mishpaha
  • Blog
  • Fotó
  • Magunkról
  • GY.I.K.

Szürke-rózsaszín félévzáró

10/29/2011

6 Comments

 
Fél év - ennyi ideje vagyunk Izraelben. Pillanatok alatt elszállt hat hónap, ami már emberi léptékkel is számottevő időtartam. A fiamnak például a fél élete, a család többi részének pedig talán a legizgalmasabb időszak, amit közösen megéltünk. Jöjjön egy kis szubjektív visszatekintés arról, amit itt a blogon már megörökítettünk és, ami kimaradt a posztokból.
Túl a mézesheteken, de még csak fél lábbal a szürke hétköznapokban – nagyjából így írható le az elmúlt fél évünk, meg úgy, hogy mozgalmas unalomban teltek az előző hónapok. Ezek látszólag ellentmondó kijelentések, de valójában ez a köztes állapot, illetve ez a kettősség hatja át az életünket.
Picture
Partot értünk
Picture
Miután hamar megvoltunk a berendezkedéssel jöhettek a következő kihívások. Zsófi az egész nyarat 30 kilogramm(!) tesztkönyvvel múlatta, hogy felkészüljön az orvosi licenszvizsgára. Derekasan küzdött, más olvasatban szívott, mint állat. Ezt még tetézte rettenetes harca az itteni bürokráciával, hogy elfogadják a vizsgajelentkezését, ami csak az utolsó pillanatban rendeződőtt (a kálváriájáról és a tapsztalatairől egyszer még jön egy poszt). Ilyen előzmények után október 3-án megírta a világ talán legnehezebb orvosi vizsgáját, amitől mellékesen függövé tettük az itteni jövőnket is. Ennek fényében elképzelhetitek, hogy a nyár folyamán milyen elképesztő teher nehezedett szegény Zsófi vállára, és milyen felszabadítólag hatott rá az a tény, hogy letudta a vizsgát. Ma már azt is tudjuk, hogy sikeresen abszolválta, ami mindannyiunk számára nagy megkönnyebbülés.

Picture
Én mindeközben a héber tanfolyamon (ulpán) vendégszerepeltem, ami egyértelműen sétagalopp volt ahhoz képest, amit Zsófi csinált végig. A tanfolyamot papíron viszonylag jó eredménnyel zártam, a hétköznapokban azonban ez édes kevés, mondhatni nulla. Ismerve a kiemelkedő nyelvi képességeimet ez borítékolható volt, amivel persze ki vagyok segítve. Viszont az ulpán kapcsán rengeteg érdekes emberrel találkozhattam és a szerény héber tudásom is segít abban, hogy további ismeretségekre tegyek szert, ami ugyan közvetlenül nem visz előre, de a mostanság hibernált riporter lelkemnek jól esik, hogy e blogban kiírhatom magamból az élményeim.

Zsófi felkészülése és az én ulpánom szigorú keretet adott a napjainknak, amit a gyerekek rendszeresen felborítottak. Ez könnyen ment nekik, hiszen Ábel a szeptemberi bölcsi kezdésig Zsófi nyakán (vagy valamely más erre rendszeresített testrészén) csüngött, Ráchel pedig menetrendszerűen kidőlt egy-két napra valami kósza vírustól vagy csak a szimpla fáradtságtól. De a két gyerek alanyi jogon is igényelte a társaságunkat, ami ebben a korben eléggé el nem ítélhető dolog a részükről. Így aztán hetente több délutánunkat is a Kineret partján töltöttük, ami mindenkinek felüdülést jelentett (már, ameddig a víz nem forrt fel) vagy valamilyen egyéb programon próbáltuk átvészelni a trópusi időjárást, de legtöbbször a kibuc egyetlen játszóterén izzadtunk a többi szülő társaságában. Ezen kívül próbálkoztunk még kirándulással is, de erre legnagyobb bánatunkra nem voltak vevők az apróságok.
Picture
És, ha már a gyerekek szóba kerültek, akkor dicsekedjünk el azzal, hogy Ábelnek saját rajongótábora van a kibucban. Sóvárgó tekintetek kísérik minden lépését az alig egy éves Adonisznak, aki közel, s távol a legszebb kisfiú – ezt minden elfogultság nélkül merem állítani, hallanátok csak az anyját áradozni a fiáról... De a bölcsis dadák szerint is jól sikerült darab a fiunk, aki igazi sármőrként mindenkit az ujja köré csavar egy fél mosolyával.

