mishpaha
  • Blog
  • Fotó
  • Magunkról
  • GY.I.K.

Bojkott? Nem! Akkor inkább éhező gyerekek

2/6/2014

5 Comments

 
Morálisan nem az az alapvető probléma, hogy a “Fidesz pénzéből” megemlékezünk-e vagy sem a Holocasut áldozatairól, hanem az, hogy ennek a pénznek valójában volna jobb helye. Az improduktív bojkott helyett, a holocaust áldozatok emléke előtt tisztelegve, a magyar kormány, valamint a Mazsihisz hívjon életre egy közös gyermekétkeztetési alapot, amihez minden pályázó csatlakozhat.
Borítékolható volt, hogy az egybe csúszó Holocaust emlékév és kampány időszak botrányokkal lesz terhelt. Aki ezen meglepődik, az nem ismeri a magyar közélet dinamikáját. Valahogy a választásokat megelőző időszakban mindig jobban tombol az antiszemitizmus. Nem csoda, most is sokak egybehangzó véleménye, hogy ennél már nem lehet rosszabb. De igen, a következő kampány időszak biztosan felülmúlja. Így megy ez húsz éve, és ahogy állnak a dolgok így lesz ez a következő 20 esztendőben is, mert a történet szereplői ebben érdekeltek.
A félelem nem jó tanácsadó, más meg nincs…
A magyar baloldal előszeretettel tetszeleg antifasiszta pózban, miközben kormányon lényegében semmit nem tett, de biztosan semmit nem ért el az antiszemitizmus elleni gigászi küzdelmében.
A Magyar Gárda tündöklése mégiscsak az “emútnyócévre” esik, mint ahogy a Jobbik felemelkedése is - ezek ellen nem akadt hatékony ellenszere egyik szocialista kormánynak sem. De gondoljunk csak bele Edward Snowden óta tudjuk, hogy nincs már titok, a titkosszolgálatok mindent látnak. Hát ezek után hihető, hogy a kurucinfósok kiléte kezdettől fogva nem volt ismert a magyar hatóságok előtt?! Ilyen és ehhez hasonló okokból gondolom, hogy baloldal antifasizmusa szimpla szájkarate, a fogyatkozó tábor összetartásának jól bevált, ám egyre kevésbé hatékony eszköze.
Persze a “centrális erőtérben” terpeszkedő Fideszt se kell félteni! Mint a jobboldal vezető ereje egy évtizede - ha kell, ha nem - az arcába kapja, hogy náci. Hát, most nagyon úgy fest, hogy stabilan beleálltak a rossz fiú szerepbe. Ha már szépek nem lehetnek, akkor miért ne tehetnének gesztusokat a jobbszélen toporgó választói csoportoknak? Rezsicsökkentős álbaloldali demagógiájukkal balról már nincs kit felszívni, így jobbról kell maximalizálni a szavazatokat. Annál okosabbak, hogy ezért a Jobbik színvonalára ereszkedjenek, ezért csak módjával nyitják meg a szelepeket, például holdudvari szalon náci történészek helyzetbe hozásával, utat nyitva a történelmi relativizálásnak, aminek minden tekintetben szimbóluma a Szabadság térre “meglobogtatott” védhetetlen emlékmű. Ezek és más hasonlóan irritáló mozzanatok vitán felül döbbenetesen károsak és annullálják azokat a gesztusokat, amelyek során vezető kormánytagok elismerik a magyar állam Holocaustban játszott aktív szerepét.
A hatalmas csatazajban mégsem ismeri fel a zsidó közösségből senki, hogy bábúként játszanak velük.
(...)

