Bár szeretem a Barcát, de engem a felhajtás érdekelt körülöttük, az nem különösen hozott lázba, hogy mellékesen karnyújtásnyira vannak tőlem a sztárok. Képriport a Barca ciszjordániai vendégszerepléséről.
Az első pillanattól látszott, hogy a palesztin biztonságiak nem állnak a helyzet magaslatán, ami nekem tulajdonképpen kapóra jött. Míg Betlehem főterén a sajtós kollégák többsége kordonok közé szorítva, szexi kukás mellényben izzadt én nagy mellénnyel grasszáltam a védett zónában, amíg meg nem untam, mert a Barca csak nem akart jönni, a meleg és a tömeg viszont egyre nagyobb lett. Ideje volt árnyékos lőállást keresnem, ahonnan a Születés Templomához tartó Barca küldöttséget lekaphatom - rövid terepszemle után nyilvánvaló volt, hogy a csapat nem onnan fog jönni, ahonnan mindenki várja, hanem egy melléklépcsőn. Beástam hát magam a templommal szomszédos étterem kertjébe, ahonnan jó rálátás ígérkezett, de hamar feladtam a pozícióm, egy még prímább helyért. Egy apró pici probléma volt csak, hogy öt méter magasan, egy keskeny boltív tetején kellett lavíroznom az "évszázad fotóiért". Egészen addig ez nem tűnt nagy kihívásnak, amíg légtornászként egyedül vártam a Barcára. Viszont amikor megérkeztek a futballisták hirtelenjében tucatnyi felajzott drukker toporgott ugyanott, akik mindenáron az én seggemen keresztül próbáltak Messihez közelíteni.
| Kell-e mondanom, hogy ez minden körülmények között kényelmetlen, de ha kamera van az ember kezében, akkor még felettébb zavaró is, ha pedig figyelembe vesszük, hogy védőháló nélkül próbáltam abszolválni a cirkuszi attrakciót, akkor joggal merül fel a kérdés normális vagyok-e vagy sem. | Ide kattintva még több képet láthatsz a Barca ciszjordániai látogatásáról |
Amikor a négy busznyi Barca-küldöttséget elnyelte a Születés Temploma szükségét éreztem, hogy pózt váltsak és az előbb említett fél futballszektort eltávolítsam a hátsó bejáratomtól. Meg aztán más nézőpontból is meg akartam örökíteni az eseményeket, úgyhogy áttettem a székhelyem a Barcát szállító buszokhoz. Időben kapcsoltam, mert rajtam kívül egy fotós sem toporgott arrafelé, a biztonságiak meg valamiért természetesnek vették, hogy ott kóricálok, ahol amúgy nem kéne. A fejetlenséget egyetlen képpel szeretném csak illusztrálni, az őrjöngő tömegtől övezve Xavi és Mascherano tökéletesen összezavarodva ötleteltek azon, hogy merre is van a buszuk, ahová be kéne menekülniük.
Xavi és Mascherano mutatja a jó irányt - a pályán nagyobb az egyetértés
Mivel időközben nem csak én szivárogtam be a védett zónába, hanem elmebeteg szurkolók is, ezért a következő néhány perc fullkontaktba ment át. A semmiből mindig előugrott valaki, aki egy fotó kedvéért le akarta tépni a kedvence fejét, majd kisvártatva egy biztonsági vetette rájuk magát, hogy szétválassza őket és elvonszolja a tett színhelyéről a magáról megfeledkezett helyi fickókat. Számomra meglepő volt, hogy a barcások többsége micsoda nyugalommal viselte a világhírrel együtt járó agresszív szeretetet. Jó, nyilván benne van a fizetésükben, hogy ne vakarózzanak, ha ezt épp a saját bőrükön érzik, nekem viszont nézni is rossz volt, ahogy sorra szétszedték a barcás sztárokat.
Külön is kijutott a jóból a világ talán legzseniálisabb csatárának, Lionel Messinek. Amikor csak megjelent a színen még magasabb fokozatra kapcsolt a hisztéria. Hogy agyon ne nyomja a felfokozott figyelem, külön testőrök vigyáztak a testi épségére. Talán egyedül az argentin arcán nem láttam, hogy a jó fizu és a világhír kárpótolná azért, amit ki kell állnia. Mondjuk az én mosolyom se lenne őszinte, ha fülem-farkám behúzva, testőrök gyűrűjében volnék kénytelen mozogni a világ minden részén. Messi Betlehemben sem úszta ezt meg - testközelből egészen úgy festett, mintha szegényt rabláncon vezetnék a kivégzése felé.
Miután elvezették Messit a csapatbuszig végképp elszabadult a pokol. A zűrzavarnak egy előnye volt, hogy a teljesen összezavarodott biztonságiak segítettek fel a Barca küldöttség médiabuszára, ahová nekem ugye nem szólt jegyem.
