mishpaha
  • Blog
  • Fotó
  • Magunkról
  • GY.I.K.

Kémtelen történet

2/18/2013

2 Comments

 
Sose kekeckedj biztonsági emberekkel, ha tudod, hogy úgysem marad titokban se az, amit védenek, se az amit veled tesznek. Botcsinálta kémtörténet a hiábavaló szopatásról.
Van egy alapvető ellentmondás Izraelben - adott a kedves mediterrán lazaság, ami olykor bosszantó patópálos hányavetiség és ezzel szemben ott van a katonás fegyelem, illetve az ezzel szorosan együtt járó marcona keménykedés, ami sokszor ok nélküli szívatásnak tűnik. Ha nem ebbe születtél, akkor mindegyik viselkedésforma előbb-utóbb piszkosul bosszantó tud lenni. Én mindezzel együtt szeretem Izraelt, de azért vannak pillanatok, amikor inkább kínomban nevetek, mint őszintén mosolygok.
Picture
Egyébként nagyon illedelmesek a fiúk.
A múlt héten Jeruzsálemben jártam a nemzetközi könyvvásár apropóján. Két napot töltöttem a városban, és mivel a rendezvényt hamar letudtam, volt időm csavarogni és fotózni. (A termést folyamatosan csöpögtetem itt a blogon és a facebook oldalunkon.) Szállásomtól a belváros felé Rehavia negyeden vezetett keresztül az utam. Egykor nagyon elit kerületnek számított, híres tudósok, művészek, politikusok laktak errefelé, amolyan Rózsadomb féle volt. Ma már kissé megkopott a fénye és a világ környék kezd "feketedni", de ennek ellenére ez még mindig Nyugat-Jeruzsálem egyik szerethető negyede. A dicső múltra emlékeztet, hogy a Kneszettől egy köpésre lévő Rehavián található a mindenkori izraeli miniszterelnök hivatalos rezidenciája. Ami az izraeli közéletben nem annyira a háborítatlan otthon szinonimája, mint inkább a demokrácia szimbolikus helye, ahol rendszeresek a tiltakozó demonstrációk. A rezidencia környékén mindennapos látványnak számítanak a kisebb-nagyobb tüntetések. Szakszervezetek, pártok szimpatizánsai, jogaikért küzdő társadalmi csoportok képviselői, esetleg önjelölt őrültek hallatják itt a hangjukat. Például évekig itt táborozott Gilad Shalit családja, hogy fiuk kiszabadulásának ügyét felszínen tartsák. Bizonyos szempontból ez az izraeli Hyde-park, ami ennek megfelelően rendszeres szereplője a híreknek.
Picture
Gilad Shalit miatt évekig tüntettek a rezidencia előtt
Mi sem tűnt természetesebbnek, hogy készítek pár fotót a rezidencia utcáját lezáró kordonról, ahol az előző napi tüntetés nyomai még láthatók voltak. Kattintottam párat, aztán ahogy jöttem mentem tovább. Már majd' egy sarokkal arrébb voltam, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy kiskatona fut lihegve utánam. Megálltam, mert éreztem, hogy ezután mi fog jönni… Nagyon kedvesen megkért, hogy fáradjak vele vissza a kordonhoz, ahol egyébként posztol. Ott már egy fegyvertől duzzadó, öltönyös biztonsági ember fogadott, aki ugyancsak nagyon kedvesen kérdőre vont, hogy miért fotózok, meg amúgy is mit keresek errefelé. Elmondtam, hogy újságíró vagyok, meg turista és amúgy is az utcán fotóztam. Hát ez mind nem hatotta meg, amin én cseppet sem csodálkoztam, mert a biztonságiak sehol a világon nem azok a meghatódós fajták. Elkérte az okmányaim és a gépemet, megnézte a képeket és továbbra is nagyon kulturáltan arra kért, hogy töröljem ki azokat, amin a rezidencia kordonja látszik. Megtettem, mert semmi értelmét nem láttam, hogy vitába szálljak vele. Úgy tűnt, hogy ezzel vége is a dolognak, és mehetek tovább, mert hát könnyen felmérhető, hogy nem az a tipikus titkos megfigyelő alkat vagyok. De nem, mert akkor jött egy újabb fegyvertől duzzadó, öltönyös biztonsági, a kopaszabbik és morcosabb fajtából. Viszont ő sem csak határozott volt, hanem még illedelmes is, mert még be is mutatkozott. Moshe - mert így hívják emberünket -  feltette ugyanazokat a kérdéseket. Ezen kár egyébként kiakadni, mert a koherenciát vizsgálják ilyenkor, így megpróbáltam kísértetiesen hasonló válaszokat adni, hogy ne zavarjam össze a rendszert. Moshe