A kinereti punnyadást feladva végre újságíróhoz méltó elfoglaltság után néztem: két napra Jeruzsálembe delegáltam magam a minden évben "Holnap" fedőnéven megrendezésre kerülő Elnöki Konferenciára, ami különösen nagy számnak ígérkezett, mert az izraeli államelnök, Shimon Peres idén ünnepli a 90. születésnapját.
A mióta Izraelben élünk szemeztem az eseménnyel, de valahogy soha nem jutottam el rá, szívtam is a fogam, hogy mennyi jónevű előadóról csúszok le. Idén a kerek évforduló kapcsán viszont igazán kitettek magukért a szervezők, amolyan best offal kárpótoltak. Előre kell bocsátanom, hogy senki se várjon tőlem tényszerű tudósítást a kétnapos konferenciáról. Nem, mintha nem tudnék ilyet kanyarítani, de szerintem valójában a kutyát sem érdekli, hogy XY pontosan mit mondott, ha meg igen, akkor itt az összes előadás, beszélgetés megtekinthető. Egyébként tényleg érdemes rászánni az időt, mert amúgy ismert és kevésbé ismert fontos emberek sok jó gondolatot osztottak meg az enyhén protokolláris, kicsit rongyrázós Elnöki Konferencia közönségével. Az igazat megvallva azt gondolom, hogy speciel nekem az előadásokon túlmenően volt érdekes az esemény.
Van némi összehasonlítási alapom, volt idő, amikor viszonylag sok konferencián fordulhattam meg, bár egyik sem volt ilyen nagy léptékű. Mindegyikre igaz, hogy az előadók csak a felvivő anyag, a körítés és a networkölés a lényeg.
Karnyújtásnyira ClintontólSokan cseréltek volna velem. Ezt onnan tudom, hogy egy brazil MILF utólag könyörgött, hogy legalább azt a képet adjam oda, amin Clinton tenyerében látszik a keze, ha más nem is, mert az őrült latin szabályosan a vállamról próbált dobbantani az elnök karjaiba. Nem szokásom hasraesni a politikusoktól, de nyakamban a feltüzelt amazonnal alapból kész csoda, hogy a hátsó kijáratnál legalább az elnököt sikerült lencsevégre kapnom, aki mellesleg csak a mutatós hölgy miatt fordult vissza és időzött szűk fél percet 50 centire az objektívemtől. Ez a kis intermezzó is jól mutatja, hogy Clinton népszerűsége még mindig töretlen, és nem csak azért mert még mindig elég jóképű. Az évek múlása cseppet sem befolyásolta a szónoki képességeit, retorikailag még mindig verhetetlen és persze profi közszereplő. Nem egyszerűen kiállt a színpadra, hanem arra is volt figyelme, hogy közben a fotósoknak ügyesen pózoljon abban a rövid időszakban, amíg engedélyezett volt számunkra a kattintgatás. Hiába na, Clinton tudja, hogy mi belőle élünk, ő meg belőlünk - nem is olyan rosszul. Clinton egyébként nem a legendásan szép zsidó nők miatt utazott Izraelbe, hivatalosan régi barátja köszöntésére érkezett. Perez ezt a figyelmességet kitüntetéssel jutalmazta, meg közvetve fél millió dollárral. Ennyiért én is megfordulnék minden brazil nő után... | Nincs ez másképp az Elnöki Konferencia esetében sem, láthatólag ennek a résztvevők többsége tudatában volt. Persze céltalanul, kvázi megfigyelőként is el lehet lötyögni rajta, - én is ezt tettem most - de ha valaki céltudatosan mozog a közegben, akkor a jelenlét sokat hozhat a konyhára - kapcsolati tőkében, információban, támogatókban vagy akár közvetetten