Távolról úgy tűnhet, hogy Izrael az örök nyár országa, de ez nagyon nincs így, még ha a Facebookon vagy az utazási magazinokban csak ilyen képek keringenek. Vannak napok, amikor hideg van. Na jó, hetek. Még ha nem is annyira, mint mondjuk egy barátságtalan novemberi napon Budapesten, de ez sem elképzelhetetlen főleg a magasabban fekvő helyeken, mint például Jeruzsálem. A méltán népszerű verőfényes képek helyett a szuttyadék napokról tapintatosan hallgatni szokás, nehogy alább hagyjon az irigység. Ha meg annyira zordra fordul az idő, hogy még hó is hull (ami nem is annyira ritka dolog, főleg Észak-Izraelben), akkor büszkén hirdetjük, hogy lám-lám mifelénk a pálmafák alatt még ilyen csoda is megeshet és ez milyen nagy fun. |
Nyaranta másféle szelek járnak mifelénk. Napközben általában megáll a levegő, a rendkívül magas páratartalom miatt olyan, mintha egy jól fűtött szaunában élnénk az életünk. És higgyétek el, ez nem fehér embernek való… Délután - nagyjából öt óra magasságában - menetrendszerűen elkezd hol jobban, hol enyhébben fújni a szél. Ez egyrészt némi felüdülést hoz (bár ugye csak a Jordán-völgyében kavarog az irdatlanul meleg, párás levegő), másrészt sokat elvesz az egyetlen felüdülést jelentő Kineret élvezeti értékéből. Öt és hét óra között, amikor a Nap már nem éget, tehát gyerekkel bátran strandolhatnánk, akkor erős hullámzásba kezd a tó. | Homok bizniszAz 1937-ben alapított Ein Gev első éveiben a homoknak komoly gazdasági jelentősége is volt. Gallilleában ugyanis a homok ritka kincs, erre felé köves, agyagos, lápos földek voltak - közel s távol csak Ein Gevben volt könnyen kitermelhető mennyiségben. A ’40-es évektől gomba mód szaporodó zsidó települések felhúzásához viszont betonra és malterre volt szükség, ez utóbbihoz meg homokra. Ein Gev strandjáról zsákokban hajózták be Tiberiásra a finom szemcsés építőanyagot. A nagy üzletnek csak a szél tett be, de az alaposan. Ha lecsapott, akkor a hajósok kénytelenek voltak a nehéz munkával összelapátolt terhet kidobálni a Kineretbe. Így aztán, amit a szél hozott, azt tulajdonképpen sokszor a szél vitte el… |