mishpaha
  • Blog
  • Fotó
  • Magunkról
  • GY.I.K.

Férfias játékok

3/23/2012

1 Comment

 
Egy kis kaland nélkül mit ér az élet? Hogy ne egyen meg minket az unalom másik négy érett férfi társaságában belevetettem magam a holdfényes éjszakába. Bakancsban és három liter vízzel a tarsolyomban maradtam ki otthonról. Másnap izomláz lett a vége.
A Hold ciklustól függetlenül is nekivághattunk volna az éjszakának, de mennyivel kényelmesebb, akkor elmenni. Nem kell sötétben tapogatózni, minden pont annyira világos, amennyire kell, viszont megvan az a sejtelmesség, amitől minden izgalmassá válik. Az igazat megvallva egymagamban eszembe sem jutott volna, de csapatba verődve egészen más a leányzó fekvése, így már valódi férfias játék éjszaka túrára indulni.
Az egész úgy indult, hogy Idán nagyon beindult. Kiosztotta a feladatokat, ki mit hozzon, és megszervezte a fuvart. Mi meg mentünk utána az éjszakába, mert hát neki van helyismerete, mi meg még soha nem jártunk ott, ahová ő vitt minket, csak messziről stíröltük azokat a domborulatokat. Aztán eljött a nagy nap és ott vártunk egymásra a tehenészet melletti parkolóban - én három liter vízzel a hátamon, mert arról volt szó, hogy teázunk. Papír poharat is csomagoltam, de mint utóbb kiderült azt a csapat minden tagja hozott gondolva a másikra is. Szóval pohárból és vízből el voltunk látva. Ezen kívül kéretlenül a ruhánkban vittük magunkkal a tehenészet sajátos aromáját, ami esetleges eltűnésünk esetén vaskos Ariadné-fonalaként segíthette volna a minket keresőket.
Picture
Az autóba beülve nagyjából 15 évet fiatalodtunk - legalábbis lélekben. Vihogtunk, mint osztálykiránduláson szokás és izgatottan vártuk mikor szállhatunk már ki, hogy kezdetét vegye a túra bakancsos része, mert autóval kirándulni mégiscsak nyugdíjas dolog, mi meg ugye pont most ugrottunk vissza az években.
Alig negyed óra után Gamla-völgyénél tértünk le a főútról és még jó másfél kilométert zötykölődtünk valami poros úton, amikor végre megálltunk egy viszonylag kiépített kilátópontnál. Innen már tényleg a terepgyakorlat következett nagyjából végig a Golán-fennsík déli peremén. Az éjszakai sötétség(?) ellenére pazar látványt nyújtott a lábunk előtt heverő Kineret medencéje. Aki most káprázatos képgalériát vár, az csalódni fog - sajnos, ami az emberi szem számára éjjel befogadható, az a technika mai állása szerint meghaladja a fényképezőgépek érzékenységét, így nem is vittem magammal gépet, csak plusz súly lett volna, annak meg ott volt a vállamat nyomó három liter víz a teához.
Az út első szakaszán a történelem is kisértett minket. 1967-ig itt húzódott a szír-izraeli határ, az akkori hidegháborús időszak egyik legzűrösebb pontja, mindennapos határincidensekkel. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy ha Ahmednek lövöldözhetnéke volt bedurrantotta mordályát, ha jól célzott, akkor a Kineret túlpartján Tiberiást találta el, ha kisebb kaliberű fegyver került a kezébe, akkor a mi kibucunkat szórta meg. Ilyenkor az izraeliek kötelességszerűen visszavágtak. És ez így ment éveken keresztül. Közben a szírek - erős szovjet segítséggel - kiépítették biztosnak hitt védelmi rendszerüket. A Maginot-vonalra hajazó bunkerhálózat egyszerre volt alkalmas a környék sakkban tartására és a Golán védelmére, ahonnan mellékesen szinte a tengerig is simán el lehetett lőni az erre rendszeresített szovjet ágyúkkal. Ez ugye érthetően baszta az izraeliek csőrét, úgyhogy egy bizonyos Eli Cohen nevű legendás kém segítségével feltérképezték a szír állásokat. (A fószer