Az elmúlt hetekben tobzódtunk az ünnepekben és emléknapokban, ezek egy részéről már ehelyütt megemlékeztem. Ebben a posztban a Lág Baomerkor történekről számolok be, legközelebb pedig Sávuotot vesézem ki.
Mivel szekuláris közegben töltjük a mindennapjainkat ezáltal kevés a valódi kapcsolódási pontunk Izrael vallásos felével. A zsidó ünnepek kapcsán azonban haloványan belopóznak a hétköznapjainkba a vallási szokások, még ha csak nagyon jelzés értékűen is.
Lag Baomerkor nagy tüzeket szoktak rakni (az ünnep vallási hátteréről bővebben itt), ami manapság inkább egy újabb alkalom a grillezésre Izraelben. Ez egyébként ünneptől függetlenül is népszerű hétvégi elfoglaltság országszerte – bárhol képesek faszénre gyújtani és piknikezni, fittyethányva akár a legszigorúbb tűzgyújtási tilalomnak is.
Vallásilag képtelen, egyébként meglehetősen képzavaros kifejezéssel élve Lag Baomer maga a barbecue karácsonya. Ilyenkor még szép, hogy az is tüzet csihol, aki ki nem állja a füstöt, de legalábbis bolond lenne kihagyni a haverok grillparti meghívását.
A meghívásból nekünk is kijutott, az utazásunkat koordináló Szochnut az ünnep alkalmából összerántotta a környék összes - hozzánk hasonló - frissen Izraelbe érkezett családját. A közös ünneplésben ők inkább a PR értéket látták és nem az embert, nekik nagyjából az volt a fontos, hogy minél többen látszódjanak az eseményt rögzítő reklámfilmjükben. Ezt persze nem tudhattuk előre, a mi szemünk előtt az lebegett, hogy egy hónap után végre közösen kimozduljunk Ein Gevből.
Mivel szekuláris közegben töltjük a mindennapjainkat ezáltal kevés a valódi kapcsolódási pontunk Izrael vallásos felével. A zsidó ünnepek kapcsán azonban haloványan belopóznak a hétköznapjainkba a vallási szokások, még ha csak nagyon jelzés értékűen is.
Lag Baomerkor nagy tüzeket szoktak rakni (az ünnep vallási hátteréről bővebben itt), ami manapság inkább egy újabb alkalom a grillezésre Izraelben. Ez egyébként ünneptől függetlenül is népszerű hétvégi elfoglaltság országszerte – bárhol képesek faszénre gyújtani és piknikezni, fittyethányva akár a legszigorúbb tűzgyújtási tilalomnak is.
Vallásilag képtelen, egyébként meglehetősen képzavaros kifejezéssel élve Lag Baomer maga a barbecue karácsonya. Ilyenkor még szép, hogy az is tüzet csihol, aki ki nem állja a füstöt, de legalábbis bolond lenne kihagyni a haverok grillparti meghívását.
A meghívásból nekünk is kijutott, az utazásunkat koordináló Szochnut az ünnep alkalmából összerántotta a környék összes - hozzánk hasonló - frissen Izraelbe érkezett családját. A közös ünneplésben ők inkább a PR értéket látták és nem az embert, nekik nagyjából az volt a fontos, hogy minél többen látszódjanak az eseményt rögzítő reklámfilmjükben. Ezt persze nem tudhattuk előre, a mi szemünk előtt az lebegett, hogy egy hónap után végre közösen kimozduljunk Ein Gevből.
Ők húzták a strandpapucs alá valót
Az egésznapos Lag Baomert három kibuccal arrébb, egy szabadstrandon tartották, ahol aztán ízelítőt kaphattunk kisoroszországból, de legalábbis a csevabcsicsa illatából. A tűző napon végtelen mennyiségű grillezett exszovjet szőke grillezett már reggel óta. Míg ők vörösen izzottak, addig mi csorgattuk a nyálunkat, mert hogy arra számítottunk, hogy a buli abból áll, hogy a szervezők majd etetnek-itatnak minket, mi meg potyázunk. Legnagyobb sajnálatunkra erről itt szó sem volt (a mindenre kiterjedő tájékoztatásért ez alkalomból is baráti üdvözletemet szeretném tolmácsolni a Szochnutnak...). A szervezőkhöz hasonlóan mindenki a saját pecsenyéjét sütögette, mi meg hoppon maradtunk.
Egyedül Ráchel nem távozott üres hassal, de ez sem tartott sokáig. A végtelenül tiszta gyerekmedencében benyelt valami ízletes colibaktériumot, ami másnapra annyira kiütötte szegényt, hogy minden menten kiürült belőle.
Sülnek a piták
De hová is szaporázom ennyire?! Mire este visszaértünk Ein Gevbe épp elcsíptük az itteni Lág Baomert. Ez kevésbé volt megalomán, mint az előző, viszont volt közös tábortűz, hamuban sült krumpli és persze pitasütés, meg marshmellow. És hogy a végére a buli se üljön le, két szülő a tűzzel játszott, vagyis tűzlabdákkal zsonglőrködtek a gyereksereg legnagyobb örömére. Vallási töltetnek itt sem volt nyoma, de a kibucban ezen biztosan senki sem füstölgött, hiszen ebben a közegben az ünnep a közös együttléthez volt jó apropó.
RSS Feed