Izraelben az a mondás járja, hogy a kibuc a gyerekeknek és az időseknek ideális, csak a köztes időt kell valahogy kibírni. Arról már oldalakat zengtem mitől isteni itt a gyerekeknek, de nézzük miért jó a nyugdíjasoknak a kibuc.
Még a legnagyobb kibucok sem elég nagyok ahhoz, hogy az emberi viszonyok a városi szintre süllyedjenek. Itt mindenki ismer mindenki és előbb utóbb a szomszédok között fajlagosan megnő a rokonok száma. Ez hol hátrány, máskor viszont nagyon is előny. Ilyen közegben az aktív kor után is a közösség részei maradnak az idősebbek, szociális értelemben nincs elhagyatott szépkorú, mert életben tartják egymást az emberek. Nyilván itt is meghal egyszer mindenki, de nem mindegy, hogy az utolsó éveket magányosan, a családtól távol vagy épp fordítva éljük le.
Az emberi viszonyokon túl a legtöbb kibuc - így Ein Gev is - lehetőségeihez mérten intézményes keretek között is gondoskodik az idősek ellátásáról. Nézzük, hogy megy ez nálunk:
Azok az idős kibucnyikok, akik valamiért már nem képesek az önellátásra, illetve egészségügyi állapotuk ezt indokolja jogosultak elhelyezésre az öregek házában. Ez a szakintézmény a kibuc központi részén található, tehát nem dugják el őket, ha akarnak rálátnak a kibucra, mint ahogy a család is bármikor ránézhet az öregre.
| A többnyire magatehetetlen emberekről szakápolók gondoskodnak, rendszeres orvosi felügyelet alatt állnak és teljes ellátásban részesülnek. Próbálják fenntartani a szellemi frissességüket, foglalkozásokat tartanak számukra, kulturális programokat szerveznek nekik és a nagyobb ünnepeket közös családi ünnepléssel dobják fel. Az elhelyezésre sem lehet panasz, egy-két ágyas, viszonylag tágas szobákban laknak a gondozottak. Az 1990-ben épített idősházat idén bővítették, lényegében megduplázták az alapterületét, de ezzel együtt is meglehetősen kis befogadóképességű intézményről beszélhetünk. Mindössze 20-25 lakója van, ami ugyan barátságos létszám, de fajlagosan felettébb drága üzem. Ez csak azért fontos, mert az intézmény fenntartásában a központi egészségbiztosításon kívül biztosan be kell szállnia a kibucnak is, ami nem kis teher a közösség egészének. A bevételeket növeli, hogy néhány külsős "vendéget" is fogadnak és a holocaust túlélők után járó normatív támogatásokra és egyéb pályázati pénzekre is számíthatnak. | Otthonteremtés Az ein gevi öregek otthona bővítése kapcsán kis házi ünnepséget rendeztek a lakóknak, hozzátartozóknak és minden érdeklődőnek. Természetesen mi sem maradhattunk ki belőle, elvégre ha úgy nézzük ez is egy családi ünnep volt, mi pedig szeretünk úgy tenni, mintha ténylegesen tagjai, és nem csak vendégei volnánk a nagy ein gevi kibuccsaládnak.  Ennek kapcsán bejárhattuk az egész komplexumot (lásd lenti képgaléria). Érdekes volt számomra, hogy az egész épület egy merő bunker. Nem elég, hogy az alaprajza várszerű, de minden szoba un. biztonsági - vastag falakkal, spéci légszűrőkkel és ujjnyi acél árnyékolólemezzel az ablaknál. Az intézmény nem csak az említett "extrákkal" felszerelt lakószobákkal bővült, hanem egy rekreációs helyiséggel is. Az első látásra boncteremnek tűnő szoba a helyiek büszkesége. |
Azt nem mondanám, hogy öröm az idősházba kerülni, hisz az öregek otthona mindig egyirányú utca. De nem mindegy, hogy ha már ide jutott az ember, milyen körülmények között fejezi be földi pályafutását. Kívülállóként nekem úgy tűnik, hogy ebből a szempontból ez egy irigylésre méltó hely.
RSS Feed