Túlzás nélkül állíthatom, hogy purim a legszexibb zsidó ünnep. Ilyenkor mindenki azzá válhat, amivé akar és annyit vedelhet, amennyit csak bír. És mindezt egy címeres antiszemita miatt - hát kell ennél több? Képes purimi összeállítás a magából kivetkőzött kibucból.
Mégiscsak az emlékezés különös formája, hogy a zsidók évezredek óta világraszóló dajdajt csapnak egy szerencsésen meghiúsult ókori holocaust apropóján. Purimkor erre emlékezünk, ennek örülünk. Más népekhez hasonlóan igazán lehetett volna ez idő tájt valami "tanításmentes" farsangot ülni, szimplán lerészegedni és kivételesen büntetlenül hajkurászni a szomszéd nőjét. De nem a könyv népéről lenne szó, ha csak úgy bevették volna ezt a pogány ünnepet. A szabályok át-, a szomszéd nőjének meghágását az emlékezés misztériumával kötötték egybe a bölcsek. És milyen okosan tették! Így biztosan, nem merül feledésbe purim története, hisz egész évben mindenki ezt a napot várja. Persze csak a rend kedvéért, mert ugye első a tradíció - a nők és a pia csak amolyan szükséges rossz.
Megilat Eszter
Purim meséje kifejezetten érdekes, de Eszter könyvét most hagynám a könyvespolcon, aki nem ismerné, az lapozza föl, tegye magáévá. Legyen elég annyi, hogy a február-március fordulóján esedékes ünnepi külsőségei roppantul egybevágnak a farsangi szokásokkal - eszem-iszom, dinom-dánom, mindez jelmezben - azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy az "erezdelahajam" a zsinagógában közös felolvasással kezdődik. Mivel ekkor még mindenki észnél van, ezért biztos átjön az ünnep tömör üzenete: a gonosz antiszemita elnyeri méltó büntetését és a zsidók boldogan élnek (míg nem jön a következő briganti antiszemita, de ez már egy másik történet). Mindez amolyan szellemi alapozás és mint ilyen a filozófiai hátteret biztosítja az est hátralevő részére, amikor is tradicionálisan kötelező a lerészegedés az antiszemiták felett érzett mesés győzelem örömére.
A sok pia feloldja a gátlásokat, az álarc pedig garantálja az inkognitó megőrzését, vagyis minden adott, hogy legalább egy este erejéig kiengedjük a gőzt és szabadjára engedjük a vágyainkat. Jó-jó azért lassan a testtel! - a purim nem a zsidó orgia fedőneve, szóval ne tessék többet belegondolni, mint ami. Óvatosan kell feszegetni az erkölcsi határokat, elvégre az év többi napján is a szomszéd szemébe kell nézni és úgy nehéz, ha a purim örve alatt tényleg meghágtuk a feleségét, nem csak úgy csináltunk.
A sok pia feloldja a gátlásokat, az álarc pedig garantálja az inkognitó megőrzését, vagyis minden adott, hogy legalább egy este erejéig kiengedjük a gőzt és szabadjára engedjük a vágyainkat. Jó-jó azért lassan a testtel! - a purim nem a zsidó orgia fedőneve, szóval ne tessék többet belegondolni, mint ami. Óvatosan kell feszegetni az erkölcsi határokat, elvégre az év többi napján is a szomszéd szemébe kell nézni és úgy nehéz, ha a purim örve alatt tényleg meghágtuk a feleségét, nem csak úgy csináltunk.
Születőben a szülők purimi műsora
Ahhoz képest, hogy a purim milyen szabados ünnep, meglepően komolyan veszik Izraelben. Mindenki készül rá, jelmezeket készítenek, maszkabálokat szerveznek, vagyis az év kiemelkedő társasági eseménye - a hangulat hasonló a mi kötelező örömködős szilveszterünkhöz, csak itt a gyerekek mellett a felnőttek is szükségét érzik, hogy idiótán nézzenek ki.
Nem volt ez másképp a kibucunkban sem.
A gyerekek természetesen mindenfajta alkoholos befolyásolás nélkül is napokig tartó extázisban várták a purimot. Az óvodában volt olyan kicsi, aki már egy héttel előbb talpig csibe jelmezben melegített a nagy napra. Lányunk sem volt kivétel, ő esténként itthon illegett-billegett a rózsaszín estéjijében, amit a kibuctól kölcsönöztünk. (Egyébként megalájkolom ezt a szolgáltatást, nagy segítség volt ez a kisgyerekes szülőknek. Már csak azért is, mert egy jobbacska purimi hacuka 100 sékelnél kezdődött a messzi városban, ami a szabad rablás kategória, így viszont csak a kiegészítőkért adtunk ki pénzt, a ruha ingyen volt.) Három és fél évesen mi másnak öltözhetett volna Ráchel, mint hercegnő, épp úgy mint tucatnyi másik kislány a csoportjából… De ők ettől boldogok voltak, a lányom meg még szép is, úgyhogy elnézzük neki ezt a kisiklását.
