A légi személyszállítás összetett folyamat, amire nem mindenki képes. A Wizz például csak mérsékelten. Technikai problémák, töketlen és bunkó személyzet, valamint embertelen bánásmód - ez volt az osztályrészünk a hétfői repülőutunk során. Ismét hozta bizarr formáját a Wizz air.
Bárki bármit mond a fapados konstrukció nem lehet magyarázat mindarra, amit a Wizz művel légiszolgáltatás címszóval. Már Budapest felé sem sikerült zökkenőmentesen az utunk, de így utólag azt mondom, hogy az akkori káosz smafu volt ahhoz képest, amit Tel Avivba jövet megtapasztalhattunk. A három órás repülőútból nyolc órás rémálom lett a Wizz "jóvoltából".
| Tulajdonképpen minden úgy indult, ahogy amúgy lennie kell: normál tempóban, gond nélkül becsekkoltunk, időben felszállt a gép, és közel másfél órán át jó irányba haladtunk. Aztán a Márvány-tenger magasságában derült égből villámcsapásként megszólalt a kapitány: "bizonyára észrevették, hogy visszafordultunk". Közlése szerint a navigációs rendszerben hibát észleltek, bizonyos fedélzeti számítógépek felmondták a szolgálatot, de pánikra semmi ok! jó kezekben vagyunk. Amúgy meg azért nem repülünk tovább a célállomás felé, mert Budapest még kicsit közelebb van és hát "a repülés-biztonság érdekében" így lesz a legjobb. Na, ennél nagyobb bullshitet keveset hallottam! Mondjuk a pilóta nyilván nem mondhatta be az amúgy nyilvánvaló igazságot, hogy "bocs elromlott valami kütyü, ami nélkül bárhol simán letesszük a gépet, de már nem szállhatunk fel, csak ha kicserélik. Az viszont Tel Avivban macerás, de még inkább nagyon drága mulatság, ezért inkább félútról visszafordulunk és a budapesti bázison okosban megoldjuk, ahogy szoktuk. Ti meg kedves utasok szívtok, mert az nekünk sokkal olcsóbb, amúgy meg kussoljatok, mert ennyiért senki nem reptet benneteket." Szóval mindez így ebben a formában nem hangzott el, de akinek volt egy kis esze, az tudhatta, hogy igazán súlyos műszaki probléma nem lehet, mert ha az volna, akkor a legközelebbi repteret vettük volna célba (Isztanbul). Így mivel a baj nem volt olyan nagy - higgyük ezt el nekik utólag is - ezért akár tovább is repülhettünk volna Tel Avivba, aztán már a Wizz magánügye, hogy mit kezd az elromlott géppel. A Wizz azonban az utasbiztonság örve alatt inkább a saját pénztárcáját féltette és valójában magasról szart arra, hogy időben elszállítsa a fedélzeten ülőket Tel Avivba. Félreértés ne essék, olyan tényleg előfordul, hogy egy gép visszafordul, kényszerleszállást hajt végre műszaki okok miatt. De itt a személyzet tájékoztatása szerint nem volt vészhelyzet - mondom, higgyük ezt el utólag is - ergo dolgunk felől akár biztonságban landolhattunk volna Tel Avivban is, hisz a forduló után közel másfél órával így tettünk Budapesten. | RadarképA poszt írása kapcsán találtunk rá a flightradar24.com oldalra, ami laikusoknak is látványos, repülőmániásoknak pedig valódi kéjérzetet okozó légiportál. Itt sok más mellett a légiirányítási rendszerek radarjelei alapján on line nyomon követhető a világ légiforgalma és még vissza is kereshető egy-egy járat útvonala. Innen tudjuk, hogy a 2200 kilométeres Budapest-Tel Aviv útvonalon nagyjából másfél óráig haladtunk a célállomás felé. Míg nem hozzávetőleg 1100 kilométer megtétele után, a Márvány-tengeren, Isztambultól délre Törökország nyugati partjainál fordult vissza a gépünk. Vagyis szinte pontosan annyit tölöttünk a levegőben kilométerben és időben is, mintha Tel Avivig mentünk volna, de három óra alatt csak a Budapest-Budapest útvonalat sikerült abszolválnia a Wizznek. A dologban az a bosszantó, hogy ugyanennyi erővel akár a célállomásig is repülhetett volna…  Az pedig sokat elárul a magyar viszonyokról, hogy a magyar légiirányítás megkeresésünkre még azokat az adatokat sem volt hajlandó kiadni első körben, amik amúgy a flightradar24.com oldalon bárki számára szabadon elérhetőek. Úgy látszik a közérdekű adatigénylés nem csak a trafikok esetében veri ki a biztosítékot... |
Az út során a pilóta négy alkalommal is tájékoztatta az utasokat. Az első megszólalás kivételével rögzítettem az általa elmondottakat, amit a mellékelt videóban ti is meghallgathattok. (A kép- és hangminőségért elnézést.)