Picture
A lányom, aki egyértelműen a kibuc legszebb kislánya két pasit is bolondít az óvodában (a legnagyobb bánatomra), mindezt héberül (a legnagyobb büszkeségemre). A leányzó időközben balkézről felszedett némi angolt is, úgyhogy az ausztrál csoporttársával ezen a nyelven értekezik. De nem csak a nyelve forog jól, hanem az esze is – el is van tőle ájulva mindenki, aki ismeri. És akkor még nem is beszéltünk a humoráról, ami minden nyelven ütős.


Ha így a végére szentimentálisra vettük a figurát, akkor belefér, hogy nyáladzással fejezzük be a féléves beszámolónkat. Alapvetően boldogok vagyunk, élvezzük az életet és örülünk a szerencsénknek, hogy itt lehetünk. Most a változatásság kedvéért Zsófi jár nyelvtanfolyamra, én pedig elkezdtem dolgozni a helyi étteremben. Szóval minden megy, mint a karikacsapás. Csak azért nem látjuk rózsaszínben a világot, mert nekünk is megvannak a magunk problémái, félelmei és dilemmái, amelyek mindig visszahúznak minket a földre, ha véletlenül tíz centivel felette járnánk. De ez már egy másik történet.


Kapcsolódó cikk:

  • Mézeshetek
6 Comments
Janina
10/29/2011 08:02:38 am

Örülök, hogy jól vagytok. Zsófinak gratulálok a sikeres vizsgához - de nem vagyok meglepve! Tényleg elképesztő, hogy elmúlt már 6 hónap.... (Most van egy film a mozikban, ami arról szól, hogy a pénz helyett idő van... hogy vannak időmilliomosok... de igazából nem tudok semmit a filmről, csak ennyit olvastam a port.hu-n. Jó lenne időmilliomosnak lenni)
Az itthoni őrületet gondolom látjátok, ebbe most nem szeretnék belemenni... az a helyzet van, amikor megtörténik a hihetetlen...
Úgyhogy sokszorosan örüljetek, hogy ott vagytok, és jól vagytok, és a dolgaitok rendben vannak.
Puszi mindenkinek. Janina

Reply
doradora
10/29/2011 06:50:32 pm

Gratulálok Zsófi! Tudtam, hogy sikerülni fog...

Reply
tata link
10/30/2011 09:08:36 pm

Gratulálok a félévhez, Zsófi sikeréhez, a gyerekekhez és a munkádhoz.
Örülök, hogy jól vagytok. Örülök, hogy ott vagytok. Örülök, hogy nincs háború köröttetek. Örülök, hogy a barátaim békében élnek.

További minden jót!

Reply
G
10/31/2011 01:32:42 am

Gratulálok, hogy megcsináltátok és gratula Zsófinak (akit azthiszem nem ismerek, de attól még nagy dolog ez). Tudom min mentek keresztül, mi már több mint másfél éve boldogítunk nem-magyarokat (és ők minket). Az egyik énem szerint egyre könnyebb a dolog, a másik szerintem a honvágy azért az évekkel egy darabig nővekszik (amit azért ennyhít az ahol a családom ott az otthonom érzés). Azt írd még meg, hogy mivel másabb ez a félév mint amit vártatok, és hol akarod magatokat látni félév múlva.

Reply
szerző
10/31/2011 01:58:38 am

Köszönjük mindenkinek a bíztatást és a baráti aggódást!