Bárki és bármilyen szándékkal játssza ki unos untalan a zsidó kártyát az valójában nem érdekelt a társadalmi békében, a magyar-zsidó szimbiózisban.
A magyar politikai közélet testületileg cinikusan játszik a zsidó kártyával, teheti ezt, mert amúgy is kibeszéletlen társadalmi sérelmek egész sora terheli Magyarországot. A történelmi sebek folyamatos szaggatása kitűnően alkalmasak a démonizálásra és végső soron a szavazatmaximalizálásra, de legfőképpen arra, hogy addig se essen szó más, a napi élet szempontjából fontosabb, jövőbe mutató kérdésekről. Egy kis zsidózás, egy kis nácizás mindig jó volt arra, hogy elterelje a figyelmet a nagyobb horderejű problémákról. (Az megvan, hogy Magyarországnak aktuálisan nem a Szabadság téri emlékmű vagy a Sorsok Háza, hanem Paks 3000 milliárdosra tervezett bővítése a legnagyobb botránya, de ha az nem, akkor a NAV-os asszisztenciával zajló ÁFA-csalás?)
Bárki és bármilyen szándékkal játssza ki unos untalan a zsidó kártyát az valójában nem érdekelt a társadalmi békében, a magyar-zsidó szimbiózisban. Ebben az ostoba játszmában sajnos tevékeny szereplő a Mazsihisz és újonnan az EMIH is. Mindkét szervezet az aktuális botrányok mentén próbálja jól-rosszul pozicionálni magát, leginkább rövidtávú előnyöket remélve a helyezkedésüktől, amiben az érdek- és értékképviselet csak az önigazolást szolgálja. Így lehet az, hogy a magyar közéletben e két szervezetről leginkább csak az antiszemitizmus és a Holocaust kapcsán hallunk, miközben az egyetemes zsidó értékek hatékony közvetítésére már nem futja tőlük. Ez csak azért nagyon fontos megemlíteni, mert minden ellenkező híreszteléssel szemben a zsidóság nem egyenlő a Holocausttal, illetve az ellene irányuló agresszióval. Ez annak ellenére így van, hogy a rendkívül asszimilált magyar zsidóság túlnyomó többségének zsidó identitása kifejezetten és lényegében kizárólag a Holocausthoz (és az antiszemitizmushoz) kötődik. Szörnyű adottság ez, ami azért lehet így, mert semmilyen szinten nem volt meg a lehetőség a tisztességes gyászmunka elvégzésére, mint ahogy a többségi társadalom múlttal való átható szembenézése is elmaradt.
Ez utóbbi okairól könyvtárnyi irodalom szól, de a zsidó képviseletek szerepe kevés figyelmet kap. Holott a Holocaustot követő társadalmi kiegyezés elmaradásától függetlenül lett volna lehetőség legalább az öngyógyítás megkezdésére. Magam alapvető stratégiai hibának tartom, hogy a Mazsihisz évek óta nem képes az aktuálpolitikától távol tartania magát, amivel a maga módján épp úgy devalválja a Holocaust ügyét, mint azok az erők, amelyek a zsidó kártyával játszadoznak. Improduktív antifasizmusa, bántó stratégiátlansága nem hozta el sem a Holocaust társadalmi kibeszélését, sem a zsidó közösség rekreációját a történelmi trauma után.
Minden ellenkező híreszteléssel szemben a zsidóság nem egyenlő a Holocausttal, illetve az ellene irányuló agresszióval.
A Mazsihisz 20 kemény év munkájával, szisztematikusan csökkentette a mozgásterét azzal, hogy a közösség építése és az egyetemes zsidó értékek felmutatása helyett  megnyerhetetlen szélmalomharcát vív az antiszemitizmus ellen. Csoda-e, ha a zsidó közösség aktív része állandó ostromállapotban érzi magát? A félelem nem jó tanácsadó, más meg nincs… Mindezek segítenek megérteni miért merülhetett fel komolyan a Mazsihisz berkeiben, hogy - a valóban bicskanyitogató - kormányzati lépések ellen az állami Holocaust emlékév bojkottálásával tiltakozzanak.
