mishpaha
  • Blog
  • Fotó
  • Magunkról
  • GY.I.K.

A nagy utazás apró lépésekben

5/20/2011

0 Comments

 
Az április végi indulásunkat megelőzően már hónapokkal előbb elkezdtük a felkészülést az utazásra. Kellett is ez, mert különben iszonyatos kapkodásba fulladunk, ami később sokba lett volna. Az előrelátás viszont kifizetődő, csak macerás.

Nem egyszerű feladat egyszerre lezárni és elindítani valamit. Ráadásul mi úgy vágtunk bele az utazásba, hogy közben tudtuk nem akarunk csapot-papot magunk mögött hagyni, mert bármikor úgy adódhat, hogy vissza kell jönnünk. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a folyó ügyeink egy része takaréklángon van. Kényszervállalkozóként ilyen például a cégem, vagy a bejáratott mobil előfizetéseink és persze a lakásainkkal kapcsolatos szerződések. És persze számtalan olyan dolog is van, amit ha akarnánk se számolhatnánk fel vagy normális esetben nem okoz problémát, megy magától, de ha valami gebasz van, akkor intézni kell (APEH, TB, Gyes stb.). Ezen előre nem látható adminisztrációs krízishelyzeteket hozzávetőleg fél kiló meghatalmazás kiállításával próbáltuk preventív kezelni. Meglátjuk milyen sikerrel...

Sok fejtörést okozott az autónk sorsa. Egyelőre nem akartuk eladni, mert túl jó, és ha egy év múlva visszajövünk, akkor kényelmesebb ebbe visszaülni, mint hirdetéseket bogarászni. Sokáig úgy volt, hogy ideíglenesen kivonatjuk a forgalomból, így legalább nem kell adót és biztosítást fizetni. Ennél komplikáltabb történet volt hőn szeretett családi verdánk szakszerű deponálása. Isten szabad ege olyan amilyen, garázsunk pedig nincs. Végül legnagyobb megkönnyebbülésünkre Zsófi apukája einstandolta a járgányt.
Picture
Van, ami minden pénzt megér.
Cégem parkoltatása viszont kifogott rajtunk. Magyarországon ugyanis Kft. nem szüneteltetheti a tevékenységét – vagy azonos tulajdonosi körrel működik, vagy eladják vagy hosszas eljárás során felszámolják. Itt most nem részletezendő okokból kénytelen kelletlen fenntartom a cégem, mert még mindig ez az egyszerűbb(?) megoldás. Ennek következtében Izraelből is adót fizetek a magyar államnak, ami a hazaszeretet különös formája a részemről.
Picture
Ezt hagytuk magunk mögött.
Happy enddel végződött a lakásparánk. A családi költségvetés szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy a lakás viszi a pénzt vagy szerényen, de hozza. Hónapokig hirdettük Zsófi lakását, a komoly érdeklődők azonban elkerültek minket. Vészesen teltek a napok, már-már elkönyveltük, hogy ezt buktuk, végül egy nappal az utazásunk előtt jött két lány, akik ripsz-ropsz kivették a kéglit.

A lakáskiadást persze megelőzte az otthonunk kiürítése. Hihetetlen mennyiségű kacat gyülemlett fel az évek során, amivel kezdeni kellett valamit. Amit lehetett elpasszoltunk, felajánlottunk, ha pedig nem kellett senkinek – fájó vagy kevésbé fájó szívvel - kidobtuk. A hasznos, de aktuálisan felesleges dolgainkat akkurátusan leltárba vettük és bedobozoltuk – mondván jó lesz az még valamire, minek dobjuk ki. Így aztán negyvennél több döbozt és tucatnyi termetes zacskót töltöttünk meg. Ezek egy része a pincénkben, vagy a lakás egyik lezárt szobájában várja a visszaérkezésünket, másrészét viszont nagyszülőkre bíztuk megőrzésre, akik ettől nyilván roppant boldogok.

Nagyjából egy hónapig tartott a lakás összepakolása. Ez soknak tűnik, de úgy kellett abszolválni a feladatot, hogy közben életvitelszerűen az otthonunkban voltunk és mindvégig szükségünk volt az alap használati tárgyainkra. Ami a gyerekek esetében viszonylag tekintélyes mennyiségű tárgyat jelent.

