
A bölcsődében erre az egy alkalomra viszont hivatalosak voltak a szülők és nagyszülők is. A korosztálynak megfelelő hanukai bohóckodás után viszont tényleg csodában volt részünk: 2011-ben kétségtelenül a bölcsődében szolgálták fel a legfinomabb hanukai fánkot.
Ahogy azt a sorozat első részében is írtam otthon is minden nap hanukáztunk - csökkenő érdeklődés mellett. Nos, úgy látszik ezzel nem voltunk egyedül, mert a kibuc közepén felállított hanukia installációnál az első napi tömegjelenet után a harmadik napra rajtunk kívül más nem jelent meg a gyertyagyújtásra. Ha ezt szegény makkabeusok megélték volna, szégyenükben biztos a kardjukba dőlnek…
Hát, valahogy így múlik el a hanuka csodája…