Gondolom mindenkinek megvan a maga ballagás-élménye: kényelmetlen ünneplő ruha, értelmetlen beszédek, gáz műsor, vakúvigyorú rokonság mindez tikkasztó hőségben. Gyerekként sem csíptem a dolgot, frissensült szülőként pedig a hátam közepére kívánom, hogy ilyenen valaha ott legyek. Az utóbbi hetekben viszont egyből négy ilyen eseményen is részt vettem, méghozzá önként és dalolva. Ünnepsoroló újratöltve.
Ugyan itt a kibucban már nincs iskola, de gyerekek azért még szép számmal vannak. Rájuk a kibuc tradícinálisan külön figyelmet fordít az iskolán kívül is. Ennek a legfontosabb terepe a napközi, ami itt nem része az iskolai intézményrendszernek, hanem attól függetlenül működteti a közösség. Ein Gevben évfolyamok szerint úgynevezett kvucákat (csoportokat) hoznak létre, amelyeket egy-egy idősebb madrich (vezető) irányít. Egy-egy ilyen csoportban 6-8 gyerek „zsúfolódik” össze. Ez nem valami sok, viszont kiválóan alkalmas arra, hogy személyre szabottan foglalkozzanak a gyerekekkel az erre külön fenntartott klub/tanulószobákban. A házi feladat megoldása mellett, jut idő a közös programokra is, ami ugyancsak segít a csapat összekovácsolásában. Erre egyébként bőven van idő, hiszen a gyerekek gyakorlatilag a bölcsődétől az érettségiig együtt nőnek fel.
Hogy jön mindez a ballagásokhoz? Ráadásul úgy, hogy a Magyarországon bevett műfaj Izraelben tualjdonképpen teljességgel ismeretlen. Nos, az évet itt is lezárják csak másképp. A már említett kvucák, ha kiscsoportból a nagycsoportba, a nagycsoportból az általánosba lépnek, vagy ha az általánosból a gimnázumba mennek, akkor ezt megünneplik. Ugyanígy tesznek a bat és bar micva korú gyerekek esetében is. Azzal a különbséggel, hogy ezen alkalmakkor a gyerekeké a főszerep – a szó szoros értelmében, mert ilyenkor kisebb-nagyobb műsorokat adnak elő. Ezek volnának az itteni ballagások.
Ugyan itt a kibucban már nincs iskola, de gyerekek azért még szép számmal vannak. Rájuk a kibuc tradícinálisan külön figyelmet fordít az iskolán kívül is. Ennek a legfontosabb terepe a napközi, ami itt nem része az iskolai intézményrendszernek, hanem attól függetlenül működteti a közösség. Ein Gevben évfolyamok szerint úgynevezett kvucákat (csoportokat) hoznak létre, amelyeket egy-egy idősebb madrich (vezető) irányít. Egy-egy ilyen csoportban 6-8 gyerek „zsúfolódik” össze. Ez nem valami sok, viszont kiválóan alkalmas arra, hogy személyre szabottan foglalkozzanak a gyerekekkel az erre külön fenntartott klub/tanulószobákban. A házi feladat megoldása mellett, jut idő a közös programokra is, ami ugyancsak segít a csapat összekovácsolásában. Erre egyébként bőven van idő, hiszen a gyerekek gyakorlatilag a bölcsődétől az érettségiig együtt nőnek fel.
Hogy jön mindez a ballagásokhoz? Ráadásul úgy, hogy a Magyarországon bevett műfaj Izraelben tualjdonképpen teljességgel ismeretlen. Nos, az évet itt is lezárják csak másképp. A már említett kvucák, ha kiscsoportból a nagycsoportba, a nagycsoportból az általánosba lépnek, vagy ha az általánosból a gimnázumba mennek, akkor ezt megünneplik. Ugyanígy tesznek a bat és bar micva korú gyerekek esetében is. Azzal a különbséggel, hogy ezen alkalmakkor a gyerekeké a főszerep – a szó szoros értelmében, mert ilyenkor kisebb-nagyobb műsorokat adnak elő. Ezek volnának az itteni ballagások.
Mondanom sem kell, hogy az ovis műsorok felejthetőek voltak. A kicsik produkáltatása garantálja a kínos pillanatokat, ez most is így volt, de az elfogult rokonság ebből semmit sem vettek észre.
Photo: George Weinberg
Viszont legnagyobb meglepetésemre a nagycsoportosoknál a szülők is testületileg felléptek. Az itteni „Pancsoló kislány” punk változatára playbeckeltek, ami ugyan művészileg teljesen értékelhetetlen, viszont nagyon-nagyon vicces volt, hogy milyen önfeledten mertek hülyék lenni. A performansz legbevállalósabb szereplője egy olyan anyuka volt, aki alig egy héttel előbb még nagy pocakkal hozta-vitte óvodás fiát. A szülés után viszont lelkesen léggitározott a publikum és a maga örömére. Micsoda tehertől szabadulhatott meg, ha ilyen könnyedén tépte a nemlétező húrokat...
A bat és bar micva korúak esetében már elmaradt a szülők szerepeltetése, attól eltekintve, hogy a srácok virágot osztottak nekik. Azt mondjuk nem sikerült megértenem, hogy ezt a szép gesztust miért militari cuccban, katonás meneteléssel csinálták, de biztos volt valami szöveges magyarázat, amit nem értettem. Egyébként érdekes volt megfigyelni, hogy a ballagási műsorokban rendre voltak jelenetek, amikor angyalbőrbe bújtatták a szereplőket. Ez tükrözi az Izraeli Védelmi Erők iránt érzett mélységes (és jogos) tiszteletet, ugyanakkor nekem mindig disszonáns a gyerekkatonák látványa, mégha az csak játék is.
Az évzárók közül a legnagyobb érdeklődés az érettségizők műsorát kísérte. A hátsósorban mi is ott ültünk Ráchellel, aki egészen felspannolt, hogy a nagyokkal együtt szórakozhat. Nem hiszem, hogy többet értett nálam a műsorből (én lényegében csak a helyzetkomikumokat) viszont sokat elárul a poénokről, hogy még ő is levette a csattanókat: lelkesen tapsolt, amikor a közönség is így tett és hangosan kacagott, amikor röhögtek a nézők.
Az évzárók közül a legnagyobb érdeklődés az érettségizők műsorát kísérte. A hátsósorban mi is ott ültünk Ráchellel, aki egészen felspannolt, hogy a nagyokkal együtt szórakozhat. Nem hiszem, hogy többet értett nálam a műsorből (én lényegében csak a helyzetkomikumokat) viszont sokat elárul a poénokről, hogy még ő is levette a csattanókat: lelkesen tapsolt, amikor a közönség is így tett és hangosan kacagott, amikor röhögtek a nézők.
Ültek a poénok
Meg kell hagyni, hogy a majd' egy órás(!) kabaré néhány sutaságtól eltekintve egészen profi volt. A (belső)poénok ültek, ügyesen karrikírozták a kibuclakókat és kellően szemtelenek voltak a viccek. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az idei ballagók inkább csak a mellékszerepekben villantottak. A prímet már kipróbált öregdiákok vitték, akik – mint azt később megtudtam – már a sokadik vendégszereplésükön vannak túl. De ez senkit sem érdekelt, mert láthatólag díjazták a humort, még azok a nézők is, akiket megfricskáztak a srácok. Nem hiába, hiszen néhány éve még ők álltak a színpadon és csináltak hülyét másokból.
RSS Feed