Aki négy évszakból költözik Izraelbe, az egészen biztosan sokra értékeli, hogy itt csak hosszú nyár és némi tél váltja egymást. És mivel az ember gyarló, ezért ebbéli örömét rendre hátrahagyott barátai orra alá dörgöli, és elfelejt arról tudósítani, hogy felénk sem mindig felhőtlen az idő.
Az Izraelbe szakadt közép-európai szökevények különösen télen éreznek késztetést arra, hogy az enyhe, szikrázóan verőfényes napokról tudósítsanak a hátrahagyott didergő haveroknak. Belátom, ez aljas gonoszság, de szívet melengető. Én például valamikor tavaly október utolsó napjaiban, azzal az “ártatlan” kérdéssel hergeltem facebookos ismerőseimet, hogy ugyan mondják már el történt-e valami érdekes míg én a strandon lógtam. Picit anyáztak, de ettől gondolom kimelegedtek és nem fáztak annyira, szóval még én tettem jót velük :-)
| Távolról úgy tűnhet, hogy Izrael az örök nyár országa, de ez nagyon nincs így, még ha a Facebookon vagy az utazási magazinokban csak ilyen képek keringenek. Vannak napok, amikor hideg van. Na jó, hetek. Még ha nem is annyira, mint mondjuk egy barátságtalan novemberi napon Budapesten, de ez sem elképzelhetetlen főleg a magasabban fekvő helyeken, mint például Jeruzsálem. A méltán népszerű verőfényes képek helyett a szuttyadék napokról tapintatosan hallgatni szokás, nehogy alább hagyjon az irigység. Ha meg annyira zordra fordul az idő, hogy még hó is hull (ami nem is annyira ritka dolog, főleg Észak-Izraelben), akkor büszkén hirdetjük, hogy lám-lám mifelénk a pálmafák alatt még ilyen csoda is megeshet és ez milyen nagy fun. |  2014. február 12. :-) |
Az más kérdés, hogy ha ilyen Magyarországon történik, akkor mindenki bevackolja magát a jól szigetelt, kellemesen felfűtött szobájába és olvadásig ki sem dugja az orrát, mi meg konkrétan vacogunk a lakásban, mert átjárja a huzat és nincs, ami benntartsa a meleget a teljesen áthűlt falak között.
A Kineret mikroklímája olyan, hogy a part mentén ritkán megy le a hőmérséklet fagypont alá, miközben pár kilométerrel arrébb, akár repkedhetnek is a mínuszok telente. Legutóbb 64 évvel ezelőtt, 1950. február 5-én alakult úgy, hogy hótakaró lepte el Ein Gevet, miközben a felettünk magasodó Golán-fennsíkon ez majd minden télen megesik.
Az izraeli tél ezen árnyoldalaival nem dicsekszik az ember, szolidaritásra úgysem számíthat azok után, hogy a mezítlábas, napszemüveges januári fotókkal halálra bosszantottuk az otthoniakat.
Mostanában nem is a hideg, hanem az eszeveszett szél okoz fejfájást. Meteorológiai szempontóból a Kineret környéke érdekes hely. A tó déli felén a sivatagi, míg az északi csücskében a mediterrán időjárási zóna dominál. Aigner Szilárddal szólva ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy tőlünk északra telente a tenger felől nedves légtömegeket hoz a szél. Tulajdonképpen ez táplálja a Jordánt és a Kineretet. Egészen szürreális, hogy nálunk -200 méteren kellemes tavaszias idő van, míg tőlünk alig 25 kilométerre hósapka virít a Meron tetején vagy épp Cfaton. Kicsit távolabb, a 2000 méternél jócskán magasabb Hermonon pedig szinte alig van olyan tél, hogy a sílifteket ne üzemelnék be.