A háttérben az történhetett, hogy a Wizz excelzsonglőrei osztottak-szoroztak és az év végi bónuszukra gondolva inkább megszopattak 160 fizető utast, csak hogy olcsóbban javítsák meg a gépet és ne kelljen kártérítést fizetni a Tel Avivból visszajövő járat törlése miatt (amire egyébként akkor már becsekkoltak a népek).
A flightradar24.com-on utólag is megnézhető a járatunk útvonala
Uniós védelem Az Európai Uniónak vannak kifejezetten jó oldalai is. Például az, hogy az utasjogokat az egész térségben viszonylag komolyan veszik, ami a Wizzhez hasonló repülőhiénáknak megálljt parancsol. Az EU-s előírások nyomán járattörlések és jelentős késés esetén kártérítésre tarthatnak igényt az utasok. Ha a Wizz és a magyar felügyeleti szervek is úgy akarják, akkor akár fejenként 400 euró fájdalomdíjra is jogosultak vagyunk. Ez jól hangzik, de én inkább kihagytam volna az egész tortúrát | Az ilyen formán előállt kéretlen sétarepülés önmagában csak bosszantó, amin még csak-csak túltenném magam, ha nem két kisgyerek, egy háromhetes újszülött és a hozzá tartozó szoptatós anya társaságában történik a dolog. De az igazi vesszőfutás még csak ezután jött! Budapesten nagyjából akkor szálltunk le, amikor a menetrend szerint Tel Avivban kellett volna már lennünk. Mi ugye erre a három órás útra rendezkedtünk be szendvicsekkel és vízzel, mert a fedélzeten rendes esetben ezért fizetni kell. Budapest felé tartva az utaskísérők arról tájékoztattak minket, hogy a leszállás után bevisznek minket a terminálra, majd kisvártatva indul is a tartalék gép. Ez azért fontos, mert akkor a budapesti reptéren mi is feltankolhattunk volna vízzel és nem mellékesen az ott elérhető ingyen wifi segítségével értesíthettük volna azokat, akik Izraelben vártak ránk. |
A Wizz azonban ismét áthúzta a számításunkat. Merő jófejségből (és nyilván rideg számítások alapján) vagy húsz percen át a hibás gépben várakoztattak minket csak, hogy a terminált kihagyva egyből onnan mehessünk át a mellettünk parkoló gépbe. Igen ám, de a Wizznek nem volt elég két óra, hogy az új gépet felkészítse, viszont az utasterminál használata pénzbe kerül, ezért volt a húszperces várakoztatás, majd legalább mégegyszer ennyit malmoztunk az új gépen is az indulásig, hogy a csomagokat átrakodják. (Komikus volt, hogy az egymástól alig 10 méterre lévő gépek között busszal utaztaták az utasokat, újabb tíz percen át.)