E sorok írója egyetért az elemi felháborodással, amit kormányzat zsidó közösséget érintő egynémely döntése váltott ki. De innen távolról nézve picit más a dolgok optikája (talán azért is van rossz szájízem a bojkott hirdetés miett, mert mostanában épp Izraelt támadják ilyen eszközzel). Amíg a baloldal évtizedeken át proaktívan nácizta ellenfeleit - mert erre mindig szolgáltattak valami kisebb-nagyobb apropót - addig mostanra a Fidesz felismerte, hogy ezt a stigmát akár előnyére is fordíthatja. Ha kórusban nácizzák, akkor kikacsint jobbszélre, hogy “látjátok felebarátaink, jól odabasztunk nekik, most ajvékolnak” - ezzel is jelezve az említett szavazói bázisnak, hogy ki is az igazi “élcsapat”.
Csoda-e, ha a zsidó közösség aktív része állandó ostromállapotban érzi magát?
Ha meg külföldről komoly fejmosás néz ki, akkor gyorsan kihúznak a kalapból egy jobbikos barmot, aki mond valami igazán gyomorforgató nácit, majd erre hivatkozva fideszes vezetők ártatlan tekintettel széttárják a kezüket, hogy jó-jó, de ha minket levesztek a pályáról, akkor jönnek az echte nácik, azt meg ti sem akarhatjátok komolyan.
És mindeközben, míg minden épkézláb publicista arra pazarolja az erejét, hogy ismételten, immár százezredjére is bizonyítsa, hogy a Fidesz egy náci párt, de legalábbis ördögien cinikus képződmény, addig a fideszes fiúk sorra kenik el az olyan botrányokat, mint Paks, Áfa-csalás, trafik ügy és még sorolhatnánk napestig a kormányzati simliket, amikre a szimbolikus ügyek helyett aránytalanul kevesebb figyelem jut a tolvajok nagy örömére…
Az általam felvázolt politikai technika mindennapos használata szembeötlő, de a hatalmas csatazajban mégsem ismeri fel a zsidó közösségből senki, hogy bábúként játszanak velük. Mert könnyebb sértetten bojkottot kiáltani, hisz az milyen betyáros. Az. De zsidó részről a konfrontáció valójában legitimizálja a Fideszt jobbszél felé, ami így kampányidőszakban pompásan egybecseng a párt stratégiájával. A választások után meg úgyis szép csendben lekerül a napirendről Szabadság téri borzalom és bekerül néhány hangadó zsidó értelmiségi a Sorosok Háza kuratóriumába, hogy a zsidó közösséggel is normalizálódjon a helyzet.
Ha már annyira égeti a zsebeket a júdáspénz, akkor ne aprózzuk már el! Ne csak a Holocaust emlékév kapcsán elnyert pályázati pénzekről mondjon le a hitközség, hanem arról a több mint 3 milliárd forintról is, amit éves szinten ilyen-olyan jogcímeken a magyar államtól kap. Hisz miben is különbözik ez a pénz attól, amit most nagy csinnadrattával, jó nagy morális fölénnyel visszaküldenének egyesek?!
Magam nem csak reálpolitikai okokból tartom károsnak a teátrális bojkott hirdetést. Az ugyanis nem csak azt zárja karanténba, aki ellen irányul, hanem azt is sarokba szorítja, aki ezzel az eszközzel él. És mivel a bojkott nem tarthat az örökkévalóságig, főleg mert a zsidó közösség anyagilag tökéletesen kiszolgáltatott a magyar államnak, ezért kínos arcvesztés nélkül nem lehet megúszni az előbb-utóbb úgy is bekövetkező konszolidációt. Bár megjegyzem, ha már bojkott, akkor álljunk is bele rendesen! Az anekdota szerint megboldogult Horn Gyula a sokadik koalíciós válságnál azt vetette oda SZDSZ-es partnereinek, hogy fel lehet állni a kormányból, de akkor most azonnal tessék kipakolni a zsebekből az Audi slusszkulcsokat. Szóval, ha már annyira égeti a zsebeket a júdáspénz, akkor ne aprózzuk már el! Ne csak a Holocaust emlékév kapcsán elnyert pályázati pénzekről mondjon le a hitközség, hanem arról a több mint 3 milliárd forintról is, amit éves szinten ilyen-olyan jogcímeken a magyar államtól kap. Hisz miben is különbözik ez a pénz attól, amit most nagy csinnadrattával, jó nagy morális fölénnyel visszaküldenének egyesek?! Itt a nagy alkalom az érdemi anyagi szerepvállalásra, a függetlenség megteremtésére!