Innentől kezdve fél napon át velük potyáztam, ami inkább kényelmi szempontból volt jó, mintsem esetleges további előnyök miatt, de ez majd a következő részből derül ki. Mindenesetre a barcás buszozással kikerültem a szuvenír seftesek karmai közül, biztosan nem kellett igénybe vennem további szolgálataikat, és elhárult annak a veszélye is, hogy egy aprócska fuvarért a Szent Grállt is rám sózzák jó pénzért.
| A Születés Templomából Isten hírével a palesztin elnöki rezidenciára hajtott a Barca konvoja, ahol elkezdődött a túra azon része, ami csak áttételesen szólt a sportról, a békéhez is kevés köze volt, de a propaganda háborúhoz annál több. A béke túra kötelező eleme, hogy a pályán kívül politikusokkal is jópofizniuk kell a játékosoknak. A program protokolláris része kottázható, sok szót nem is érdemel. Mindenki tehetsége szerint próbálta kihasználni a Barcával együtt járó nemzetközi figyelmet: a palesztinok leplezetlenül, az izraeliek rafkósabban, de a lényeg ugyanaz. | Magyar szál A mai Barcába sajnos nem férne be egyetlen magyar játékos sem. De nem volt ez mindig így. A budapesti születésű Kubala László az ötvenesévek alap embere volt a klubnál és mind a mai napig emlegetik, korszakos zseninek tartják a szurkolók. 329 mérkőzésen 256 gólt szerzett. Edzőként is sokra vitte, irányította többek között a Barcát és a spanyol válogatottat is. |
| A palesztin elnöki rezidencián hallottak kapcsán tulajdonképpen fel is fordulhatott volna a sokat megélt gyomrom, de inkább hátat fordítottam és nagyokat nyeltem a hét nyelven beszélő svédasztalnál, ami a firkászoknak és az egyéb sleppnek rittyentettek. Ezt az egyébként érdektelen kulináris mellékszálat csak azért hozom fel, hogy értsétek milyen disszonáns, amikor jól szabott öltönyökben a sanyarú sorsú, a humanitárius katasztrófa szélén tántorgó, elnyomott palesztin népről szónokolnak, miközben habzsi-dőzsi van a hivatalban. Mindenesetre a terülj-terülj asztalkám láttán demagóg módon a szegény éhező palesztin gyerekek ugrottak be, ami lássuk be legalább annyira otromba hangulatkeltés tőlem, mint a palesztin hivatalosságok részéről azt állítani, hogy a Barca kizárólag azért zarándokolt el hozzájuk, hogy szolidaritson a palesztin üggyel. Ahogy mondani szokták: mindegyikben van igazság - csak nem ebben a formában… | Több, mint egy klubA spanyol bajnokságban szereplő FC Barcelona mindig is több volt, mint egy klub. A katalán öntudat hordozójaként, a XX. század közepétől egyfajta ellenállás volt a csapatnak szurkolni. A spanyol polgárháború során Catalonia a köztársaságiak fellegvárának számított, ami mindig is szálka maradt a győztes Franco szemében. A diktátor nem kegyelmezett a Barcának sem, de a klub szeretete erősebbnek bizonyult a politikai nyomásnál és mindvégig versenyben voltak a diktatúra kedvenc csapatával, a Real Madriddal. A Barca, amolyan nem hivatalos katalán válogatott, vagy legalábbis a katalán büszkeség kiemelkedő eleme és közvetve a katalán szeparatizmus hordozója. Antifasiszta köztársasági múltja miatt az FC Barcelonának komoly respektje van Izraelben. A palesztinok viszont a szeparatizmus szimbólumát, az elnyomókkal szembeni ellenállás jelképét látják a klubban és ezért népszerű a körükben, meg persze a jó foci miatt. |
Az elnöki fogadás után Betlehemből Hebron felé vettük az irányt, ahol egy helyi stadionba volt hivatalos a Barca, hogy Ciszjordánia mélyén, a békesség jegyében helyi fiatalokkal labdázzanak. Bizonyos szempontból ez az amúgy eseménytelen Betlehem-Hebron buszút volt a legtanulságosabb az egész barcás Peace Tourból. Aki az utazás közben nem csak azzal volt elfoglalva, hogy az út szélén mindenfelé kurjongató araboknak és a magukról megfeledkezve fotózó, posztos izraeli katonáknak integessen, az láthatta, hogy ez a meccs már elment, ha minden így marad nem lesz itt békesség bármennyire is sokan szeretnénk ezt. A magam részéről életemben először tettem tiszteletem a Palesztin Hatóság területén, amit manapság Palesztinaként emlegetnek. A politikai korrektség jegyében sosem kívántam jelenlétemmel alátámasztani a megszállás tényét, ellentétben azzal a hozzávetőleg félmillió izraelivel, akik demonstratívan beköltöztek úgy hárommillió palesztin közé. Ahogy a Barca buszán kihajtottunk Betlehemből Hebron felé a saját szememmel láthattam, hogy a médiában csak "zsidó telepeknek" nevezett települések milyen masszív, takaros falvakká és kisvárosokká nőtték ki magukat. Ha nem tudnám miről van szó mondanám, hogy szemet gyönyörködtető látványt nyújtottak, de tudom. A magyarban a telepek kifejezésnek van valamiféle ideiglenesség zöngéje, na amit én láttam az az örökkévalóságnak szólt. Ahogy a busz ablakában egymás után felváltva suhantak el az arab falvak és zsidó telepek azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen most ki kinek is a foglya, annyira egybenőtt minden. Lehet itt erőlködni, jöhet akár hetente is messiásként Messi, de sajnos nincs az az isten, aki békében el tudná választani az itt élőket.
