A kibuc nem csak emberi közösség, épületek sokasága, hanem egyben természeti jelenség is. Az itteni életminőséget meghatározza az a növényvilág, ami körbeöleli, átfonja a települést. Valóságos botanikus kertben élünk, aminek élvezzük minden gyümölcsét. Képes kis növényhatározó következik.
Izraeli csöpögtető rendszer :)
Ami itt van az tényleg maga a csoda! Láttam fotókat a kibuc alapítás időszakából és hát akkoriban ez egy meglehetősen kopár környék volt, a vegetáció csak a Kineret mentén váltott át susnyásba, egyébként jó ha fű nőtt a kövek között. Ehhez képest 75 évvel később igazi oázis Ein Gev, és a közvetlen környéke is valódi kultúrtájjá változott.
Gyakorlatilag a füvön kívül itt minden emberi beavatkozás nyomán terem csak meg. Ennek két fő oka van: az egyenetlen csapadékmegoszlás, ami eső hullik az érdemben november és február között esik, ezen kívül szinte semmi. Illetve a nem túl jó talajviszonyok. Az előbbi problémán a víztakarékos csepegtetéses öntözési rendszer segített, míg a földet különböző talajjavító megoldásokkal próbálták termőre fordítani. Fontos megjegyezni, hogy az itteni növényzet valójában tájidegen fajok sokasága, mivel az egykori dúsabb vegetációt évezredekkel ezelőtt épp az ember "legelte le", tette tönkre. Ennek nyomán a szárasságot jól tűrő őshonos fafajták nyomtalanul eltűntek, amit a talaj eróziója kísért, végképp lehetetlenné téve a természet öngyógyítását.
Gyakorlatilag a füvön kívül itt minden emberi beavatkozás nyomán terem csak meg. Ennek két fő oka van: az egyenetlen csapadékmegoszlás, ami eső hullik az érdemben november és február között esik, ezen kívül szinte semmi. Illetve a nem túl jó talajviszonyok. Az előbbi problémán a víztakarékos csepegtetéses öntözési rendszer segített, míg a földet különböző talajjavító megoldásokkal próbálták termőre fordítani. Fontos megjegyezni, hogy az itteni növényzet valójában tájidegen fajok sokasága, mivel az egykori dúsabb vegetációt évezredekkel ezelőtt épp az ember "legelte le", tette tönkre. Ennek nyomán a szárasságot jól tűrő őshonos fafajták nyomtalanul eltűntek, amit a talaj eróziója kísért, végképp lehetetlenné téve a természet öngyógyítását.
A XX. század zsidó pionírjainak elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy Izrael északi része zöldbe borult. A faültetés nem egyszerűen hobbi, hanem komoly nemzeti ideológia, melynek célja - a szó szoros és átvitt értelmében - az ország felvirágoztatása. Ez magyarázatot ad arra, hogy Ein Gev miért olyan zöld, mint amilyen.
Hosszú évek kitartó munkájának a gyümölcse minden egyes növény, ami kibucban nő. Folyamatos gondozás nélkül ezek nem maradtak volna meg - ez teszi igazán értékessé az itteni mini arborétumot.
Fikuszkukisz
Mivel még amatőr botanikus sem vagyok, ezért nem mernék arra vállalkozni, hogy szakszerűen nevesítsem az itteni növényfajokat. Azt azonban laikusként is látom, hogy az otthon szoba-növényként ismert cserepes izék, itt néhol gazhoz hasonlóan terjengenek. Vagy más esetekben akár öles fákká terebélyesednek. Erre legjobb példa a házunk előtti fasor, ami pont olyan fikuszokból áll, mint ami a budapesti lakásunkban a sarokban vegetált örök törpeségre kárhoztatva.
Szembetűnő az is, hogy egyszerűen burjánzik az aloe vera (ez az a növény, aminek a kivonata manapság csodaszerként a kézkrémtől, az energiaitalig mindenben megtalálható). Zsófi epésen meg is állapította, hogy az itteni aloe vera készletekből otthon multimilliomosok lehetnénk.
Ennél azért van kézzelfoghatóbb előnye is, hogy szabályos füvészkertben élünk. Az elsőre szimpla dísznövénynek tűnő füvek, virágok, bokrok és isten tudja mik közül a legtöbb valamilyen gyógy- vagy fűszernövény, esetleg zamatos tea készíthető belőle az íze végett. A legnagyobb bánatomra a legtöbbről fogalmam sincs, hogy mire jó és hogy érdemes felhasználni. Viszont a rozmaringot és a bazsalikomot nehéz eltéveszteni, már az illatukról könnyedén felismerhetők. Főzéshez elég csak tenni egy kört a ház körül és máris friss fűszerekkel bolondíthatjuk meg az ételeket.
A kibuc tele van különböző gyümölcsfákkal, amelyek közül nagyjából mindig terem valami. Mostanság a citrusféléknek van szezonja, zamatos narancsokat szedhetünk, de van mandarin, grapefruit és pomeló is dögivel, a citromról már nem is beszélve. Megérkezésünkkor a szederfák értek, egy hónapon át legeltünk és mivel itt valamiért nincs nagy keletje ennek az isteni bogyónak, ezért a konkurenciával sem kellett megküzdeni.
Nyár végén a gránátalmák foglaltak le minket. Ahhoz ugyanis, hogy ősszel a fákról megfelelő gyümölcsöket szedhessünk időben be kell csomagolni a még zöld terméseket. Mivel Ráchel az óvodából ipari mennyiségű rajzot hozott haza, ezért kézenfekvő volt, hogy ezekkel zacskózzuk be az áhított gyümölcsöket (nem mellékesen ezzel hosszú félórákra lefoglalhattuk a gyerekeket). Kertészeti tevékenységünk nyomán rendkívül szürreálisan festettek a környékbeli gránátalmafák, viszont hála Ráchelnek legalább pontosan tudtuk, hogy melyik a mi gyümölcsünk.
Végezetül ejtsünk néhány szót a kibuc banánültetvényeiről is, amelyek vagy száz hektáron terülnek el. A banán egyáltalán nem őshonos Izraelben, viszont az ország bizonyos pontjain a rendkívül párás trópusi környezet mégiscsak lehetővé teszi, hogy termeljék, elsősorban a hazai piacra. Attól, hogy a banán saját termés nem olcsóbb, mint otthon, sőt! Ennek leginkább az az oka, hogy piacvédelmi okokból magas vámokkal sújtják az importot és verseny híján megkérhetik az árát. A banán tehát az ein gevi közértben is drága. Természetesen szedhetnénk saját kezűleg is, de ennek nem sok értelme van, mert a banánfán (ami nem fa, hanem pálma) csak zöld banán van, a szürettel nem várják meg, hogy beérjen. Az otthonról ismert sárga banánnal itt nem is találkoztunk.
Errefelé a banán éretlen zöld vagy azonnal túlérett - átmenet nincs. Ezért van az, hogy a helyi boltban a zöld (és ehetetlen banánért) fizetni kell, a "túlérett" (egyébként elsőosztályú, fenomenális, de) barnuló banánt viszont utánad dobják ingyen. És ha már ingyen van - és még finom is -, akkor egyértelmű, hogy a banánt nem lehet megunni, mondjon bármit is a közmondás. De, ha mégis, akkor ott a többi gyümölcs, amit két pofára ehetünk.
RSS Feed