még anyagilag is. A több ezer fős közönség soraiban a hozzám hasonló újságírókon és szimpla érdeklődőkön kívül egyaránt ott voltak a for és non profit szféra képviselői, mint ahogy tudósok, közösségi vezetők, lobbisták, diplomaták és tehetős adományozók a világ minden részéről. A díszes társaság a pofaviziten túl nyilván azért is gyűlt egybe, hogy ismerkedjenek, összekapcsolják az ismereteiket vagy épp erősítsék a meglévő kapcsolataikat, és persze volt, aki direkt projektje futtatására vagy leplezetlenül önmaga pozicionálására használta az eseményt. Ez utóbbi kategóriában nálam egy ízes amerikai angolt beszélő ortodox fószer vitte a pálmát. Fogalmam sincs, hogy ki volt, de ez mindegy is, a pacák a konferencia első délelőttjén föl-alá mászkált és sasolta a nyakba akasztós névtáblákat. Akit kicsit is fontosnak ítélt, ahhoz odalépett, akár ismeretlenül is. Váltottak néhány szót, és ami a legfontosabb a sarkában lévő fotós eközben készített egy képet, hogy dokumentálja a nagy találkozást. A messziről jött ember aztán azt mond otthon, amit akar, miközben lehet, hogy egy "How are you-nál" nem jutott többre, de a saját közösségében a fotók alapján azt hihetik róla, hogy milyen menő. Ügyes PR húzás. |
Amúgy maga a konferencia sem volt más, mint egy nagyon profi PR esemény. Ahol Shimon Peres imidzsének az erősítése, illetve az ő tekintélye révén Izrael pozitív bemutatása volt a fő cél. Politikusok ünneplése mindenhol kényes kérdés, nehéz nagy nyilvánosság előtt ízlésesen fényezni valakit. A konferencia formátum e tekintetben jó választás, mert a meghívott előadók a jelenlétükkel adnak rangot az eseménynek, kvázi a személyük, a tekintélyük, a népszerűségük, a tudásuk hitelesíti az elnök életművét. Tony Blair vagy Bill Clinton "felmutatása" eleve rangot ad, mint ahogy alátámasztja Peres életművét Rahm Emanuel, Chicago polgármestere, a Demokraták befolyásos alakja vagy a muzulmán fundamentalizmus ellen küzdő, szomáliai származású holland parlamenti képviselő Ayaan Hirsi-Ali. A felsoroltak mindenképpen hívónevek a konferencia célközönségének, de az utca emberének közel sem, nekik az esti bulvárhíradóban jól mutató celebek a felvivőanyag az elnöki klasszis bemutatásához. Bárhol a világon médiaképes Barbara Streisanddal, Robert de Niróval vagy Sheron Stone-nal mutatkozni, amit Peres kommunikációs stábja ügyesen ki is játszott.
Az elemi ösztönön túl
Sharon Stone most nem mutatta meg mi van az isteni lábai között, most más oldalát villantotta meg. Bevallom nekem új, hogy az Elemi ösztönnel befutott hollywoodi sztár feje is a helyén van. Előadóként a konferencia több beszélgetésén is részt vett és nagyon is értelmes dolgokat mondott. Különösen pozitív volt számomra, hogy támogatja a Yalla nevű közel-keleti ifjúsági béke kezdeményezést, ez volt az apropója, hogy Peres meghívta. Azt persze nem tudom, hogy Sharon Stone civil aktivitása mennyire jön át a médián, félek ez kevésbé hagy mély nyomokat. Sokat elárul a vele kapcsolatos hozzáállásról, hogy a fotós kollégák órákkal az előadása után is egymásnak mutogatták az 55 évesen is nagyon dögös színésznőről készült képeiket.
