Idén ünnepli 75 éves fennálását Ein Gev. Az évfordulóra több kisebb-nagyobb eseménnyel emlékeznek a helyiek. Ilyen például az esti közös séta a kibuc fölé magasodó Szuszitára. A hegymászás sportteljesítménynek sem utolsó, de ez hamisítatlan cionista zarándoklat volt, ahol nem a program, hanem a közönség miatt volt izzadtságszag.
Sose gondoltam volna, hogy a hegymászás is lehet beavatási szertartás. Ein Gevben az ötvenes évek óta hagyomány, hogy a bármicva korú fiatalok egy éjszakai túra keretében felkapaszkodnak a Szuszitára és ott ünnepélyesen esküt tesznek a kibucnyikok előtt, hogy elfogadják a közösség értékeit és megvédik a falut. Ez utóbbi vállalás egykor tényleg nagy jelentőséggel bírt, mivel Ein Gev határőr település volt (hamarosan jön erről egy poszt).
Meir Kuczinski
Mára a biztonsági helyzet és ahogy láttam a hagyomány is megváltozott. A közös hegymászás megmaradt, de a 12-13 éves barmicva korú gyerekeknek idén nem sok lapot osztottak. Helyettük inkább egy igazi veteránt ünnepelt a közösség. Meir Kuczinski legendás katonai parancsnok volt a függetlenségi háború idején. 1948-ban az ő vezetésével foglalták el a szírektől a kibuc határában magasodó, stratégiai fontosságú Szuszitát (ami jelentőségét tekintve nagyjából olyan, mint Budapestnek a Gellért-hegy). Nagy fegyvertény volt ez különösen azért, mert így védhetővé vált a Kineret partján fekvő kibuc.
A 94 éves Meir Kuczinski azóta is Ein Gevben él, és mint látszik köztiszteletnek örvend. Idén az egész hegymászás elsősorban róla szólt, miatta kaptatott fel -200 méterről vagy százötven ember a 144 méteres dombra. A (hegyi)beszédektől eltekintve az egész eseménynek kicsit olyan hangulata volt, mint Az angol, aki dombra ment fel és hegyről jött le c. kedvenc filmemnek, ahol a derék welsziek összefognak, hogy feltegyék a térképre a hegyüket, ami amúgy domb.
A Szuszita is kicsit ilyen az ein gevieknek: fontos, fontos de rajtuk kívül a kutyát sem érdekli, pedig kétezer éves múltja van. De ez mindegy is, mert attól volt igazán szerethető ez az esemény, hogy a helyiek fontossá tették maguknak a hegyet (ami domb) és azokat, akik egykor meghódították. Ez az a magaslat, ami a működő közösségek sajátja.
X X X
Nem várt égi jelenség tette emlékezetessé a kirándulást. Épp amikor baktattunk fel a hegyre, hatalmas fénycsík jelent meg az égen, majd az addig egyenesvonalban haladó, csóvát húzó pont egy pillanat alatt elkezdett forogni. Ennek nyomán látványos fényspirál jelent meg az égbolton. Egészen közelinek tűnt a furcsa fény, mintha tőlünk karnyújtásnyira, de legfeljebb 10-20 kilométerre lett volna csak. Akkor ott az volt a vélemény, hogy biztos valami katonai gyakorlatról van szó, sokan helikopternek vélték a látottakat. Nem volt légből kapott ez a vélekedés, mert a Golánon állandóak a katonai műveletek és a fény irányában van is egy nagy katonai reptér. Én naivan azt gondoltam, hogy a túra szervezői rukkoltak elő valami látványos fényjátékkal. Este már arról szóltak a hírek, hogy UFO volt az, amit mi helikopternek néztünk, mert egész Izraelben látták a fényt, sőt a Közel-kelet nagy részén végighasított. Aztán néhány nappal később jött a hír, hogy UFÓ-k helyett egy orosz rakéta kísérlet szemtanúi lehettünk. Arról megoszlanak a vélemények, hogy baleset történt és letért a pályájáról a szerkezet, vagy a trükkös oroszok egy új kacska rakétával hívták fel ilyen látványosan magukra a figyelmet. Mindegy, fantasztikusan nézett ki élőben kár, hogy nem sikerült lekapnom és normális videót sem találtam a különös fényjelenségről.
RSS Feed