mishpaha
  • Blog
  • Fotó
  • Magunkról
  • GY.I.K.

18+

10/28/2012

6 Comments

 
A napokban volt másfél éve, hogy Izraelbe költöztünk. Jó alkalom ez arra, hogy áttekintsük mi történt velünk a legutóbbi összegzésünk óta, és átgondoljuk mi vár ránk a következő időszakban. Tőlünk szokatlanul kicsit talán lelkizős ködszurkálás következik 18 hónap után.
Hogy mi történt velünk az utóbbi időben? Igazából semmi, semmi új. Vagyis, dehogy is nem! Zsófi nagyon keményen gályázik a kórházban, én fotózgattam, Ráchel a nagyóviba lépett, Ábel kiscsoportos lett. Zsófi 30, Ráchel 4, én 37 lettem, Ábel meg hamarost a 2. születésnapját ünnepelheti - repül az idő felettünk. Voltunk egy hónapot Budapesten, de visszatértünk. Láttunk UFÓ-t, ettünk-ittunk jót mulattunk a kibuccal, nyomozni kezdtünk egy kisfú után, egy éves lett a blogunk, amivel hatodikok lettünk a Goldenblogon, nem mellékesen társadalmi munkában lelepleztük az MTVA bakiját, amúgy meg éltük a nem túl attraktív hétköznapi életünket, ami egyébként egy csomó meglepetést rejt magában. Mint például a legfontosabb és mindenek fölött álló hír, hogy hamarosan újabb taggal bővül a családunk! Boldogság ez a javából, még ha az áprilisra várható csöppség - nem is annyira mellékesen - borítja a terveinket.
Picture
Ez utóbbi következményben nincs semmi újdonság, hisz mióta másfél éve útra keltünk állandó újratervezésben vagyunk. Kétségtelenül leginkább magunkat tartjuk bizonytalanságban, de ennek megvan a jó oldala is.
A napi rutin mellett folyamatosan újra és újra kell gondolnunk az életünk, fel kell tenni magunknak alap kérdéseket. Olyanokat, amiket az átlag emberek jó ha életükben egyszer tesznek fel önmaguknak. Nem mintha ettől több vagy jobb válasz születne a részünkről, de az állandó önreflexió határozottan unaloműző terápiás vállalkozás a részünkről.


"az állandó önreflexió határozottan unaloműző terápiás vállalkozás a részünkről"

A rendszeres beszámolóinkból visszaköszönő menni-maradni dilemmánk (más olvasatban agóniánk) ennyi idő távlatából kissé talán már unalmas lehet blogunk rendszeres olvasói számára. Nekünk azonban központi kérdés és egyben a felszín alatt fontos lelki tusa is.


"a saját életünk urai vagyunk és van választási lehetőségünk"

- Mit szenvedtek, döntsetek már! - mondta nekünk egyik barátunk. Mi azonban cseppet sem szenvedünk, inkább élvezzük, hogy a saját életünk urai vagyunk és van választási lehetőségünk.
Nagyon izgalmas dolog ez a folyamat, kár volna megtakarítani, mert esetünkben is igaz a vaskos közhely: nem a döntés, hanem az oda vezető út az érdekes. Ha a mi kis életünk ebből a szemszögből nézzük, akkor érthetővé válik a bizonytalanság és elfogadhatóvá válik, hogy minden csak egy állomás és egy újabb út kezdete.
Valójában a mi nagy döntésünket már réges régen meghoztuk, amikor másfél évvel ezelőtt nagy levegőt vettünk és kiléptünk a jól megszokott világunkból.


"a baba képében megvan az áhított jel"

Az, hogy ezt például felismerjük és olyan képességnek kezeljük, amit bármikor megismételhetünk el kellett telnie tizennyolc fontos hónapnak. Kellett ez az idő, hogy a lelkünk megnyugodjon és bizonyosságot nyerjünk arról, hogy az egykori döntésünknek nincs számottevő negatív következménye, legfeljebb egy rakás új kihívást vettünk a nyakunkba. Az a tudat, hogy "mi erre is képesek vagyunk" megkönnyíti a jövőnk megtervezését és az ezzel óhatatlanul együtt járó kompromisszumok megkötését. Ettől persze még nem tudjuk, hogy mi lesz velünk mondjuk holnapután, de van elképzelésünk arról, hogy mi jöhet azt követően. Addig meg kellemesen sodródunk.
Picture
Zsófi mondogatta mindig, hogy ő egy jelre vár. A baba képében megvan az áhított jel - csak azt nem tudjuk mire.
Az viszont biztos, hogy a pocaklakó diktál egyfajta menetrendet, amit egyszerűen nem hagyhatunk figyelmen kívül (sem biológiai alapon, sem anyagi okokból, sem az adminisztratív korlátok miatt).


"van elképzelésünk arról, hogy
mi jöhet"


A baba jövetele, illetve a már állandó pro és kontra érveink alapján most épp két középtávú forgatókönyvet versenyeztetünk. Az egyik szerint a gyerek tavaszi születésével búcsút intünk Izraelnek és egy időre alámerülünk a magyar valóságban, hogy aztán itt vagy máshol kalandozzunk tovább. A másik forgatókönyv szerint is hazamennénk a szülésre, de amint lehet visszatérünk a kibucba és ott folytatjuk az izraeli pályafutásunkat, ahol abbahagytuk, aztán majd meglátjuk, hogy mi jön utána. Döntés még nincs, de legkésőbb a babával ezt is megszüljük.

