Jó hely ez az Ein Gev, de mégis mi a bánatot lehet csinálni a gyerekkel ebben az eldugott kibucban? – merülhet fel a jogos kérdés az épeszű olvasóban. Mi tagadás, ha valahol, hát itt bele lehet halni az unalomba, mégis valahogy elkerült minket ez a veszély. Ha nem is minden napra jutott valami családi elfoglaltság, de alig múlt el úgy hét, hogy ne történt volna valami érdekes körülöttünk a nyár folyamán. Figyelem fotódömping következik!
Errefelé evidenciának számít, hogy a kibuc ideális hely a gyerekeknek – már, ha van mit csinálni, mert ez egyáltalán nem egyértelmű az édenkertben sem. A legkisebbek számára az állandóság elképesztően fondos: ugyanaz a napirend, ugyanazok a játékok, ugyanazok a barátok, ugyanazok a helyek. A kibiuc mindezt hibátlanul hozza. Baj csak akkor van, ha a gyerek eléri a 9-10 éves kort, mert aztán szegényessé válik minden, amit nyújtani tud. Ez a kiábrándulás esetünkben még roppant távoli, viszont ami a gyerekeknek jól megszokott dolgok, az nekünk kisgyerekes szülőknek igen hamar idegtépő verkli.
A kibucok méretüknél és elhelyezkedésüknél fogva korlátozott programkínálattal bírnak. Viszont épp ezért a szociális élet talán élénkebb. A gyerekek kedvükre bandáznak, családok átjárnak egymáshoz és időről-időre vannak közösségi események, ahol ugyan ugyanazokkal az emberekkel találkozhatunk, mint amúgy, de legalább történik valami.
E tekintetben nem lehet panasz Ein Gevre: vannak közös ünnepek, havi rendszerességű összejövetelek és alkalmi események egyaránt – összességében úgy hetente-kéthetente egy (tudom Budapesten óránként van ennyi...). Ezek mind jó alkalmak arra, hogy megtörjük a hétköznapokat és egy kis színt vigyünk az életünkbe. Mi speciel amúgy is sportot űzünk abból, hogy minden helyi eseményre elmegyünk, mert fontosank tartjuk, hogy a közösség felé jelezzük az érdeklődésünket. (Ez olyan jól sikerült, hogy legutóbb egy kibucos esküvőre mentünk el, később kiderült hogy hivatlanul...)
Az elmúlt hónapokban több unaloműző eseményre is havatalosak voltunk (vagy nem, de mi mégis ott voltunk). Ezeken rendre fotóztam, de aktuálisan valahogy egyiknek sem volt akkora hírértéke, hogy külön posztot szenteljünk neki. Viszont csokorba gyűjtve talán érdemes közreadni fotókat, mert így az olvasók is képet kaphatnak arról, hogy miként telnek a hétköznapok a kibucban. Jöjjen hát a képözön!
Errefelé evidenciának számít, hogy a kibuc ideális hely a gyerekeknek – már, ha van mit csinálni, mert ez egyáltalán nem egyértelmű az édenkertben sem. A legkisebbek számára az állandóság elképesztően fondos: ugyanaz a napirend, ugyanazok a játékok, ugyanazok a barátok, ugyanazok a helyek. A kibiuc mindezt hibátlanul hozza. Baj csak akkor van, ha a gyerek eléri a 9-10 éves kort, mert aztán szegényessé válik minden, amit nyújtani tud. Ez a kiábrándulás esetünkben még roppant távoli, viszont ami a gyerekeknek jól megszokott dolgok, az nekünk kisgyerekes szülőknek igen hamar idegtépő verkli.
A kibucok méretüknél és elhelyezkedésüknél fogva korlátozott programkínálattal bírnak. Viszont épp ezért a szociális élet talán élénkebb. A gyerekek kedvükre bandáznak, családok átjárnak egymáshoz és időről-időre vannak közösségi események, ahol ugyan ugyanazokkal az emberekkel találkozhatunk, mint amúgy, de legalább történik valami.
E tekintetben nem lehet panasz Ein Gevre: vannak közös ünnepek, havi rendszerességű összejövetelek és alkalmi események egyaránt – összességében úgy hetente-kéthetente egy (tudom Budapesten óránként van ennyi...). Ezek mind jó alkalmak arra, hogy megtörjük a hétköznapokat és egy kis színt vigyünk az életünkbe. Mi speciel amúgy is sportot űzünk abból, hogy minden helyi eseményre elmegyünk, mert fontosank tartjuk, hogy a közösség felé jelezzük az érdeklődésünket. (Ez olyan jól sikerült, hogy legutóbb egy kibucos esküvőre mentünk el, később kiderült hogy hivatlanul...)
Az elmúlt hónapokban több unaloműző eseményre is havatalosak voltunk (vagy nem, de mi mégis ott voltunk). Ezeken rendre fotóztam, de aktuálisan valahogy egyiknek sem volt akkora hírértéke, hogy külön posztot szenteljünk neki. Viszont csokorba gyűjtve talán érdemes közreadni fotókat, mert így az olvasók is képet kaphatnak arról, hogy miként telnek a hétköznapok a kibucban. Jöjjen hát a képözön!