A Tóthékat megszégyenítő dobozolással párhuzamosan zajlott a csomagjaink összeállítása. Ez sem volt egyszerű folyamat. Hetekig csak kupacba raktuk, amit hozni akartunk, majd elkezdtük ekonomikusan hajtogatni, szortírozni, párosítani a dolgainkat. A cél az volt, hogy minél kevesebb csomagba, minél több mindent préseljünk. Hivatalosan 190 kilót adhattunk fel a repülőn, ami elsőre elérhetetlen mennyiségnek tűnt. Aztán ahogy csomagoltunk úgy vált egyre világosabbá, hogy ez nem is olyan sok. Végül néhány kompromisszum árán 12 dobozt, három utazótáskát és két hátizsákot töltöttünk meg. A házi mérlegünk 210 kilónál állt meg, ami tíz százalékos többletet jelentett. E fölött már sanszos volt, hogy kifizettetik velünk a többletet. Végül jófejek voltak és mindenestől felpaszírozták az összeset a gépre.

0 Comments



Leave a Reply.

    Mottó

    Budapestről indultunk,
    Ein Gevben kötöttünk ki.

    A szerző ajánlja


    Géptemető
    Jeruzsálem falai
    Időzavar

    Gyászmenet
    Vörös kód
    Kineret 2. - Halhatatlan és haltalan halászok
    Áradat 1.
    És mégis mozog a föld!
    Barca békemisszó 1.
    Erotikus fröcsögés
    Miért éppen Izrael?

    Legfrissebbek


    14940
    Tárgytalanul
    Órvosi eset 9. - Számtalan kaland
    20 éve Izrael-fertőzésben
    Csendes veszteségeink
    Hétköznapok a hátországban
    Az alagút vége
    Haverilag 7. - A leghosszabb 30 másodperc
    Biztonsági jelentés
    És erről van lövésed?
    Haverilag 6. - Szomszédom a Hamasz
    Mondiál a kibucban
    Kitáblázva
    Haverilag 5. - Csakazért is zsidónak lenni...
    Akko és most
    Gyümölcskosár
    Hiába imádkoztunk, de a remény hal meg utoljára
    Guruló generációk
    Nemzeti példa és tragédia
    Vak pali
    Orvosi esetek 8. - A száguldó doki
    Könyvajánló
    Szedd magad az aknamező szélén
    Oroszlánkirálynő
    Fontos közlemény
    Ünnepsoroló 22. - Nyerő tánc
    Amikor apa vér ciki
    Nyerő rókalányok
    Blog menü
    Turista hullám
    Békésen esik
    3 év


    Visszatekintő

    Halhatatlan és haltalan halászok
    Picture
    Nem vagyok valami jártas az Újszövetségben, de az köztudomású, hogy Jézus számtalan cselekedete kötődik a Kinerethez és környékéhez. Ezekről sok helyütt lehet olvasni, mint ahogy arról is, hogy tanítványai közül legalább négy a tavon dolgozó halászok közül került ki. Az ő kései utódaik a jó fogás reményében manapság Ein Gevből hajóznak ki. Blogunkat örvendetesen sok keresztény barátunk is követi, húsvét alkalmából elsősorban nekik szeretnénk kedveskedni a kinereti halászatról szóló posztunkkal.

    Archív

    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013
    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012
    December 2011
    November 2011
    October 2011
    September 2011
    August 2011
    July 2011
    June 2011
    May 2011

    Kategóriák

    All
    Beilleszkedés
    Biztonság
    Biztonság
    Előkészület
    Előkészület
    Haverilag
    Hétköznapok
    Hétköznapok
    Időjárás
    Időjárás
    Kocsi Mesék
    Környék
    Környék
    Közélet
    Közélet
    Közlekedés
    Közlekedés
    Neumann Gábor
    Orvosi Esetek
    Otthonunk
    Sport
    Személyes
    Személyes
    Szokások
    Szokások
    Szolgálati Közlemény
    Szolgálati Közlemény
    Tanulás
    Tanulás
    ünnepsoroló
    ünnepsoroló
    Utazás
    Utazás

    Picture

    RSS Feed


Ez a Kramer-Nagy család blogja ©