mishpaha |
|
A múlt héten fellendítettük a szociális életünket. Tortáztunk egyet ausztrál barátainknál és meglátogattunk egy frissen érkezett magyar családot. A két esemény amúgy önmagában nem kívánkozna a blogra - hisz kit érdekel, hogy kivel találkoztunk?! - de így együtt talán már igen. Lássuk miért. Tulajdonképpen Yael és George Weinberget ismertük először Ein Gevből. Még azelőtt beszéltünk velük, mielőtt kiköltöztünk volna - ők világosítottak fel arról, hogy mire számíthatunk a kibucban. Aztán később is rengeteg tanáccsal láttak el minket, mivel ők is ugyanazokat a köröket futották, csak másfél évvel előttünk. Összeköt minket az is, hogy Ráchel lányunk és Arik fiuk egy csoportba járnak az óvodába, sülve-főve együtt vannak (sőt mi több, Arik sokáig versenyben volt Ráchel szívéért, de ez most mindegy is), így mi szülők is szinte lépten-nyomon találkozunk, mondhatni barátok vagyunk. George egyébként reklámfilm rendező, ha épp van munkája. Ha nem, akkor hozzám hasonlóan blogol. Ezzel ő még nálam is nagyobb fába vágta a fejszéjét, mivel egy éven át minden egyes nap egy-egy rövidebb-hosszabb videó szkeccsel örvendeztette meg a követőit. Yael háromgyerekes családanyaként ilyen badarságokra nem pazarolja az idejét, ellenben finom humorával könnyedén elkápráztat bárkit. A múlt héten az ő születésnapját ünnepeltük közös barátainkkal karöltve. Isten éltesse Yaelt, akinek a szülei egyébként Eszékről származtak el, tágabb családja maga a monarchia, annyi nyelven beszéltek, közte magyarul is. Yaelékkel egyébként más közös vonásunk is van. Hozzánk hasonlóan ők is azon agyalnak, hogy merre tovább. Csak ők már két éve. Szóval nekünk még van időnk :-) Képzelhetitek milyen nehéz dolguk lehet, ha számukra az a dilemma, hogy visszatérjenek-e Ausztráliába és éljék a boldog középosztálybeliek életét, vagy maradjanak a kibucban és azt matekozzák, hogy melyik számlát fizessék be előbb. (Mondanom sem kell, hogy az ő helyükben én okos volnék, nem úgy a mi ügyünkben, Magyarország kontra kibuc viszonylatban.) Ebből is látszik, hogy Ein Gev mennyire versenyképes hely - nem éppen anyagi értelemben persze… A minap gyereksétáltatás közben meg is állapítottuk George-gal, hogy tulajdonképpen mi nem is annyira Izraelben, mint inkább a kibucban szeretünk lakni kár, hogy ilyen településtípus nincs sem Ausztráliában, sem Magyarországon. Néhány méterrel arrébb abban is közös nevezőre jutottunk, hogy hiába faintos a kibuc, ameddig van hová visszamennünk (értsd van alternatív egzisztenciánk) fennáll a dilemma, vagyis sajátosan egyhelyben toporgunk. Velünk ellentétben a Andinak és Ádámnak emiatt már nem fáj a feje. Ők gyakorlatilag felszámolták a magyarországi életüket, még ha nem is feltétlenül így akarták. Megszűnt munkahelyek, eladott budai lakás, végtörlesztéssel letudott vaskos hitel - minden összejött ahhoz, hogy lépjenek egy nagyot. December óta Izraelben folytatják az életüket, három tündéri lányukkal. Nagyon drukkolok nekik! Főleg azért, mert számukra nincs más út csak előre. Egyébként Georgékhoz és hozzánk hasonlóan ők is a Bayit Rishon Ba'Moledet programba kapcsolódtak be, ezen keresztül HaGoshrim kibucban kaptak helyet (tőlünk uszkve 60 kilométerre északra). Ahogy a hétvégi villámlátogatásunk során láttuk, nálunk talán eggyel rosszabb körülmények közé kerültek, de azért panaszra semmi ok, így is jó dolguk van. Főleg mert csodálatos helyen vannak a hófödte Hermon lábánál, ahol olyan a táj, mintha Európában lennének. Nagy kár, hogy Izrael ezen csücske mélyen benyúlik Libanonba és így kitettebb a kósza katyusáknak, ami látens módon mégiscsak csökkenti a komfortérzetet. Ezt azonban ellensúlyozza, hogy az ő apartmanjukhoz járt egy spániel is. A házőrző ugyan nem jelzi a bajt, de a lányokkal máris nagy barátságban van, ezzel is segítve a kicsik beilleszkedését az új közegbe. Akiket egyébként sem kell félteni - a legnagyobb lány egy szempillantás alatt úgy összemelegedett a mi Ráchelünkkel, hogy kézen fogva cseréltek eszmét a négy-öt évesekre jellemző vehemenciával. Már csak a lányok újdonsült barátsága miatt is, ha tehetjük, meglátogatjuk őket, hisz itt Izraelben egy cipőben járunk, nem csak a gyerekeknek van miről beszélnie egymással. Kapcsolódó cikkek:
1 Comment
aussie
3/1/2012 10:31:02 pm
english translation please :-) Leave a Reply. |