| A várakozási időt mi némi üvöltözéssel múlattuk, mivel a frissen munkába állt személyzet baromira nem volt segítőkész (mondom, két kisgyerekkel, egy háromhetes csecsemővel és egy szoptatós anyával). Nehezükre esett biztosítani, hogy az eredeti helyünkön együtt ülhessünk le, mert persze a köcsög utastársaink az átzsilipelés során beelőztek minket. Végül a vezető utaskísérő kikérte magának a hangnemet (volt is mit) és kegyeskedett ugrasztani a mellette álló kolléganőjét, hogy intézkedjen. Aki azon túl, hogy a hatodik sorhoz kísért minket nem óhajtott konfrontálni az ott ülőkkel, így ránk várt, hogy elvégezzük a dolgát és ugyancsak emelt hangon távozásra bírjuk a priority helyen potyázókat. | Köldöknéző A repülőutunk nem csak a Wizz miatt lesz emlékezetes, van ennél maradandóbb pozitív emlékünk is. Az épp csak három hetes Lea köldökcsonkja a fellegek között esett le. Szimbolikus, hogy az édesanyával összekötő köldökzsinór utolsó darabkája az anyaföldtől elrugaszkodva, az égiekhez közel száradt le. |
Nagyjából háromnegyed nyolc magasságában veselkedtünk neki a felszállásnak, uszkve négy órával azután, hogy becsekkoltunk. Több más utashoz hasonlóan jeleztük, hogy a rendes menetidő bőven lejárt és ilyenkor talán illene ingyen vizet és szendvicset felszolgálni, de az utaskísérők közölték, hogy ők erre nincsenek felhatalmazva, amúgy meg mindenki azt vesz magának, amit akar. Mivel elfogyott a vizünk ezért nyomatékosan kértem, hogy ugyan legalább a szoptatós anyára való tekintettel hozzanak egy palackkal nekünk.
| Nem tették, helyette egy amúgy meglehetősen tenyérbemászó, bennfenteskedő, ám kétségtelenül jószándékú hölgy hozott nekünk egy palack vizet a sztuárdeszektől, akik amúgy erre nem mutattak hajlandóságot. Nekem hosszas csöngetés után sikerült még egy kis pohár vizet kicsikarnom, de azt is inkább odabaszták, mintsem kiszolgáltak. Szerintem ez az eljárás több mint embertelen volt minden utassal szemben, akiket csak azért bűntettek ilyen alpári módon, mert amúgy a Wizznek olcsóbb volt Budapestre visszatérni, az ásványvíz meg nyilván olyan luxuscikk, amit két euró alatt akkor sem adnak ki a kezükből, ha néger gyerekek hullanak az égből. Az már csak inkább megmosolyogtató volt, hogy amikor már pénzért árulták a kaját a sztuárdeszek demonstratívan nem kérdeztek meg minket, hogy vennénk-e valamit. Biztos megérezték, hogy a történtek után egy fillérrel sem szeretnénk a Wizz profitját növelni. Arra pedig már egyáltalán nem futotta, hogy az utasokat tájékoztassák a jogaikról, nyilván mert akkor kiderülne, hogy a minimum az ingyen ásványvíz és szendvics és még kemény kártérítés is járna a jelentős késés miatt. | Lesz még konkurencia A Wizz mélyrepülése remélhetőleg nem tart sokáig. Alig egy év múlva liberalizálják az izraeli légipiacot. A "nyitott égbolt" megállapodás nyomán 2014 áprilisától lényegében bárki indíthat Tel Avivba menetrendszerű járatot, ami azt jelenti, hogy végre valódi verseny alakulhat ki, például Budapest irányába is. Vagyis, ha minden jól megy belátható időn belül konkurenciát kap a drágán repülő El Al és a gyatra szolgáltatást nyújtó Wizz. Erre minden remény megvan, hisz Budapest és Tel Aviv között már most is üzemeltet chartereket az Arkia és a Travelservice is, ők minden bizonnyal élnek a piaci lehetőséggel. Addig marad a szabad rablás. |
Végül helyi idő szerint háromnegyed tizenkettőkor szálltunk le a gépről Tel Avivban, nagyjából négy hosszú órával később, mint ahogy azt terveztük. Ez önmagában is szívás, de két kisgyerekkel, egy háromhetes csecsemővel, egy szoptatós anyával, valamint egy profitéhes légitársasággal, illetve néhány eszméletlenül béna és helyenként bunkó utaskísérővel súlyosbítva valódi katasztrófahelyzet volt.
RSS Feed