A minap leánygyermekünk három éves lett. Ez nekünk – és még néhány közeli rokonnak – nagy szó, másoknak önmagában érdektelen. Azonban blogolvasóinknak is érdekes lehet, hogy itt a kibucban miként éltük meg Ráchel születésnapját. Az egyszerű családi esemény ugyanis beilleszkedésünk apró fokmérője volt.
Mindenkinek van születésnapja, de van néhány szerencsés, akit hetekig ünnepelnek. Ráchel számára nincs is ennél természetesebb dolog a világon, mivel az ő idősíkjában csak tegnap, a most és a holnap létezik, a kifinomultabb időhatározók csak összezavarnák. Így ő semmi furcsát nem talál abban, hogy napok óta szülinapozik. Ebben mondjuk megerősíti, hogy több hullámban köszöntötték fel. Volt, aki a hivatalos születésnapján tette ezt meg, az oviban ehhez képest másik napon volt a babazsúr, amivel nem esett egybe az itthoni kerti parti, majd a sort a nagyszülők ajándéközöne zárta, úgy egy héttel később. Meglepő ezek után, hogy Ráchel lépten-nyomon Jomuleded-es (születésnapi) héber dalokat énekelget?
Mindenkinek van születésnapja, de van néhány szerencsés, akit hetekig ünnepelnek. Ráchel számára nincs is ennél természetesebb dolog a világon, mivel az ő idősíkjában csak tegnap, a most és a holnap létezik, a kifinomultabb időhatározók csak összezavarnák. Így ő semmi furcsát nem talál abban, hogy napok óta szülinapozik. Ebben mondjuk megerősíti, hogy több hullámban köszöntötték fel. Volt, aki a hivatalos születésnapján tette ezt meg, az oviban ehhez képest másik napon volt a babazsúr, amivel nem esett egybe az itthoni kerti parti, majd a sort a nagyszülők ajándéközöne zárta, úgy egy héttel később. Meglepő ezek után, hogy Ráchel lépten-nyomon Jomuleded-es (születésnapi) héber dalokat énekelget?
Ráchel számára – az ajándékokon kívül - az ünnepségsorozat egyetlen lényeges eleme az óvodai születésnapi zsúr volt. A kibuc óvodában (ganon) megadják a módját az ünneplésének. Nem kell semmi flinc-flancra gondolni, csak egyszerűen tudják mi kell ezen a napon gyerekeknek. Megérkezésünk óta majd minden hétre jutott egy-egy ilyen esemény, ahol a koreográfia lényegében ugyanaz volt: körbe ülnek, trónra ültetik az ünnepeltet, énekelnek neki, megkoronázzák, ugráltatják egy kicsit, majd megajándékozzák és végül meggyújtják a születésnapi torta gyertyáit, és ha már ott vannak, akkor közös erővel elmajszolják – természetesen a tortát és nem a gyertyát... Mindenki boldog, minden gyerek arra készül, hogy mikor kerül végre ő a középpontba.
Születésnapok jönnek-mennek, de a koreográfia ugyanaz
Ráchel amióta megjöttünk ezt várta. Várta?! – hát az nem kifejezés, ezzel kelt, ezzel feküdt. Nem csak a korosztályra jellemző „öregedési vágy” munkált benne, ennél összetettebb a dolog.
Frissen érkezett jövevényként – aki ráadásul nem beszéli a nyelvet – az óvodai rangsor végén kullog. Ez nem azt jelenti, hogy minden nap laposra kalapálták csak, hogy tudja hol a helye. A gyakorlatban inkább nem őt hívták társai játékba, ha volt más is a közelben, ami nyilván nem esett neki jól. Ráchel ettől nem kezdett ágyba vizelni, de azért érezhető volt a frusztráltsága. Mielőtt szörnyülködnénk és ombudsmanért kiáltanánk, Ráchel helyzetében ez teljesen természetes dolog, amit az óvónénik nagyon jól kezeltek, panaszra tehát semmi ok.
Frissen érkezett jövevényként – aki ráadásul nem beszéli a nyelvet – az óvodai rangsor végén kullog. Ez nem azt jelenti, hogy minden nap laposra kalapálták csak, hogy tudja hol a helye. A gyakorlatban inkább nem őt hívták társai játékba, ha volt más is a közelben, ami nyilván nem esett neki jól. Ráchel ettől nem kezdett ágyba vizelni, de azért érezhető volt a frusztráltsága. Mielőtt szörnyülködnénk és ombudsmanért kiáltanánk, Ráchel helyzetében ez teljesen természetes dolog, amit az óvónénik nagyon jól kezeltek, panaszra tehát semmi ok.