Ein Gevben inkább a sivatagi klíma dominál telente. Arábia felől iszonyatos erővel csapnak le a száraz, nem igazán hideg, de ettől még nagyon csípős szelek, amit héberül sharkiának (שרקיה) neveznek. (Ez a szél a görög-római közvetítéssel sirokkó néven Magyarországon is ismert, bár a kettő nem teljesen ugyanaz, mert errefelé egy csepp esőt sem hoz kelet felől.)
 |  |
A szél kicsavarta a kibuc bejáratánál lévő hajóárbocnak álcátott hirdetőtáblát
A sharkia nagyon alattomos. Derült égből, pillanatok alatt óriási lökésekkel letarol mindent. Ilyenkor telente fél napokat tombol, ahogy az kell belekap mindenbe. Nem kellemes, na. De van ennél is rosszabb. Mégpedig a sharkia tavaszi-őszi változata a hamsin (חמסין). Az áprilisban menetrendszerűen érkező szél jóval viharosabb és melegebb, de az igazán kellemetlen az, amit magával hoz a Szahara övezet felől: irgalmatlan mennyiségű finom porral terít be mindent. Rosszabb napokon pár száz méterre csökken a látótávolság, minden narancs-szürkében úszik és pikk-pakk összeszedhető egy kiadós szilikózis. Van, hogy napokon át prüszköl az ország a kavargó porfelhő miatt. 2011-ben pont, amikor megérkeztünk jött egy ilyen időszak, de aztán 2012-ben nálunk kimaradt, tavaly pedig épp Budapesten voltunk, amikor a homokfúvás volt.
| Nyaranta másféle szelek járnak mifelénk. Napközben általában megáll a levegő, a rendkívül magas páratartalom miatt olyan, mintha egy jól fűtött szaunában élnénk az életünk. És higgyétek el, ez nem fehér embernek való… Délután - nagyjából öt óra magasságában - menetrendszerűen elkezd hol jobban, hol enyhébben fújni a szél. Ez egyrészt némi felüdülést hoz (bár ugye csak a Jordán-völgyében kavarog az irdatlanul meleg, párás levegő), másrészt sokat elvesz az egyetlen felüdülést jelentő Kineret élvezeti értékéből. Öt és hét óra között, amikor a Nap már nem éget, tehát gyerekkel bátran strandolhatnánk, akkor erős hullámzásba kezd a tó. | Homok bizniszAz 1937-ben alapított Ein Gev első éveiben a homoknak komoly gazdasági jelentősége is volt. Gallilleában ugyanis a homok ritka kincs, erre felé köves, agyagos, lápos földek voltak - közel s távol csak Ein Gevben volt könnyen kitermelhető mennyiségben. A ’40-es évektől gomba mód szaporodó zsidó települések felhúzásához viszont betonra és malterre volt szükség, ez utóbbihoz meg homokra. Ein Gev strandjáról zsákokban hajózták be Tiberiásra a finom szemcsés építőanyagot. A nagy üzletnek csak a szél tett be, de az alaposan. Ha lecsapott, akkor a hajósok kénytelenek voltak a nehéz munkával összelapátolt terhet kidobálni a Kineretbe. Így aztán, amit a szél hozott, azt tulajdonképpen sokszor a szél vitte el… |
De nem ám úgy, ahogy a Balaton, amiben vígan ugrándozunk még piros jelzés idején is! Nagy ereje van a Kineret vizének, könnyen elsodor vagy épp odavág a sziklás aljzathoz még felnőtt embereket is, nem hogy gyerekeket, szóval nagyon kell vigyázni.
Így homokozunk mi
A mifelénk domináns szeleknek van némi pozitív hozadéka is. Mivel a világ legnagyobb homokozója felől süvítenek, ezért szaharai importból kellemes homokos fövenye van az ein gevi strandnak - legalábbis az első tíz méteren. És mivel tavaly magas volt a Kineret vízszintje, ezért hónapokon át homokos parton süttethettük magunkat. Egészen augusztusig, míg el nem kezdett erősen visszahúzódni a víz és ki nem bukkantak a part menti kavicsos zátonyok. De októberig ezt is valahogy ki lehet bírni :-)
RSS Feed