![Picture](/uploads/6/5/7/2/6572005/1319862251.jpg)
![Picture](/uploads/6/5/7/2/6572005/1319879406.jpg)
![Picture](/uploads/6/5/7/2/6572005/1319912513.png)
![Picture](/uploads/6/5/7/2/6572005/1319909346.png)
Ha így a végére szentimentálisra vettük a figurát, akkor belefér, hogy nyáladzással fejezzük be a féléves beszámolónkat. Alapvetően boldogok vagyunk, élvezzük az életet és örülünk a szerencsénknek, hogy itt lehetünk. Most a változatásság kedvéért Zsófi jár nyelvtanfolyamra, én pedig elkezdtem dolgozni a helyi étteremben. Szóval minden megy, mint a karikacsapás. Csak azért nem látjuk rózsaszínben a világot, mert nekünk is megvannak a magunk problémái, félelmei és dilemmái, amelyek mindig visszahúznak minket a földre, ha véletlenül tíz centivel felette járnánk. De ez már egy másik történet.