Kasszához újkori Sternek, Kornfeldek, Aschnerek, Hatvani-Deutchok! Tessék mindenkinek a zsebébe nyúlni és az egyházi adón felül még további nagy összegű adományokkal rendszeresen segíteni a hitközség működését! Ki vállalkozik erre? Hol van az a zsidó polgárság, amely képes kiváltani az állami apanázst?
Nagy a csend…
Végtelenül rövidlátónak tartom a Mazsihisz újdonsült balliberális barátait, akik az elmúlt években ugyan magasról lenézték a hitközséget (meg kell hagyni néha okkal), de most hogy kikerültek a pikszisből hirtelen megvilágosodtak és felismerték a megmaradt bázisban rejlő lehetőségeket. E véleményformáló csoportosulásnak mindig is nagy szava volt a tradicionálisan balra húzó zsidó közösségben, mint ahogy most is az van, amikor elképesztő elánnal gyakorolnak nyomást a Mazsihisz esztablishmentjére, hogy az ő szájuk íze szerint vonuljanak csatába Orbánékkal szemben.
Mégiscsak az volna a legfontosabb, hogy tisztességgel megemlékezzünk a Holocaust áltdozatairól és ezt ne áldozzuk fel kampánycélokra!
Érdekes, hogyan változnak az idők, a doktríner liberálisok húsz éven át a szólásszabadság felsőbbrendűségét hangoztatva foggal körömmel tiltakoztak a Holocaust tagadás és az antiszemitizmus büntetőtörvényi tiltása ellen, amivel nyiltan szembe mentek a Mazsihisz törekvéseivel. Most ugyanez a liberális kör van leginkább felháborodva (hozzáteszem joggal) amiatt, hogy egyes történészek - élve a szólásszabadság adta jogukkal - relativizálják a Holocaustot és mosdatják Horthyt. A liberális véleményformálók részéről ez akkor is vaskos kettősmérce, ha utóbbi esetben vitathatatlanul igazuk is van, de a többségi társadalomban ettől még egy cseppet sem lesznek hitelesebbek.  
Stratégiai hibának tartom, hogy a Mazsihisz évek óta nem képes az aktuálpolitikától távol tartania magát, amivel a maga módján épp úgy devalválja a Holocaust ügyét, mint azok az erők, amelyek a zsidó kártyával játszadoznak.
A Mazsihisz új barátai által kívánatosnak tartott morális elvekkel tulajdonképpen nincs is semmi baj, a gond az, hogy ezek érvényre juttatása olyan következményekkel jár a zsidó közösségre nézve, amelyért felelősséget viszont nem ők vállalják, hanem a hitközség vezetése viszi el a balhét, hisz a formális döntést ők hozzák. Ha nem lehetne előre tudni, hogy a Fidesz újrázhat még azt mondom, hogy van ráció ebben az újsütetű szövetségkötésben. De így, hogy biztosan tudható, hogy a balliberális politikai oldal nem kerül vissza oda, ahonnan négy éve kihullott, némileg túlzottnak tűnik a kockázatvállalás a kedvükért. Mondom ezt úgy, hogy láthatólag a zsidó közösségen belül nagyon népszerű és támogatott a bojkottfelhívás (sorra jönnek a közlemények a pályázati pénzek visszautasításáról), miközben a következményekkel senki sem számol, csak a morális győztes szerepében tetszeleg. De, aki felülkerekedik, az alulmarad - régi igazság ez... 