Elsőre talán nem épp családi esemény egy fotókiállítás megnyitója, de fuck the rulls! Meg különben is Ráchellel szinte bérletünk volt a budapesti Szépművészetibe, egy kis kortárs fotó igazán meg se kottyan nekünk. A kiállítás érdekes volt, de azért láttunk már jobb fotókat is. Viszont az esemény, akkor is nagy szó egy pár száz fős településen, úgyhogy nekünk is ott volt a helyünk Lauren Newman kiállításán, aki egyékbént szemközt lakik velünk.
Ein Gevben minden hónap első szerdáján ünnepi vacsorát tartanak. Nem kell nagy dologra gondolni svédasztal két fogással, némi saláta és valami sütemény. A hangsúly nem a kajáláson van, hanem az együttléten. Ilyenkor egyrészt mérleget vonnak az előző hetek történéseiből – kisfilmmel, slideshowal. Másrészt elmondják az adott zsidó hónaphoz kapcsolódó szokásokat, történelmi eseményeket, illetve felelevenítik, hogy mi történt ebben a hónapban egykoron a kibuc életében. Ez tényleg valódi kisközösségi esemény, amit (helyi)értékén kell kezelni – nekünk nem sokat mond, de a ittenieknek annál többet jelent. A vacsora ugyan nem valami „fotóbarát” esemény, de azért ennek az estének mégiscsak dukál egy galéria:
A ballagások kapcsán – amelyek ugyancsak jó elfogaltságok – már írtam a kibuc oktatási rendszeréről. Augusztusban összefogtak a különbozó ifjúsgái csoportok és szerveztek egy kávéházat, ahol a vásárlással a gyerekek kirándulását támogathattuk. Házisiütit, kakaót, kávét és üdítőket szolgáltak fel a srácok – nagyon komolyan nyüzsögtek, bár azt hiszem nem minden rendelés ért célba. De nem is ez volt a lényeg, hanem az, hogy egy cél érdekében közösen kell dolgozniuk.
Szerintem ez a kávéházas program igazán mintaértékű volt, akár otthon is csinálhatnának ilyet az osztályok. A kávézóval párhuzamosan az udvaron valami sátorvázat építettek a gyerekekkel, aminek a funkicóját nem értettem egészen pontosan, de láthatólag lefoglalta a nagyobbakat. Miután elkészült a jurtakeret, előkerültek dobok és egyéb ütős hangszerek és elkezdődött a junior ritmusszekció jam sessionje.
Ráchel révén két születésnapi gyerekzsúron is megfordultunk, ezek mindegyike a maga nemében érdekes volt. Jonatán – aki Ráchel csoportársa volt és velünk egy házban lakik – itt a kibucban ünnepelte a születésnapját.
Ez klasszikusnak mondható tortás-ajándékos szülinapi parti volt hotdoggal és dzsánkfud hegyekkel. Az estet igazából egy dolog tette számomra emlékezetessé. Mégpedig az, hogy a megjelent gyereksereg rituálisan szétvert egy fellógatott rajzfilmfigurának álcázott papír dobozt. Mikor megadta magát a karton, akkor derült ki számomra, hogy nem csak úgy merő passzióból ütlegelik a bábút, hanem a benne rejlő édes csemegék miatt.
A másik születésnapi parti sokkal kreatívabb volt. Olyannyira, hogy még a tortát is kihagyták, így viszont nem derült ki számomra, hogy ki az ünnepelt. Csak annyit tudtam, hogy Ráchel valamielyik csoporttársa – na, de minden megjelent gyerek Ráchel csoportársa volt, így nem szűkült jelentősen a kör. Mindegy ettől még emlékezetes volt a buli, amit a Tel Kacir nevű kibuc medencéjénél tartottak. A helyről pazar kilátás nyílik mind a Kineretre, mind a Golánra, de ez senkit sem érdekelt, mert volt helyette sokkal jobb. Két animátor segítségével közel két órán keresztül lelkesen szappanbuborékot eregetett kicsi és nagy egyaránt.
Fantasztikus volt, hogy mi mindennel lehet boborékot előállítani a kötéltől, a szőnyegporolón át, egészen a szívószálig. Ezek segítségével készíthető kicsi-nagy, egymásbafonódó, szederként összetartozó és még kitudja milyen buborék. Nekem nagyon bejött és talán a képek is visszaadják, hogy a jelenlévők is hihetetlenül élvezték a programot.
A végére jöjjön még egy bónusz fotógaléra. Ezeket a képeket ugyancsak a szappanbuborékos partin kattintottam és a képszerkesztőm segítségével kicsit megpiszkáltam őket. Igazából nagy digitális kóklerség az egész, de ha már mások ilyenekből meggazdagodtak, akkor én miért ne adhatnám ezeket közre. Vizuális levezetésnek pont jók lesznek.
RSS Feed