Ráchel ünnepi dekorációja
Lányunk ganonos születésnapi zsúrján egyszeriben borult a dzsungeltörvény – a „rút kiskacsának” megadatott, hogy hattyú legyen. Hirtelenjében róla szólt a show, ő került a reflektorfénybe. Ő ült a trónra, őt koronázták meg, neki énekeltek és neki adtak ajándékot. Aznap királynő lehetett végre az, amihez egyébként hozzászokott otthon. A ganon mikrovilágában ez maga a társadalmi felemelkedés, aminek a státuszszimbóluma a születésinapi papír korona. Csoda, hogy a kiskirálylány majd’ két hete ebben flangál a kibucban?
Fontosnak tartottuk, hogy ne csak az oviban ünnepeljük meg lányunkat, hanem otthoni körülmények között is. Úgy gondoltuk, hogy kijár neki az extra figyelem, ha már a költözéssel megnehezítettük az életét. Meg aztán nem akartuk csak az ovis tortázással kipipálni a dolgot, hisz ez a mi ünnepünk is. A különbejáratú babazsúrra elsősorban Ráchel kisbarátait és azok szüleit hívtuk meg, akikkel a ganon kapcsán egyébként mi is jobban összemelegedtünk. Ők azok, akik kisebb-nagyobb dolgokban amúgy is a segítségünkre voltak, a meghívással egyúttal a szívességeiket is meg akartuk köszönni. Meg aztán jelezni akartuk, hogy nem csak kérincsélni tudunk, hanem szerény lehetőségeinkhez képest adni is. Ezt láthatólag díjazták is az itteni barátaink. Mindebből nyilván kiderült, hogy nem csak Ráchel szintjén volt többlet jelentése a születésnapnak – jó apropó volt arra, hogy mi büszke szülők is lemérjük a közösségen belüli elfogadottságunkat.
Nem kerítettünk nagy feneket a dolognak, egyszerűen a házunk előtti placcra kipakoltunk székeket, játékokat hoztunk le és két kölcsön medencét töltöttünk fel, hogy ne csak a boldogságban, hanem a vízben is fürödjenek a gyerekek.
Fontosnak tartottuk, hogy ne csak az oviban ünnepeljük meg lányunkat, hanem otthoni körülmények között is. Úgy gondoltuk, hogy kijár neki az extra figyelem, ha már a költözéssel megnehezítettük az életét. Meg aztán nem akartuk csak az ovis tortázással kipipálni a dolgot, hisz ez a mi ünnepünk is. A különbejáratú babazsúrra elsősorban Ráchel kisbarátait és azok szüleit hívtuk meg, akikkel a ganon kapcsán egyébként mi is jobban összemelegedtünk. Ők azok, akik kisebb-nagyobb dolgokban amúgy is a segítségünkre voltak, a meghívással egyúttal a szívességeiket is meg akartuk köszönni. Meg aztán jelezni akartuk, hogy nem csak kérincsélni tudunk, hanem szerény lehetőségeinkhez képest adni is. Ezt láthatólag díjazták is az itteni barátaink. Mindebből nyilván kiderült, hogy nem csak Ráchel szintjén volt többlet jelentése a születésnapnak – jó apropó volt arra, hogy mi büszke szülők is lemérjük a közösségen belüli elfogadottságunkat.
Nem kerítettünk nagy feneket a dolognak, egyszerűen a házunk előtti placcra kipakoltunk székeket, játékokat hoztunk le és két kölcsön medencét töltöttünk fel, hogy ne csak a boldogságban, hanem a vízben is fürödjenek a gyerekek.
Pancsoló háromévesek
Aki tehette eljött, gyönyörködött a pancsoló kölkökben, jól érezte magát és kicsit pihegett a szomszédok társaságában. Az egyébként teljességgel eseménytelen kerti partit csak egy apróbb baleset tette emlékezetessé. Az egyik anyaszült meztelen csöppség szükségét érezte, hogy befészkelje magát a játéktartóba és ha már bepréselte magát oda, akkor a biztonság kedvvéért azon melegében székelt is. A dolog pikantériája, hogy a bilinek használt vászon alkalmatosság a frissen vásárolt polcos szekrényünk egyik eleme volt. Mindegy, szarni rá :)
Kitettük magunkat a placcra
A születésnapon ennél azért nagyobb elismerésben is volt részünk. Ráchel rakott palacsinta tortája többekből előhívta a nagyszűlői házban egykoron megtapasztalt édességek élményét. A magyaros kalóriabombánk olyannyira ízlett a meghívottaknak, hogy még ma is meghatottan emlegetik nekünk. A hazai ízekkel egyértelműen beloptuk magunkat a szívükbe, és talán már nem az ingyenélő magyarokként emlékeznek ránk.
RSS Feed