| Az Elnöki Konferencia messze több volt, mint Shimon Peres dicsőítése, az esemény legalább annyira szólt az Izrael-brand építéséről. Már az egyes panelbeszélgetések témaválasztásai és persze a meghívott előadók közül többen is azt a célt szolgálták, hogy a "Start up Nation" és a "Hitech Country" imidzst erősítsék. Ezt nem csak direktben izraeli tudósok és üzletemberek felvonultatásával érték el, hanem olyan jelentős multinacionális vállalatok (AOL, IMEX, Deutsche Telekom stb.) vezetőit is reflektorfénybe helyezték, akik hitelesen mondták el, hogy miért éri meg cégüknek az izraeli tudásiparba fektetni és több tízezer izraeli kutató-fejlesztőt foglalkoztatni. Ugyanezen okból külön kiállítást szenteltek az izraeli agykutatás bemutatásának, mint a jövő egyik ígéretes tudományos és üzleti területének és díjaztak nyilvánosan tehetséges egyetemistákat is. A dolog azért is figyelemreméltó, mert bőven több egyszerű országimázs építésnél. Izraelben nem csak úgy dumálnak a tudásalapú társadalomról, tényleg világszínvonalú kutatások zajlanak, amelyekből ráadásul versenyképes termékek és szolgáltatások születnek. | Ki mondta, hogy a globalizációnak nincsenek nyertesei?Magyar szempontból is megfontolandó, amit a Marvell elnöke, Weili Dai mondott az új médiáról szóló panelben, ahol multinacionális IT cégek vezetői válaszoltak a kérdésekre. A kínai-amerikai üzletasszony meleg szavakkal dicsérte az izraeli munkatársait. Ennél jóval érdekesebb volt az a gondolata, hogy meg kell találni a verseny és az együttműködés helyes arányát és nem szabad kimaradni a globalizációból, mert az jól jövedelmező és kölcsönösen előnyös versenyelőnnyel jár a tudásipar résztvevőinek. Magyarország épp ott tart, hogy a konzerválja a lemaradását és büszke a bezárkózására. Mifelénk a "munkaalapú" gazdaságot tekintik a felemelkedés zálogának, és a Mercedesek összeszerelése a non plus ultra, miközben Izraelben az a hír, hogy a Google 1.3 milliárd dollárért vásárolta fel a közösségi navigációs rendszert kiépítő Waze nevű start up vállalkozást és további tucatnyi hasonló, semmiből induló fejlesztőcég tart ott, hogy a közeljövőben dollár százmilliókért cserélhet gazdát. Jó hír viszont, hogy Magyarországon is felismerték, hogy az izraeli mintát kéne követni, csak még sehol sem tart a dolog, a világ meg szépen dübörög el mellettünk. |
Az ilyenek láttán szégyellem igazán, hogy Magyarország nem a tudományos áttörések miatt kerül az érdeklődés középpontjába, hanem valami egészen más "barna foltok" miatt. Igazából mindegy is, hogy mi a valóság alapja a Magyarországról keltezett antiszemita híradásoknak, csak az számít, hogy ez a hírünk. Magam minden szempontból nagyon rühellem az antiszemita kérdést, de ha már helyzet van, akkor érdemes megnézni, hogy a témát miként "menedzselték" magyar részről a helyszínen, akik ezt hivatalból szokták intézni.
Zoltai Gusztáv, maga a Mazsihisz Most, amikor sajnálatosan nagyobb figyelem hárul Magyarországra és a magyar zsidóságra lényegében kihasználatlanul maradt, hogy - így vagy úgy de -érdekesek vagyunk. Azon nem lepődtem meg, hogy a magyar kormányzat részéről nem próbálta senki kéretlenül is védeni a mundér becsületét, hisz ki akar a pofonba beleállni egy olyan eseményen, ahol jobbára (az egyébként nagyon fontos) folyosói beszélgetéseken tárgyalják ki a magyar helyzetet. Ennél sokkal elgondolkodtatóbb, hogy a magyar zsidóság prominensei nemzetközi szinten mennyire nem képviselik hatékonyan a közösséget. Jó, most kicsit ál naív voltam, mert belülről ismerem a közeget… de mégiscsak mellbevágó volt rádöbbenni, hogy semmi sem változott és ez milyen káros. A kétnapos konferencia második napján délelőtt futottam össze a Mazsihisz képviselővel, akiket ahogy előtte, úgy azután sem láttam sehol felbukkanni és nem azért, mert belevesztek volna a jeruzsálemi kongresszusi központ forgatagába. Ugyan nem ismerem a kétfős delegáció - bizonyára roppant precízen előkészített - programját, de így is nyilvánvaló, hogy az elnöki konferencia épp nem az a terep volt, ahol sikerült volna formálisan és informálisan is felhívniuk a megjelentek figyelmét a Magyarországon egyre csak fokozódó antiszemitizmusra, pedig állítólag több mint 20 éve ezzel a topikkal házalnak.