Az látszik, hogy a Mazsihisz két tűz közé szorult és nagyon úgy fest, hogy jól nem jöhet ki a dologból Ha a kormánnyal húz ujjat, akkor annak a pályázati pénzek elvesztésén bőven túl mutató következményei lehetnek, viszont a zsidó közösség nagyobbik részének szimpátiáját élvezheti és még a Fidesz is örülhet titkon egy kicsit, mert a konfliktus nyomán jobbikos szavazatokat söpörhet be. Ha a Mazsihisz kihátrál a bojkott felhívás mögül, akkor helyből arcvesztést könyvelhet el, rögtön megkapja, hogy eladta az ősök emlékét és legitimizálja a Fidesz vállalhatatlan politikáját, viszont időlegesen kivonja magát a választási kampányból és nem veszélyezteti intézményrendszerét - több száz ember állását és több ezer ember ellátását, oktatását stb. meg persze tovább odázhatja, hogy anyagilag végre önállóan működjön és ezzel politikailag is függetleníthesse magát. Van mit végiggondolni… de talán mégiscsak az volna a legfontosabb, hogy tisztességgel megemlékezzünk a Holocaust áltdozatairól és ezt ne áldozzuk fel kampánycélokra!
Morálisan nem az az alapvető probléma, hogy a “Fidesz pénzéből” megemlékezünk-e vagy sem a Holocasut áldozatairól, hanem az, hogy ennek a pénznek valójában volna jobb helye.
Magam úgy látom, hogy a lövészárkokban mindenki betárazott. És komolyan senki sem gondolkozik el azon, hogy nem biztos, hogy fejjel kéne a falnak rohanni. Lássuk be, a helyzetnek van jobb megoldása is a bojkottnál. A Holocaust emlékév meghirdetésekor sokakban felmerült a zsidó közösségen belül is, hogy mi értelme van ennyi pénzt, ilyen formában felhasználni, hisz az emlékezés valójában nem pénz kérdése, bár ha van az azért lássuk be nem árt - már ha nem csinálunk belőle politikai ügyet… De az lett és ebben a helyzetben a bojkotnál is radikálisabb megoldásra van szükség.
A Holocaust áldozataira sokféleképpen lehet emlékezni úgy is, hogy az erre szánt pénzt olyan célra ajánljuk fel, ami a jelenlegi társadalmi helyzetben sokkal hasznosabb. Morálisan nem az az alapvető probléma, hogy a “Fidesz pénzéből” megemlékezünk-e vagy sem a Holocasut áldozatairól, hanem az, hogy ennek a pénznek valójában volna jobb helye. Ha ugyanis a XXI. században még mindig tömegesen vannak Magyarországon éhező gyerekek, akkor az a közösség, amely a vészkorszak idején alaposan megtanulhatta mit jelent ez az állapot egyszerűen nem hagyhatja ezt! Itt az alkalom a társadalmi szerepvállalásra, az egyetemes zsidó értékek felmutatására. Javaslom, hogy az improduktív bojkott helyett, a holocaust áldozatok emléke előtt tisztelegve, hívjon életre egy közös gyermekétkeztetési alapot a magyar kormány, valamint a Mazsihisz, amihez minden pályázó csatlakozhat. Ebbe aztán bele lehetne dobni a Szabadság téri emlékműre szánt százmilliókat és a Sorsok Háza nevű “kisiklásra” szánt milliárdokat is. Demagóg a javaslat?! Az, nagyon is, pont annyira, mint a bojkott felhívás, csak ennek legalább lenne pozitív hozadéka is. Fontosabb volna erre az alapra költeni, mint a központi költségvetés bugyraiba visszaküldeni a fel nem használt pályázati pénzeket, mondjuk stadion építésre? Igen! Ez a jószolgálati cselekedet elegánsan lezárhatná a mostani konfliktust és menekülő utat adna, mind a magyar kormánynak, mind a zsidó vezetésnek, és egyaránt vállalható pozitív üzenete volna a zsidó közösség és a többségi társadalom felé. A megemlékezés ezen formája ugyan nem túl látványos, nem lehet szalagokat átvágni és nagy hatású beszédeket mondani, viszont messzemenően összhangban volna az adakozás ősi zsidó hagyományaival. Kardcsörtetés helyett tessék átvágni a gordiuszi csomót! És végre valóban nagyot álmodni, hogy újra az életről szóljon a zsidóság! Itt a soha vissza nem térő alkalom.