hőstetteiről és szomorú végéről itt olvashattok bővebben.) A legenda szerint az említett hírszerző azzal a frappáns tanáccsal látta el szír tábornok haverjait, hogy az amúgy tök kopár vidéken ültessenek fákat minden lőálláshoz, hogy a szegény kiskatonák a lombok árnyékában pihenhessék ki a gaz zsidók egzecíroztatását. Úgy látszik akkoriban még humánusabbak voltak a szír fejesek, mint mostanában, mert állítólag megfogadták a tanácsát, amivel gyakorlatilag célkeresztet rajzoltak minden titkos objektumukra. Így, amikor '67-ben könnyelműen megtámadták Izraelt meglepődve tapasztalták, hogy visszanyal a fagyi és a "jól" álcázott bunkereiket sorra robbantják fel, aminek az lett a vége, hogy a teljes Golán-fennsíkot elfoglalta Izrael, bebiztosítva ezzel egyszer és mindenkorra a környéket. A háborúból ma már csak néhány betonmonstrum maradt mutatóba egy-egy ott felejtett roncs társaságában. Na, mi ezeket meg az aknaveszélyre fenyegető táblákat kerülgettük szigorúan a kijelölt turista útvonalon.
Úgy másfél óra után éreztük szükségét, hogy megpihenjünk teázni. Előkerült minden kellék - többek között ötünkre mintegy 40 papírpohár - de egy valamire nem gondoltunk, mert kézenfekvőnek tűnt, hogy lesz a természet lágy ölén: tüzelő. Homályban marad, hogy a sötétség vagy a nyári tűz miatt, de akárhogy kémleltük még csak írmagját sem leltük Eli Cohen nevezetes fáinak. Felmerült, hogy ha már halomnyi pohárral örvendeztettük meg egymást, akkor azokból rakjunk tüzet, de erről letettünk, mert ennyire azért nem ment el az eszünk, még ha hülyén is néztünk ki az éj közepén a hegyoldalban. Ekkor azonban még élt a remény  (különösen bennem, aki kilométerek óta három liter teavizet cipelt), hogy utunk hátralevő részében csak belefutunk az említett titokzatos fákba, valami nagy-nagy tüzet rakunk, irdatlanul beteázunk és ahogy azt kell búcsúzóul jól lepisáljuk a tábortüzet. A dolog azért is kívánatos volt, mert George barátom táskájában ízletes cserkészkolbászt hozott, ami tudvalevőleg a legjobb energiaszelet megfáradt bakancsosoknak. Ennek reményében kolbászoltunk tovább a helyi Cukorsüveg felé, ami a híresebb riói társához képest szerényebb kivitelű természeti képződmény és Jézust is lehagyták róla. Itt újra felmerült a tűzgyújtás, de elhessegettük, mivel a kopár mészkősziklán esélytelen volt rőzsegyűjtés és még a szél is fújt. Ezen a ponton már csillagokat láttunk. De nem kínunkban, hanem Uri jóvoltából, aki avatott ismerője a csillagjegyeknek, úgyhogy kisujjból kirázott nekünk egy kiselőadást a témában.
Lejutni a Cukorsüvegről az amúgy könnyed túra legnehezebb része volt, de csak azért, mert egy idő után elfogyott a korlát. Kapaszkodó híján a következő 100 métert gatyafékkel tettük meg, az ily módon felszedett finom mészkőportól macskaszemként világítottak a nadrágjaink. Kétségtelenül mi voltunk a fény az éjszakában. E helyütt nem csak megvilágosodtunk, de a szerencse is mellénk szegődött: fára leltünk, méghozzá csontszárazra! Azonban legnagyobb meglepetésemre a nagymenők ekkorra elfásultak és őszinte fájdalmamra lemondtak az éjszakai szabadtéri teázásról, mondván negyedórára a kibuctól minek kezdjünk tüzet rakni, inkább lépjünk ki, hogy mielőbb otthon legyünk. Azért búcsúzóul a Scotch-os butykos még körbejárt, hogy erőt merítsünk a hazatérésre. Ilyen az, amikor családapák nekivágnak az éjszakának - füstölögtem magamban a három liter víz súlya alatt.
A Hold még magasan járt, de húsz perccel később holt fáradtan valóban a kibucnál voltunk, újra a kedvenc teheneink társaságában.