X  X  X

Picture
Másfél éves izraeli tartózkodásunkat tegnap kürtőskalács sütéssel édesítettük meg, egyben ezzel köszöntöttük Virágot, a magyar önkéntes lányt születésnapja alkalmából. Az ünnepi csemege elkészítésében nagy segítségünkre volt szomszédunk, Efrat. Aki egykor a tel avivi kürtösösnél dolgozott és kisujjában van a tészta feltekerésének a technikája. De így is a fél lakás lisztben és cukorban úszott, hála a gyerekeknek. A valódi fordulatot azonban az hozta, amikor kiszálltak a tésztagyúrásból és elszabadult Ráchel arcfestéke… szóval igazi bálágán volt, ahogy az izraeliek mondják.
Valahogy így vergődünk mi a döntésképtelenségben.    

Kapcsolódó cikkek:

  • Mézeshetek
  • Szürke-rózsaszín félévzáró
  • Lehet egy kérdéssel több?
  • Évértékelő
6 Comments
Panna
11/3/2012 06:31:18 am

Sziótok, nagyon örülök, hogy sikerült a BLOGVERSENY. Gratulálok, pusz, Pa
Zsófiékat, ha igaz, jövő csütörtökön látom, már alig várom

Reply
szerző
11/11/2012 01:26:59 pm

Köszönjük!

Reply
Aser
11/5/2012 08:53:58 pm

szerintem kár volna egy izraeli szülést kihagyni, nekem egy született pesten, négy pedig itt. zongorázni lehet a különbséget: a hozzáállás, a szinvonal, minden. gondoljátok meg.

Reply
szerző
11/11/2012 01:29:38 pm

Aser, nem vitatni akarom a ti személyes tapasztalatotokat, csak esetünkben az orvosválasztásnál komplexebb a kérdés.

Reply
tuzko
11/21/2012 08:32:52 pm

Az a baj, hogy ha az ember egyszer kivándorol Izraelbe onnantól kezdve valami mindig hiányozni fog. Ha kint marad, az itthoniak, a család, a barátok, Magyarország (?) , kinek mi. Ha hazajön hiányozni fog Izrael, a héber nyelv, az ottaniak közvetlensége, a napsütés, a tenger, a gyümölcsök, a barátok , az hogy nem ciki zsidónak lenni, stb.. Nekem már 7 éve hiányzik ez, de én egyedül voltam kint. Ha családdal mennék /mentem volna, vagy ott alapítottam volna családot szerintem eszembe sem jutott volna visszajönni.

Reply
szerző
11/21/2012 08:45:03 pm

Tökéletesen átérzem, amit írsz. Ez az emigráns sors.

Reply



Leave a Reply.

    Mottó

    Budapestről indultunk,
    Ein Gevben kötöttünk ki.

    A szerző ajánlja


    Géptemető
    Jeruzsálem falai
    Időzavar

    Gyászmenet
    Vörös kód
    Kineret 2. - Halhatatlan és haltalan halászok
    Áradat 1.
    És mégis mozog a föld!
    Barca békemisszó 1.
    Erotikus fröcsögés
    Miért éppen Izrael?

    Legfrissebbek


    14940
    Tárgytalanul
    Órvosi eset 9. - Számtalan kaland
    20 éve Izrael-fertőzésben
    Csendes veszteségeink
    Hétköznapok a hátországban
    Az alagút vége
    Haverilag 7. - A leghosszabb 30 másodperc
    Biztonsági jelentés
    És erről van lövésed?
    Haverilag 6. - Szomszédom a Hamasz
    Mondiál a kibucban
    Kitáblázva
    Haverilag 5. - Csakazért is zsidónak lenni...
    Akko és most
    Gyümölcskosár
    Hiába imádkoztunk, de a remény hal meg utoljára
    Guruló generációk
    Nemzeti példa és tragédia
    Vak pali
    Orvosi esetek 8. - A száguldó doki
    Könyvajánló
    Szedd magad az aknamező szélén
    Oroszlánkirálynő
    Fontos közlemény
    Ünnepsoroló 22. - Nyerő tánc
    Amikor apa vér ciki
    Nyerő rókalányok
    Blog menü
    Turista hullám
    Békésen esik
    3 év


    Visszatekintő

    Halhatatlan és haltalan halászok
    Picture
    Nem vagyok valami jártas az Újszövetségben, de az köztudomású, hogy Jézus számtalan cselekedete kötődik a Kinerethez és környékéhez. Ezekről sok helyütt lehet olvasni, mint ahogy arról is, hogy tanítványai közül legalább négy a tavon dolgozó halászok közül került ki. Az ő kései utódaik a jó fogás reményében manapság Ein Gevből hajóznak ki. Blogunkat örvendetesen sok keresztény barátunk is követi, húsvét alkalmából elsősorban nekik szeretnénk kedveskedni a kinereti halászatról szóló posztunkkal.

    Archív

    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013
    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012
    December 2011
    November 2011
    October 2011
    September 2011
    August 2011
    July 2011
    June 2011
    May 2011

    Kategóriák

    All
    Beilleszkedés
    Biztonság
    Biztonság
    Előkészület
    Előkészület
    Haverilag
    Hétköznapok
    Hétköznapok
    Időjárás
    Időjárás
    Kocsi Mesék
    Környék
    Környék
    Közélet
    Közélet
    Közlekedés
    Közlekedés
    Neumann Gábor
    Orvosi Esetek
    Otthonunk
    Sport
    Személyes
    Személyes
    Szokások
    Szokások
    Szolgálati Közlemény
    Szolgálati Közlemény
    Tanulás
    Tanulás
    ünnepsoroló
    ünnepsoroló
    Utazás
    Utazás

    Picture

    RSS Feed


Ez a Kramer-Nagy család blogja ©