Egykor öltek a szobánk falán mostanáig éktelenkedő méretes légondiért, ma már inkább szégyenfolt az ilyen. Ugyan ma is sok helyütt használatban vannak - vagy legalábbis nem szerelték le őket - de aki csak teheti megszabadul az első generációs léghűtőjétől (mázgán). Csúnyák is, pazarlóan működnek, de ami a legnagyobb bajuk, hogy túltesznek egy nagygenerál előtt álló belarusz traktor hangerején is.
A napokban jó hírt kaptunk: lecserélik a kibucos bérleményünk ósdi légkondiját. A muzeális darab egészen belesimult a 70-es években roham tempóban és meglehetős hanyagsággal felhúzott épületünkbe, pedig ez a kapitalista vívmány a mi szocialista kibucunkban csak a 80-as években jelent meg. Akkor viszont mindenki azonnal ilyet akart, ami a trópusi éghajlati viszonyokat ismerve érhető kispolgári elhajlás volt az egyszeri kibucnyikok részéről (annak, aki a frizsider szocializmusból csöppent ide ez tökéletesen érthető emberi reakció). Mázgán a vágyak netovábbja volt, a kellemes klímáért cserébe mindenki szívesen lemondott az otthon csendjéről.
 |  |
Kapcsolatunkat a hálószobánk falán lévő mázgánnak álcázott lyukkal tulajdonképpen békés egymás mellett élés jellemezte. Kizárólag akkor kapcsoltuk be, ha lakáson belül nem lehetett másképp csillapítani a hőséget. Ilyenkor egyetlen dologra ügyeltünk: a nagyobb halláskárosodás elkerülése végett még véletlenül se tartózkodjunk egy légtérben az öreg fali traktorral. Mielőtt tavasszal tisztasági festésre adtuk a pemzlinket megkérdeztük a kibucot, hogy ugyan nem lehetne-e lecserélni a szobánk falán éktelenkedő légkondit, de sajnos minket szereltek le és nem a matuzsálemi szerkezetet. Így kénytelen-kelletlen - hogy ne érje szó a ház elejét - izzadtságos munkával szépen körbefestettük.
Technológiai értelemben a légkondik ma is ugyanazon az elven működnek, mint amikor megkezdődött a sorozatgyártásuk - a részletekbe nem belemenve, lényegében mindegyik egy kifordított hűtő. A különbség csak annyi, hogy régen egy dobozban volt a hűtőmotor és a hőcserélő (mint a konyhában álló hűtőszekrényeknél) ezt építették be a szoba falába, míg ma már két külön egység rejti ezeket a funkciókat, a kettő között pedig egy vékony csövön áramlik a hűtőközeg. Ez az apró technikai változás, forradalmi előrelépés a használati érték terén, mivel az újabb típusú légkondiknál a hangos motor a szobán kívül, a szabadban dohog, aminek köszönhetően zongorázni lehet a zajszintkülönbséget a régi és az új mázgánok között. Arról nem is beszélve, hogy a falba ágyazott böhöm régi légkondik szigetelhetetlenek voltak, és a szakik soha nem törődtek a hézagmentes beszereléssel. Nálunk ez úgy csapódott le, hogy vagy direktben a mázgánon át fújt a szél, vagy "kerülőúton" szerkezet mellett, a falba vágott nyíláson szeleltünk, ami különösen télen nem túl praktikus, sharkia idején meg felér egy szilikózissal. Az állandó huzatnál talán eggyel kellemetlenebb volt, hogy a berendezésen keresztül télen-nyáron rovarok, gyíkok és egyéb állatfajták is szerény hajlékunkban lelhettek menedékre.
Na, mi váratlanul ettől a berregő masinától (és hívatlan vendégektől) szabadultunk meg a helyi gyepmester és ingatlanhasznosítási menedzser, Haim jóvoltából, aki Lea mellé "ajándékba" adta az új légkondit. Hát, nem ellenkeztünk a meglepetés hallatán!
| | Bár némi üröm is szorult az örömbe, mert előbb a régi mázgánt tüntették el, és csak aztán szerelték be az újat, a kettő között pedig eltelt egy kánikulai hét. Viszont minden nap valamit szöszmötöltek a lakásban csak, hogy mi se unatkozzunk és érezzük hogy rajta vannak az ügyön. Viszont, amikor kész lettek, akkor csálén rakták fel, a függönykarnist sem tudjuk azóta visszatenni rendesen és persze a festés sem úgy sikerült, ahogy mi akartuk. |
De ajándék légkondinak ne nézd az állását! - azóta csak a távszabályzót babráljuk és élvezzük, hogy szinte zajtalanul hűti le a szobát a modern mázgánunk.
RSS Feed