E szomorú felismerés után még inkább bohóckodásnak tűnt a Barca esti programja. Jócskán ránk esteledett, mire megérkeztünk Hebron mellé egy faluba, ahol egy félkész stadionban, nagyjából húszezer ember várt minket tajtékozva. A szervezők kitettek magukárt - a hangulatról a felhergelt tömegen kívül, vagy száz intelligens diszkólámpa is gondoskodott. Adtak a látványnak, ha már a Barca egy átmozgató edzésnél nem vállalkozott többre a palesztin katlanban. Míg a sztárok a műfüves pályán a helyi utánpótlás kiválóságaival iskoláztak, addig a nézősereg lelkesen éltette a kedvenceit, akik valójában nem csináltak semmi értékelhetőt. Az alibizés közben volt időm ott is fotózni, ahová a kollégák nem kívántak ellátni. Körbenéztem a pálya körül, hogy máshonnan is rálátásom legyen az eseményre.
Jó ötletnek tűnt, leszámítva azt az áthatolhatatlan háromméteres drótkerítést, amivel körbevették a játékteret. Csak azért nem tűnt úgy, mintha egy börtönben vendégszerepelne a Barca, mert körbemolinózták az egészet. Így csak a gondosan lelakatolt vészkijáratnál volt némi belátás, ahol a tűzoltók lógatták a lábukat a lajtos kocsi tetejéről vagy, ha nem akkor épp földre borulva Mekka felé imádkoztak. Naná, hogy lepacsiztam velük, hogy felmászhassak közéjük. Odavoltak, hogy rájuk is felfigyelt valaki és hogy kielégítsék a kíváncsiságom egy ében fekete kollégát mutogattak nekem, mint a helyi kuriózumot.
A partvonalon kívülről jobban felmérhettem a közönséget. Szinte csak férfiakból állt, zömében fiatalok voltak, több helyen is molinókkal, tacepaókkal készültek. Ezek között több is politikai jellegű volt, amit nem tudom, hogy önszántukból lengettek, vagy kifejezetten megkérték őket erre.
Ez a díszlet nagyon is passzolt a folyamatosan harsogó hangosbemondóhoz. A pálya széléről egy csinos hölgy felváltva éltette a Barcát ("Barca forca!") vagy biztosította a közönséget arról, hogy Messiék csak azért jöttek, hogy kifejezzék az együttérzésüket a palesztin néppel.
Békéről, együttélésről egy szó sem esett, mert akkor ki kellett volna mondani, hogy kivel kéne mindezt. Izrael nevét meg mégsem üvölthette a mikrofonba, mert az kollaborációnak tűnhetett volna. De bármit is kürtölnek világgá a palesztinok - így vagy úgy - akkor is velük kell együtt, de legalábbis egymás mellett élnünk.
Ez már akkor fogalmazódott meg bennem, amikor visszaértünk Jeruzsálembe és a betlehemi check pointhoz baktattam az ott pihenő autómhoz. Jócskán éjfél felé járt, amikor útközben hozzám csapódott egy velem egykorú férfi. Együtt lihegtünk felfelé az úton és közben beszélgettünk egy kicsit. Mint elmondta minden nap megteszi ezt az utat, mert Betlehemből Jeruzsálembe jár dolgozni egy ötcsillagos hotelbe, ahol portás. Kérdezte mit keresek ott, ahol a madár se jár, én elmondtam röviden mi járatban, hogy a falon túlról jövök, ahol azelőtt még nem jártam. Erre ő csak annyit mondott Welcome, welcame! - Ki tudja, talán egyszer kedvem lesz oda visszatérni.
Ez már akkor fogalmazódott meg bennem, amikor visszaértünk Jeruzsálembe és a betlehemi check pointhoz baktattam az ott pihenő autómhoz. Jócskán éjfél felé járt, amikor útközben hozzám csapódott egy velem egykorú férfi. Együtt lihegtünk felfelé az úton és közben beszélgettünk egy kicsit. Mint elmondta minden nap megteszi ezt az utat, mert Betlehemből Jeruzsálembe jár dolgozni egy ötcsillagos hotelbe, ahol portás. Kérdezte mit keresek ott, ahol a madár se jár, én elmondtam röviden mi járatban, hogy a falon túlról jövök, ahol azelőtt még nem jártam. Erre ő csak annyit mondott Welcome, welcame! - Ki tudja, talán egyszer kedvem lesz oda visszatérni.
RSS Feed