(Legutóbb május végén ugyancsak Jeruzsálemben, egy antiszemitizmusról szóló mega rendezvényen adhattak volna hangot aggodalmaiknak. A Szombat szerint a magyar zsidó szervezetek képviselőinek nem sikerült kommunikálható álláspontot prezentálni a témában. De azért, hogy ez kiderüljön biztos, ami biztos kiutaztak Izraelbe, hátha majd ott - a napidíjon kívül - ihletet kapnak...) A Síp utca urai nem kaptak szót az Elnöki Konferencián és valószínűleg nem is kértek, otthon biztosan másról számolnak be - bár ehhez egyetlen kézrázós fotót sem mellékelhetnek, mert ahogy a lobbiban, úgy a PR-ban sem elég profik.
Tényleg befolyásos magyar zsidók
 | Az Elnöki Konferencia alkalmából a Maariv nevű lap tetszetős kiadvánnyal rukkolt ki. A száz legbefolyásosabb zsidót bemutató újságban jó pár magyar vonatkozású személyről is olvashatunk. Szerepel benne Alan Greenspan, volt FED elnök, akinek a szülei Magyarországról vándoroltak ki Amerikába. Természetesen nem maradhatott ki a felsorolásból Soros György, aki a 35. helyen "szerénykedik". A tudósok tematikus listáján a karcagi születésű Nobel-díjas Avraham Hershko a hatodik legbefolyásosabb, míg a művészeti élet terén az ugyancsak Nobel-díjas Kertész Imrét az ötödik helyre sorolták. Van tehát kikre büszkének lennünk. A 100-as listát egyébként ki más, mint a facebookos Zuckerberg vezeti, őt Netanyahu követi a dobogó harmadik helyén pedig az ünnepelt Shimon Peres áll. |
Szerencsére rajtuk kívül voltak mások, akik ilyen-olyan megfontolásokból és személyes ambíciókból repülőjegyet vettek Budapestről, hogy kihasználják a konferencia adta lehetőségeket. Mint például Németh Sándor, aki a Hit Gyülekezet vezetőjeként reprezentálta közössége szolidaritását Izraellel. Ott volt még Futó Gábor, a Futureal elnöke, Szeszler Anna, a Lauder most leköszönő igazgatója, vagy a nemzetközi porondon nagyon aktív Olti Ferenc, aki a tekintélyes, de Magyarországon kevéssé ismeret Keren Hayesod nemzetközi filantróp szervezet színeiben networkölt. Az előadók között is akadt egy szem magyar: Gergely Andi az EUJS elnökeként a zsidó ifjúság helyzetéről tartott panelbeszélgetésen mondhatta el gondolatait.
Gergely Andi, a holnap embere
Előre kell bocsátanom, hogy eleve elfogult vagyok Andival, mert a Somerben chanikom volt, így ha lehet duplán büszke vagyok rá, amiért szót kapott és még a 100 legbefolyásosabb zsidóról szóló kiadványban is mellékesen megemlítik, mint a jövő egyik üdvöskéjét. Ezzel együtt kicsit elszomorít, hogy az európai zsidó diákélet bemutatása kapcsán, amikor Magyarországhoz ért ő sem a jövőbemutató dolgokról beszélt, mint ahogy egyébként tette ezt más országok esetén. Ugyan teljesen jogosan büszkélkedett el a Csatáry elleni vádemelés hírével és söpört be tapsot, de épp neki pont mást kellett volna itt eladnia. Mert valójában e fegyverténynek vajmi kevés köze van úgy általában a zsidó fiatalok magyarországi aktivitásához, sikereihez és problémáihoz. Viszont akaratlanul is már megint sikerült a magyar zsidóságot egy antiszemita ügy révén fókuszba állítani, miközben a panel alaphangulata inkább a pozitívumok prezentálását indokolta volna. Mindegy, máskor majd máshol lesznek a hangsúlyok. A lényeg, hogy Andi huszonéves magyar zsidóként ott pörög a nemzetközi zsidó világban és talán eljön az idő, amikor az ő tapasztalata és kapcsolati tőkéje sokat fog érni Magyarországon is. Akkor talán majd mások számára is érthető lesz, hogy miért is fontos aktívan jelen lenni például az Elnöki Konferencián.
RSS Feed