is meglepődött, hogy van ember, aki a jeruzsálemi könyvvásárra utazik és amúgy nem csak olvas, ír de még fotózik is - például miniszterelnöki rezidenciánál. Kérte, mutassam meg a fényképeket, mondtam ezen már túl vagyunk, mert épp két perce töröltette ki velem a kollégája, aki a közben kissé távolabb húzódva hevesen beszélt a kabáthajtókájához. Nem baj, ő elkéri. Jó. Megnézte a képeket, ahol azt is láthatta, hogy előző este, nagyjából másfél méterről fotóztam a könyvvásár megnyitóján az izraeli elnököt, Shimon Perest, akit hozzá hasonló, fegyvertől duzzadó, öltönyös biztonságiak vigyáztak. További, hosszú perceken át faggattak a semmiről, míg nem visszajött a kabáthajtókájával diskuráló, fegyvertől duzzadó, öltönyös biztonsági, aki ismét csak nagyon kedvesen elnézést kért és jó utat kívánt. Mondtam, hogy szívesen mennék az utamra, ha szíveskedne visszaadni a személyim a harmadik fegyvertől duzzadó, öltönyös biztonsági, aki az egész kikérdezés során öt lépés távolságból szótlanul, de annál szakszerűbben biztosította a helyszínt (leszámítva azt a két percet, amikor a sarkon vészindexszel megálló haverjával spankodott). - Ja, persze! - mondta és elköszöntünk egymástól. Gondoltam én. Mert kisvártatva újabb lihegést éreztem a tarkómon. Ismét a fegyvertől duzzadó, öltönyös biztonsági volt az, aki nagyon kedvesen arra kért, hogy ugyan adjam már neki vissza az igazolványom, mert a nagy kikérdezés során épp csak az adataimat nem írták fel. E pontig bírtam komolysággal, de ez a slamposság már mosolyt csalt az arcomra. Odaadtam, felírta, visszaadta. Megint illedelmesen elnézést kért a kellemetlenségekért és elköszönt.    
Elmenőben azon gondolkoztam, hogy ez az affér mennyire fölösleges volt. Egyrészt most biztos rákerülök olyan listákra, amiken jobb nem rajta lenni. Másrészt, ha nagyjából minden napra jut egy tüntetés a rezidencia kordonjánál, akkor miért pont az én kamerámtól féltek? Hisz a demonstrációk önmagukban is problematikusak, meg aztán az ilyen események magukkal vonzzák a fotósok és operatőrök hadát. Így az itt készült felvételekkel nem csak az esti híradók, az országos lapok, de az internet is tele van. Magyarán bárki hozzáférhet ahhoz, amit gyanútlanul lefotóztam. Azért sem kekeckedtem a fényképek kitörlése miatt, mert tudtam, hogy a rezidencia kordonjáról nagyjából két perc guglizással fél terrabájtnyi képet gereblyézhetek össze a világhálóról. Mutatok is párat csak, hogy az illetékesek is lássák mennyire értelmetlen dolog szívózni egy kósza fotós láttán.
Picture
Amúgy a kutyát sem érdekli, hogy ki jár arra...
Picture
Valahol ott lakik a miniszterelnök
Picture
Ne a zászlós alakot nézzétek, hanem a kordont
Picture
Háttérben a rezidenciához vezető kerítés a lényeg
Picture
Ott repül a kerítééééééés!
Picture
Vigyázó szemeteket a sátor melletti kerítésre vessétek
Picture
Ők dühösebbek voltak, mint én
Az egész affér feledésbe merült volna, ha hazaérkezésem másnapján a reggeli bevásárlásból visszatérő Zsófi nem köszönt röhögve a következő hírrel: A boltban találkozott Rivkával, aki az utolsó élő magyarok egyike a kibucban és nem mellesleg komoly információs központ, így nekünk is fontos hírforrásunk. Rivka jólértesültségét csillogtatva megjegyezte, hogy "Hallom, a férjed rossz helyen fotózott tegnap". Kiderült, hogy a fegyvertől duzzadó, öltönyös biztonságiak nem azért tettek fel annyi keresztkérdést, hogy összezavarjanak, vagy a belbiztonsági adatbázisaikban lefuttassanak, hanem ennyi idő kellett nekik, hogy valakit elérjenek telefonon a kibucból és megerősítsék nekik, hogy az a magas, szemüveges gyerek, kamerával a kezében tényleg Ein Gevben lakik és amúgy a légynek sem árt. A dolog komolyságát jelzi, hogy mindezek után a miniszterelnöki rezidenciánál történt afféromat előbb pletykálták el Rivkának, mint ahogy én hazaérhettem volna. Ennyit a titkos megfigyelésekről…

