Közel öt hónap után véget ért az ulpán. A befejezés nagyjából egybeesett a zsidó újév beköszöntével, így az ez alkalomból rendezett házi ünnepség egyúttal búcsúbuli is volt számunkra.
Az egész házi rosh hasanának kicsit olyan fílingje volt, mint a karácsonyi irodai koccintásoknak bónuszmentes évben – ajándék nem járt, de a „főnöki gratulációkat” fogadhattuk. Na jó, azért az ulpános bulin volt kis műsor, amit a csoporttársaim prezentáltak, valamint jött egy gitáros hölgy, aki a ’60-as évek polbeat énekesekre kisértetiesen hasonlító lelkesedéssel adott elő ünnepi dalokat. Ettől ugyan nem rúgtuk ki a nyelviskolának otthont adó konténer oldalát, de legalább zeneileg magasabb szintre emelkedett az iskolai rosh hasana, ami amúgy siralmas lett volna.
Egyébként a vendégművész fellépését sajnálatosan egy kisebb közjáték előzte meg – a történet annyira piti, viszont azt kell, hogy mondjam jellemző Izraelre, így mégis csak ide kívánkozik:
A rosh hashasanai próbákon még részt vettek az újonnan indult csoportból is ketten, akik történetesen vallásosak voltak (méghozzá amerikából jött liberálisabbnak mondott modern ortodoxok). De miután az utolsó próbán bekapcsolódott a felkészülésbe a már említett énekes-gitáros hölgy, a vallásosok testületileg faképnél hagyták a társaságot. Mondván ők nem vesznek részt olyan előadásban, ahol Jézus-hívő zsidók lépnek fel és betértek is hallgatják, az echte gojokról már nem is beszélve. A történtek fényében örülök, hogy nem ünnepelhettem a két zsidó inkvizítorral, még a végén engem is megköveztek volna az újév alkalmából. Bár, akkor legalább történt volna valami kis izgalom a bulin :-)
Az egész házi rosh hasanának kicsit olyan fílingje volt, mint a karácsonyi irodai koccintásoknak bónuszmentes évben – ajándék nem járt, de a „főnöki gratulációkat” fogadhattuk. Na jó, azért az ulpános bulin volt kis műsor, amit a csoporttársaim prezentáltak, valamint jött egy gitáros hölgy, aki a ’60-as évek polbeat énekesekre kisértetiesen hasonlító lelkesedéssel adott elő ünnepi dalokat. Ettől ugyan nem rúgtuk ki a nyelviskolának otthont adó konténer oldalát, de legalább zeneileg magasabb szintre emelkedett az iskolai rosh hasana, ami amúgy siralmas lett volna.
Egyébként a vendégművész fellépését sajnálatosan egy kisebb közjáték előzte meg – a történet annyira piti, viszont azt kell, hogy mondjam jellemző Izraelre, így mégis csak ide kívánkozik:
A rosh hashasanai próbákon még részt vettek az újonnan indult csoportból is ketten, akik történetesen vallásosak voltak (méghozzá amerikából jött liberálisabbnak mondott modern ortodoxok). De miután az utolsó próbán bekapcsolódott a felkészülésbe a már említett énekes-gitáros hölgy, a vallásosok testületileg faképnél hagyták a társaságot. Mondván ők nem vesznek részt olyan előadásban, ahol Jézus-hívő zsidók lépnek fel és betértek is hallgatják, az echte gojokról már nem is beszélve. A történtek fényében örülök, hogy nem ünnepelhettem a két zsidó inkvizítorral, még a végén engem is megköveztek volna az újév alkalmából. Bár, akkor legalább történt volna valami kis izgalom a bulin :-)
The ulpan has ended after nearly five months. The end has roughly coincided with the Jewish New Year, so on this occasion, we had a Rosh Hashana and a farewell ceremony at the same time..
There are some photos of the ceremony. If you would like to see more pics from the closing party click here.
There are some photos of the ceremony. If you would like to see more pics from the closing party click here.
Sajnos az élet gyorsabban rohan, mint ahogy én a blogon dokumentálni tudom. Attól, hogy véget ért az ulpán még tartozom néhány idevágó sztorival, meg aztán Zsófi is hamarosan elkezdi a tanfolyamot, így biztos lesznek további ulpános bejegyzések.
RSS Feed