Reply
szerző
10/31/2011 02:13:01 am

G kérdésére ebben a pillanatban nincs pontos válaszunk. Amikor nekivágtunk a költözésnek egy évre előre terveztünk (nyitva hagyva a hogyan továbbot), fél év után sem látunk tovább, mint akkor. De az színte biztos, hogy hat hónap múlva is még a kibucban leszünk, de hogy egy év múlva hová sodor az élet most még felelősséggel nem tudjuk megmondani.
Az, hogy miben más ez a fél év, mint amit vártunk ugyancsak nehezen megfogható a válaszunk, mivel nem voltak különösebb elvárásaink, így például nagyon csalódás sem érhetett minket. Nincs okunk a panaszra, mindennek örülünk és azon vagyunk, hogy még jobban menjenek a dolgaink. Két lábbal a földön járunk kivéve, amikor 10 centivel felette :-)

Reply



Leave a Reply.

    Mottó

    Budapestről indultunk,
    Ein Gevben kötöttünk ki.

    A szerző ajánlja


    Géptemető
    Jeruzsálem falai
    Időzavar

    Gyászmenet
    Vörös kód
    Kineret 2. - Halhatatlan és haltalan halászok
    Áradat 1.
    És mégis mozog a föld!
    Barca békemisszó 1.
    Erotikus fröcsögés
    Miért éppen Izrael?

    Legfrissebbek


    14940
    Tárgytalanul
    Órvosi eset 9. - Számtalan kaland
    20 éve Izrael-fertőzésben
    Csendes veszteségeink
    Hétköznapok a hátországban
    Az alagút vége
    Haverilag 7. - A leghosszabb 30 másodperc
    Biztonsági jelentés
    És erről van lövésed?
    Haverilag 6. - Szomszédom a Hamasz
    Mondiál a kibucban
    Kitáblázva
    Haverilag 5. - Csakazért is zsidónak lenni...
    Akko és most
    Gyümölcskosár
    Hiába imádkoztunk, de a remény hal meg utoljára
    Guruló generációk
    Nemzeti példa és tragédia
    Vak pali
    Orvosi esetek 8. - A száguldó doki
    Könyvajánló
    Szedd magad az aknamező szélén
    Oroszlánkirálynő
    Fontos közlemény
    Ünnepsoroló 22. - Nyerő tánc
    Amikor apa vér ciki
    Nyerő rókalányok
    Blog menü
    Turista hullám
    Békésen esik
    3 év


    Visszatekintő

    Halhatatlan és haltalan halászok
    Picture
    Nem vagyok valami jártas az Újszövetségben, de az köztudomású, hogy Jézus számtalan cselekedete kötődik a Kinerethez és környékéhez. Ezekről sok helyütt lehet olvasni, mint ahogy arról is, hogy tanítványai közül legalább négy a tavon dolgozó halászok közül került ki. Az ő kései utódaik a jó fogás reményében manapság Ein Gevből hajóznak ki. Blogunkat örvendetesen sok keresztény barátunk is követi, húsvét alkalmából elsősorban nekik szeretnénk kedveskedni a kinereti halászatról szóló posztunkkal.

    Archív

    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013
    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012
    December 2011
    November 2011
    October 2011
    September 2011
    August 2011
    July 2011
    June 2011
    May 2011

    Kategóriák

    All
    Beilleszkedés
    Biztonság
    Biztonság
    Előkészület
    Előkészület
    Haverilag
    Hétköznapok
    Hétköznapok
    Időjárás
    Időjárás
    Kocsi Mesék
    Környék
    Környék
    Közélet
    Közélet
    Közlekedés
    Közlekedés
    Neumann Gábor
    Orvosi Esetek
    Otthonunk
    Sport
    Személyes
    Személyes
    Szokások
    Szokások
    Szolgálati Közlemény
    Szolgálati Közlemény
    Tanulás
    Tanulás
    ünnepsoroló
    ünnepsoroló
    Utazás
    Utazás

    Picture

    RSS Feed


Ez a Kramer-Nagy család blogja ©