x  x  x

E sorok írója a Kidma Egyesülettel két nyertes pályázatban is érintett a Holocaust emlékév pályázatán. Tisztességes programokkal, jó célra kértünk és kaptunk. Az éhező gyerekek javára nagyon szívesen lemondunk a megítélt támogatásról, de egy átgondolatlan bojkott kapcsán nem kívánjuk a központi költségvetést gyarapítani az emlékezés helyett.  
5 Comments
Nosam
2/5/2014 11:23:15 pm

A magyarországi zsidó közösségnek ellenségre már nincs is szüksége, ha ilyen vezetőik vannak.

Az antiszemitizmus és a fasizmus ellen egyetlen módon lehet csak küzdeni, ha megbízható partnereket találnak hozzá. Mivel kollektíven bűnösnek tekintenek mindenkit, így hát partnerek helyett egyre több és több ellenséget találnak maguknak. Mindenkit kollektíven bűnösnek tekintve felégetnek maguk mögött mindent, eltaszítanak maguktól mindenkit akiben egy korrekt magatartással akár társakat is találhattak volna. Talán még nem is tudják, hogy milyen súlyos árat fizetnek majd érte. Az antiszemitizmus ellen egy magyar ember csak akkor fog küzdeni ha érdekelt lesz benne, és ez a küzdelem nem azt jelenti, hogy ő maga, a népe és nemzete kollektíven bűnös.

Mi köze a ma élő magyar fiatalságnak a holokauszthoz? Miért nekik kéne megváltani mások bűnét szenvedéssel?Ahhoz képest, hogy a fiúk nem felelősek az apák bűnéért, azért vadidegen emberek bűneiért felelniük kéne?

A magyarországi zsidó közösségnek ma sincsenek vezetőik, kápóik vannak akik felégetnek a zsidóság mögött minden hidat. A jól fizetett zsidó kápók, a Köves Slomók és társaik mint annak idején, pénzért megrendelésre vágják el a zsidó emberek gyerekeinek a torkát, partnerek helyett halálos ellenségeket teremtenek számukra.

Ismerjétek fel amíg lehet, hogy a nemzeteket kollektív bűnösséggel vádoló zsidó kápóitok valójában azok, akik a kirekesztettségbe és a ma látható gyűlöletbe vezettek titeket.

Értsd meg, hogy nem lehetnek közös érdekeid a magyar emberekkel egy olyan küzdelemben, amelynek a végén rájuk a kollektív örökké tartó bűnösség vár.

Ilyen feltételek mellett abban tetted érdekelté őket, hogy te veszíts!

Hiába is gondolják sokan, hogy a magyarnál nincsen birkább nép pedig van, a zsidó a legbirkább birka minden nemzet közül.

Reply
szerző
2/6/2014 02:00:17 am

Ilyen ostoba, általánosító, tudatlanságtól és rosszindulattól bűzló antiszemita bejegyzésre egyetlen adekvát válasz lehet:
bee-bee-bee

Reply
susan
2/7/2014 04:33:54 pm

Ez az írás, csak arra jó, hogy felálljon a szőr a hátamon. Szerzője osztja az észt, tudatlanságtól, rosszindulattól bűzlő (bocs ha a szerző fenntartaja a jogot erre a szavakra) véleménye csak odáig terjed, hogy kimondja a tutit. Az egyedülit, és üdvözítőt. A féligazságok közé rejtett szózatokkal nem lehet világot váltani, csak tettekkel - csak józan tettekkel. Az elhatárolódás nem egyenlő mások csepülésével, az elhatárolódáshoz egy hiteles utat kell járni (nem mutatni: JÁRNI!) Hiteltelen vagy, akár az írásod

Reply
szerző
2/7/2014 11:40:58 pm

Miért is lennék hiteltelen?
Milyen megállapítások fél igazságok?
Milyen úton is kéne járnom?
Konkrétumok nélkül "véleménye csak odáig terjed, hogy kimondja a tutit"...