Kapcsolódó cikkek:

  • Irodalom, ami összeköt
  • Gilad Shalit esete Columbó feleségével
  • Menetlevél
2 Comments
Eva Mihály Amichay link
2/18/2013 08:51:53 pm

Ez nagyon jellemző! De én nem tudok haragudni rájuk. Se a slamposságukra, se a sokszor értelmetlennek tűnő tökölődésre. Ezek szerint én már ott születtem, csak nem tudtam róla?...:)

Reply
szerző
2/18/2013 08:54:19 pm

Én cseppet sem haragudtam rájuk. Ők a munkájukat végizik, én meg a bénázásukból kitűnő posztot kanyarítottam. Mindenki elégedett lehet :-)

Reply



Leave a Reply.

    Mottó

    Budapestről indultunk,
    Ein Gevben kötöttünk ki.

    A szerző ajánlja


    Géptemető
    Jeruzsálem falai
    Időzavar

    Gyászmenet
    Vörös kód
    Kineret 2. - Halhatatlan és haltalan halászok
    Áradat 1.
    És mégis mozog a föld!
    Barca békemisszó 1.
    Erotikus fröcsögés
    Miért éppen Izrael?

    Legfrissebbek


    14940
    Tárgytalanul
    Órvosi eset 9. - Számtalan kaland
    20 éve Izrael-fertőzésben
    Csendes veszteségeink
    Hétköznapok a hátországban
    Az alagút vége
    Haverilag 7. - A leghosszabb 30 másodperc
    Biztonsági jelentés
    És erről van lövésed?
    Haverilag 6. - Szomszédom a Hamasz
    Mondiál a kibucban
    Kitáblázva
    Haverilag 5. - Csakazért is zsidónak lenni...
    Akko és most
    Gyümölcskosár
    Hiába imádkoztunk, de a remény hal meg utoljára
    Guruló generációk
    Nemzeti példa és tragédia
    Vak pali
    Orvosi esetek 8. - A száguldó doki
    Könyvajánló
    Szedd magad az aknamező szélén
    Oroszlánkirálynő
    Fontos közlemény
    Ünnepsoroló 22. - Nyerő tánc
    Amikor apa vér ciki
    Nyerő rókalányok
    Blog menü
    Turista hullám
    Békésen esik
    3 év


    Visszatekintő

    Halhatatlan és haltalan halászok
    Picture
    Nem vagyok valami jártas az Újszövetségben, de az köztudomású, hogy Jézus számtalan cselekedete kötődik a Kinerethez és környékéhez. Ezekről sok helyütt lehet olvasni, mint ahogy arról is, hogy tanítványai közül legalább négy a tavon dolgozó halászok közül került ki. Az ő kései utódaik a jó fogás reményében manapság Ein Gevből hajóznak ki. Blogunkat örvendetesen sok keresztény barátunk is követi, húsvét alkalmából elsősorban nekik szeretnénk kedveskedni a kinereti halászatról szóló posztunkkal.

    Archív

    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013
    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012
    December 2011
    November 2011
    October 2011
    September 2011
    August 2011
    July 2011
    June 2011
    May 2011

    Kategóriák

    All
    Beilleszkedés
    Biztonság
    Biztonság
    Előkészület
    Előkészület
    Haverilag
    Hétköznapok
    Hétköznapok
    Időjárás
    Időjárás
    Kocsi Mesék
    Környék
    Környék
    Közélet
    Közélet
    Közlekedés
    Közlekedés
    Neumann Gábor
    Orvosi Esetek
    Otthonunk
    Sport
    Személyes
    Személyes
    Szokások
    Szokások
    Szolgálati Közlemény
    Szolgálati Közlemény
    Tanulás
    Tanulás
    ünnepsoroló
    ünnepsoroló
    Utazás
    Utazás

    Picture

    RSS Feed


Ez a Kramer-Nagy család blogja ©