A gyerekek természetesen mindenfajta alkoholos befolyásolás nélkül is napokig tartó extázisban várták a purimot. Az óvodában volt olyan kicsi, aki már egy héttel előbb talpig csibe jelmezben melegített a nagy napra. Lányunk sem volt kivétel, ő esténként itthon illegett-billegett a rózsaszín estéjijében, amit a kibuctól kölcsönöztünk. (Egyébként megalájkolom ezt a szolgáltatást, nagy segítség volt ez a kisgyerekes szülőknek. Már csak azért is, mert egy jobbacska purimi hacuka 100 sékelnél kezdődött a messzi városban, ami a szabad rablás kategória, így viszont csak a kiegészítőkért adtunk ki pénzt, a ruha ingyen volt.) Három és fél évesen mi másnak öltözhetett volna Ráchel, mint hercegnő, épp úgy mint tucatnyi másik kislány a csoportjából… De ők ettől boldogok voltak, a lányom meg még szép is, úgyhogy elnézzük neki ezt a kisiklását.
Talán a kicsik felfokozott várakozása, talán kapacitási okokból két napon át tartottak a purimi gyerekprogramok. Első nap a kölykök szülők nélkül az óvodában partiztak zenés előadással, miegymással. Másnap délután volt az össznépi nagy családi purim, ahol már a hozzátartozók is jelmezbe vághatták magukat. Én műtősnek öltöztem, Zsófi hozta a formáját és orvosnak. A program amúgy felejthető volt, de a kölkök láthatólag élvezték, hogy táncolhatnak a színpadon, csápolhatnak a bohócnak és közben degeszre zabálhatják magukat hot doggal, pop cornnal és vattacukorral.
Verő Tamás Hámánt kiált
Nagy volt a dőzsölés, de nekem mégiscsak hiányzott valami, nagyjából az, amitől a purim purim és nem szimpla farsang. Nyilván azért, mert az utóbbi években máshoz szoktunk hozzá a zsinagógánkban, ahol Verő Tomi vezetésével Eszter könyve körül forog minden, még ha a körítés azonos is a kibucos purimmal.
Hagyományos purimért itt is a zsinagógába kellett zarándokolni, ott viszont akárhogy kerepeltünk Hámán neve hallatán inkább kriptaszag volt, mint örömünnep. Ráchel hamar be is mondta az unalmast, neki már sok volt a purimból este hétre. Ezzel szemben a Telitubbienak öltözött Ábellel félideig kitartottunk, ami a körülmények ismeretében egy alig egyévestől dicséretes teljesítmény volt.
A felnőttek buliját péntek este tartották, amely hamisítatlan maszkabál volt. A kerettéma a film körül forgott, mozihősök klónjait várták a szervezők, akik nagyon készültek a purim partira - leginkább díszletekkel és irdatlan mennyiségű alkohollal. Az este folyamán én partifotós/paparazzinak csaptam fel, ami nem jelmez volt a részemről, hanem gázsival elismert tisztes meló. Ennél fogva hivatalból mustrálhattam a megjelenteket és mivel nem iszom, ezért tiszta fejjel vonhatok mérleget az estéről. Mielőtt az ingyen piától mindenki albán szamárrá vedlett volna át a következő összetételű karakterek vonultak be a vörös szőnyegen: 25% kalóz és muskétás, 20% Batman és egyéb szuperhős, valamint Darth Vader, 15% különböző horror és boszorkány karakter, 10% Chaplin és nagyjából ugyanennyi kurva, vagy annak látszó hollywoodi díva, volt még 5 százaléknyi katona és közel ugyanennyi állat. A fennmaradó részen testvériesen osztoztak az egyéb karakterek (köztük számos igazán kreatív) és azok, akik nem vették a fáradtságot/bátorságot, hogy beöltözzenek. (Ha a lenti válogatásnál több képre vágysz kattints ide.)
Nálam a pálmát öt páros vitte el, egyik duó Simpsons, a másikuk Hupikék törpike karaktereket hozta átütően, egy kettős a most Oscar esővel díjazott Némafilmes szereplőire hajazott sikerrel, egy párocska az Ének az esőbent elevenítette meg, míg egy másik velencei stílusú rokokó jelmezben pózolt. Szerintem nagyon menők voltak!
Az est folyamén természetesen volt némi belterjes ökörködés a színpadon, valamint az ilyenkor elmaradhatatlan jelmezverseny, amelyek inkább leültették a bulit, mintsem emelték a színvonalat. Az éjszaka nagyobbik részében örökzöld slágerekkel disco volt a program, amivel nyilván nem vállaltak nagy rizikót a szervezők. Nem úgy az a tag, aki hajnali négy magasságában ripityára törte a fejét a táncparkett közepén. Ezzel a sajátos kaszkadőr mutatványával ugyan sikeresen elevenítette fel a Vészhelyzetet, de akkor már senki sem díjazta ezt.
RSS Feed