Kapcsolódó cikkek:

  • Tiul 1. - Golán
  • Tűzvonal
  • Hótakaró
1 Comment
G
3/27/2012 05:34:35 pm

Anno vagy 15 éve voltam arra felé túráni. Gamla sasok, aztán Nahal Yehuda, hosszábban a vizeséseken leugrálva (na azt mindenképpen próbáld ki), este sátrazás a Nahal Yehuda feletti fennsikon. Mondjuk nem 3 liter vizünk volt, hanem 18 (fejenként és 6 liter), ami el is fogyott, még így a folyóvölgyben túrázva is. Volt valami pár ház rom, egy csomó őz és kilőtt harckocsi. Mi csenevész bokrokból és hasonlókból raktunk tűzet, már sötétben, hogy aztán reggel észrevegyük, hogy kb 5 méterre volt a tűz széle egy ágyúklővedéktől (csak a hegye volt, de akkor is). Reggel a forró köveken elkészült a tükörtojás (az is igaz,hogy tényleg égettek a kövek a zárt cipőn keresztül is).
Valahol még van egy pár fotóm is (bár nem szívesen szembesülők feleekkora saját magammal:-((

Reply



Leave a Reply.

    Mottó

    Budapestről indultunk,
    Ein Gevben kötöttünk ki.

    A szerző ajánlja


    Géptemető
    Jeruzsálem falai
    Időzavar

    Gyászmenet
    Vörös kód
    Kineret 2. - Halhatatlan és haltalan halászok
    Áradat 1.
    És mégis mozog a föld!
    Barca békemisszó 1.
    Erotikus fröcsögés
    Miért éppen Izrael?

    Legfrissebbek


    14940
    Tárgytalanul
    Órvosi eset 9. - Számtalan kaland
    20 éve Izrael-fertőzésben
    Csendes veszteségeink
    Hétköznapok a hátországban
    Az alagút vége
    Haverilag 7. - A leghosszabb 30 másodperc
    Biztonsági jelentés
    És erről van lövésed?
    Haverilag 6. - Szomszédom a Hamasz
    Mondiál a kibucban
    Kitáblázva
    Haverilag 5. - Csakazért is zsidónak lenni...
    Akko és most
    Gyümölcskosár
    Hiába imádkoztunk, de a remény hal meg utoljára
    Guruló generációk
    Nemzeti példa és tragédia
    Vak pali
    Orvosi esetek 8. - A száguldó doki
    Könyvajánló
    Szedd magad az aknamező szélén
    Oroszlánkirálynő
    Fontos közlemény
    Ünnepsoroló 22. - Nyerő tánc
    Amikor apa vér ciki
    Nyerő rókalányok
    Blog menü
    Turista hullám
    Békésen esik
    3 év


    Visszatekintő

    Halhatatlan és haltalan halászok
    Picture
    Nem vagyok valami jártas az Újszövetségben, de az köztudomású, hogy Jézus számtalan cselekedete kötődik a Kinerethez és környékéhez. Ezekről sok helyütt lehet olvasni, mint ahogy arról is, hogy tanítványai közül legalább négy a tavon dolgozó halászok közül került ki. Az ő kései utódaik a jó fogás reményében manapság Ein Gevből hajóznak ki. Blogunkat örvendetesen sok keresztény barátunk is követi, húsvét alkalmából elsősorban nekik szeretnénk kedveskedni a kinereti halászatról szóló posztunkkal.

    Archív

    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013
    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012
    December 2011
    November 2011
    October 2011
    September 2011
    August 2011
    July 2011
    June 2011
    May 2011

    Kategóriák

    All
    Beilleszkedés
    Biztonság
    Biztonság
    Előkészület
    Előkészület
    Haverilag
    Hétköznapok
    Hétköznapok
    Időjárás
    Időjárás
    Kocsi Mesék
    Környék
    Környék
    Közélet
    Közélet
    Közlekedés
    Közlekedés
    Neumann Gábor
    Orvosi Esetek
    Otthonunk
    Sport
    Személyes
    Személyes
    Szokások
    Szokások
    Szolgálati Közlemény
    Szolgálati Közlemény
    Tanulás
    Tanulás
    ünnepsoroló
    ünnepsoroló
    Utazás
    Utazás

    Picture

    RSS Feed


Ez a Kramer-Nagy család blogja ©