióról faggatták az újságírók. Előtte gondolom az amerikai elnök elnyomta az “A/2-es” típusszöveget arról, hogy aszongya “Az Egyesült Államok minden körülmények között kiáll Izrael biztonsága mellett. Mint a zsidó állam stratégiai szövetségese garantáljuk a közel-kelet egyetlen demokráciájának a létezését.” - de ez a lemez valószínűleg egyetlen jelenlévő újságírót sem izgatott, bizonyára fel sem jegyezte senki, már annyiszor hallották. Most az a bréking nyúz, hogy nyomulnak az oroszok és mit tesz az elnök, hogy megakadályozza ezt Ukrajnában. Abban az Ukrajnában, aminek a létezésére - értsd legalább látszólagos függetlenségére az oroszoktól - az USA is garanciát vállalt húsz éve épp a magyar fővárosban (lásd “Budapesti memorandum”). Akkor, a Szovjetunió szétesése után, a teljes anarchiától tartó, ereje tejében lévő Amerika könnyedén nyomta le az “ukrán békát” az oroszok torkán. Ez a garanciavállalás praktikusan azt jelentette, hogy Ukrajna a térképen marad. Azóta sokat változott a világ.
Béke veréb
A legkomolyabb elemzők még néhány nappal ezelőtt is elhessegették annak a gondolatát is, hogy széteshet az ukrán tákolmány és apránként az orosz medve mancsai közé hull. De ma már látszik, hogy Obama nincs abban a helyzetben, hogy elődei garanciavállalását minden körülmények között érvényesítse. Ez intő jel Amerika minden szövetségese - így Izrael és Magyarország - számára is. Hisz, ha Ukrajnát ilyen lazán átengedik a látványosan izmozó oroszoknak, akkor mi a garancia, hogy máskor, más konfliktus zónában, más ellenfelekkel szemben, más szövetségesiével nem teszi pontosan ugyanezt Amerika?! Nem véletlen, hogy az ukrán krízis miatt a balti államok rendesen bepánikoltak és a lengyelek sem várják ölbe tett kézzel, hogy mi történik, csak a Pakssal megvásárolt magyar kormány lapít, mint szar a fűben…
Az óvóhely felé tartó óvodás a legutóbbi légvédelmi gyakorlaton
Most mindenki az oroszokra figyel, de Amerika szerepe nem kevésbé fontos. Elődeihez képest Obama adminisztráció pragmatikusan kezelte a szövetségi viszonyait. Nem is kell olyan messzire menni. Egyiptomban elengedték Mubarak véres kezét és esélyt adtak a rendkívül radikális Iszlám Testvériségnek. Akkoriban sokan széttárták a karjukat, nincs mit tenni demokratikus úton jutottak hatalomra, de aztán a kairói Tahrir téren (ami dramaturgiai funkcióját tekintve egybevág a kijevi Maidannal) az istenadta nép ismét hőzöngeni kezdett, amit az egyiptomi hadsereg jól ki is használt és egy kvázi puccsal visszaragadta magához a hatalmat. Mindezt Amerika legnagyobb megkönnyebbülésére. Ennyit ugye a demokrácia export realitásairól… Visszatérve Ukrajnához, ha ott a nyugat akár csak hallgatólagosan is elfogadja az orosz agressziót, akkor semmi garancia nincs rá, hogy mondjuk az atommal, gázzal, MOL-lal zsarolható Magyarországot egy szép napon ne engednék át az oroszoknak. Ahogy ’56-ban Kádár behívta a szovjeteket, úgy 2014-ben Orbán is így tett, amikor Pakssal az oroszok gazdasági rabszolgájává tette Magyarországot. Ilyen nagyszerű magyar államférfiak láttán nincs az a nyugati kormány, amely érdemben konfrontálódna értünk.
Szerencsére ilyen értelmű veszély Izraelt nem fenyegeti, de a nagyhatalmi játszadozásoknak mindig is kitett zsidó állam nagyon is a bőrén érzi Amerika tétovaságát. Tavaly ősszel ízelítőt kaphattunk abból, hogy az Obama adminisztráció aktuálisan hogyan értelmezi az Izrael felé tett biztonsági garanciákat. Vörös vonal ide, gáztámadás oda, amikor Putyinék bekeményítettek Szíria kérdésében már csak szájkarate maradt amerikaik részéről, nem hiányzott nekik Afganisztán és Irak után egy újabb megnyerhetetlen háború, inkább visszavonulót fújtak. Olyannyira kerüli a konfliktust Amerika, hogy még az ősellenség Iránnal is egyezkedni kezdett, ami nem csak Izraelben verte ki a biztosítékot, de a szaudiaknál is, akik ugyancsak Amerika tradicionális szövetségesének számítanak a térségben és cseppet sincs ínyükre a passzív amerikai asszisztenciával zajló iráni expanzió.
A véres szíriai polgárháború azóta csak eszkalálódott, az iráni atomprogram legfeljebb takaréklángon van, Izrael biztonsági helyzete pedig fikarcnyit sem javult. Igaz, Izraelben legalább szárazon tartják a puskaport, mert tudják, hogy baj esetén csak magukra számíthatnak. Ehhez képest Ukrajna maga a lőporos hordó, Magyarország az időzített bomba. Az oroszok pedig újra vidáman játszanak a tűzzel. Amerika meg csak néz, néz, mint egykor Néró a lángoló Rómát…
RSS Feed