Reply
Davidus
2/12/2014 03:33:37 pm

Sem Horthy, sem a "náciveszély" ügyében nem értünk egyet, ellenben a gyermekétkeztetési (vagy bármely más) ötlet kiváló.

Mert több mint egy vaskefés emlékmű vagy egy tucat senkit nem érdeklő konferancia. Ennyi pénzből sok szereotipia ellen hatna ez a gesztus - bár aggodom, h a Fidesz/Összefogás/Mazsihisz prominensei nem trollkodnák-e szèt. Akárhogyan is: jó ötlet.

Reply



Leave a Reply.

    Mottó

    Budapestről indultunk,
    Ein Gevben kötöttünk ki.

    A szerző ajánlja


    Géptemető
    Jeruzsálem falai
    Időzavar

    Gyászmenet
    Vörös kód
    Kineret 2. - Halhatatlan és haltalan halászok
    Áradat 1.
    És mégis mozog a föld!
    Barca békemisszó 1.
    Erotikus fröcsögés
    Miért éppen Izrael?

    Legfrissebbek


    14940
    Tárgytalanul
    Órvosi eset 9. - Számtalan kaland
    20 éve Izrael-fertőzésben
    Csendes veszteségeink
    Hétköznapok a hátországban
    Az alagút vége
    Haverilag 7. - A leghosszabb 30 másodperc
    Biztonsági jelentés
    És erről van lövésed?
    Haverilag 6. - Szomszédom a Hamasz
    Mondiál a kibucban
    Kitáblázva
    Haverilag 5. - Csakazért is zsidónak lenni...
    Akko és most
    Gyümölcskosár
    Hiába imádkoztunk, de a remény hal meg utoljára
    Guruló generációk
    Nemzeti példa és tragédia
    Vak pali
    Orvosi esetek 8. - A száguldó doki
    Könyvajánló
    Szedd magad az aknamező szélén
    Oroszlánkirálynő
    Fontos közlemény
    Ünnepsoroló 22. - Nyerő tánc
    Amikor apa vér ciki
    Nyerő rókalányok
    Blog menü
    Turista hullám
    Békésen esik
    3 év


    Visszatekintő

    Halhatatlan és haltalan halászok
    Picture
    Nem vagyok valami jártas az Újszövetségben, de az köztudomású, hogy Jézus számtalan cselekedete kötődik a Kinerethez és környékéhez. Ezekről sok helyütt lehet olvasni, mint ahogy arról is, hogy tanítványai közül legalább négy a tavon dolgozó halászok közül került ki. Az ő kései utódaik a jó fogás reményében manapság Ein Gevből hajóznak ki. Blogunkat örvendetesen sok keresztény barátunk is követi, húsvét alkalmából elsősorban nekik szeretnénk kedveskedni a kinereti halászatról szóló posztunkkal.

    Archív

    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013
    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012
    December 2011
    November 2011
    October 2011
    September 2011
    August 2011
    July 2011
    June 2011
    May 2011

    Kategóriák

    All
    Beilleszkedés
    Biztonság
    Biztonság
    Előkészület
    Előkészület
    Haverilag
    Hétköznapok
    Hétköznapok
    Időjárás
    Időjárás
    Kocsi Mesék
    Környék
    Környék
    Közélet
    Közélet
    Közlekedés
    Közlekedés
    Neumann Gábor
    Orvosi Esetek
    Otthonunk
    Sport
    Személyes
    Személyes
    Szokások
    Szokások
    Szolgálati Közlemény
    Szolgálati Közlemény
    Tanulás
    Tanulás
    ünnepsoroló
    ünnepsoroló
    Utazás
    Utazás

    Picture

    RSS Feed


Ez a Kramer-Nagy család blogja ©