Ha valami fontos az életben, hát az az óvoda. Jó pár dolog már itt eldől – és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen irányba. Szerencsére itt, Izraelben ezen a téren sem ért minket csalódás, de ami ennél sokkal lényegesebb lányunk is boldog a gánonban, pedig piszok nehéz dolga van.
Az egy dolog, hogy nekünk mehetnékünk volt Magyarországról, de azért cseppet sem volt mindegy, hogy a „tartozékaink” számára mivel jár a mi döntésünk. Ábel miatt nem izgultunk, hiszen koránál fogva neki még csak az számít, hogy hol van anya és a tőle elválaszthatatlan tejcsárdák. Azonban a közel három éves Ráchel esetében jóval több dolog együttállása kell ahhoz, hogy az utazással óhatatlanul együttjáró változások ne terheljék meg a kelleténél jobban. Az óvoda ebben sarkalatos pont, hisz sok múlik azon, hogy milyen közegben tölti a nap jelentős részét.
Szülőként nem voltunk annyira elájulva az óbudai „gyermekmegőrzőtől”, de Ráchel imádta a bölcsődét. Élvezte és igényelte a gyerekek társaságát, ami garancia volt arra, hogy itt is pikk-pakk beilleszkedik majd. Ezt megkönnyítette, hogy az otthoni bölcsődés itt óvodásként kezdte pályafutását, ami a háromévesek számára több mint mérföldkő, maga a vágyak netovábbja. Ennek megfelelően Ráchel besózva várta az utazást, de még inkább az áhított óvodás státusz eljövetelét.
Az egy dolog, hogy nekünk mehetnékünk volt Magyarországról, de azért cseppet sem volt mindegy, hogy a „tartozékaink” számára mivel jár a mi döntésünk. Ábel miatt nem izgultunk, hiszen koránál fogva neki még csak az számít, hogy hol van anya és a tőle elválaszthatatlan tejcsárdák. Azonban a közel három éves Ráchel esetében jóval több dolog együttállása kell ahhoz, hogy az utazással óhatatlanul együttjáró változások ne terheljék meg a kelleténél jobban. Az óvoda ebben sarkalatos pont, hisz sok múlik azon, hogy milyen közegben tölti a nap jelentős részét.
Szülőként nem voltunk annyira elájulva az óbudai „gyermekmegőrzőtől”, de Ráchel imádta a bölcsődét. Élvezte és igényelte a gyerekek társaságát, ami garancia volt arra, hogy itt is pikk-pakk beilleszkedik majd. Ezt megkönnyítette, hogy az otthoni bölcsődés itt óvodásként kezdte pályafutását, ami a háromévesek számára több mint mérföldkő, maga a vágyak netovábbja. Ennek megfelelően Ráchel besózva várta az utazást, de még inkább az áhított óvodás státusz eljövetelét.
Megérkezésünk másnapján Ráchel ellentmondást nem tűrő kérésére tisztelgő látogatást tettünk a helyi óvodában (gánon), ami kapásból három órásra nyúlt. Az óvónénik búcsúzáskor akkurátusan elmondták nekem a beszoktatás szokásos menetrendjét. Ráchel azonban köszönte szépen, de másképp gondolta az ütemezést. A rákövetkező nap csak azért nem aludt bent még, mert hirtelenjében nem akadt matrac. Harmadnapra kerítettek egyet, úgyhogy Ráchel a jól megérdemelt csendespihenőjét már a többi szuszogó óvis társaságában töltötte – a gondozók legnagyobb ámulatára.
Nekem persze dagadt az apai keblem, meg kicsit sajnáltam is, hogy ilyen könnyen ment a dolog. Eredetileg több hetes kegyetlen és véres beszoktatással számoltunk, Ráchel betörése és megszelídítése valódi férfimunkának ígérkezett. Ezért is nem Zsófi, hanem én fogtam kézen reggelente kedvenc lányunkat, amit Ráchel iránt érzett, csak a lányos apákra jellemző szerelemtől hajtva könnyedén vállaltam be még itthon. A gánonban viszont a beszoktatás új értelmet nyert számomra. A lányomat nem csak a lelkinyugalma végett kísértem az óvodába, hanem az óvónénik miatt is. Én nem tudom, hogy válogatták őket össze, de egyik-másik simán elmehetne fotómodellnek is. Ráchel beszoktatása pedig jó alibi volt a stírölésükre, egészen addig, amíg okafogyottá vált a jelenlétem a lányom hiper alkalmaszkodási képességének köszönhetően. Persze az is lehet, hogy a leányzó érzelmi inteligenciája túlfejlett és a gyors beszokás valójában a féltékenység kifinomult formája volt a részéről.
Nekem persze dagadt az apai keblem, meg kicsit sajnáltam is, hogy ilyen könnyen ment a dolog. Eredetileg több hetes kegyetlen és véres beszoktatással számoltunk, Ráchel betörése és megszelídítése valódi férfimunkának ígérkezett. Ezért is nem Zsófi, hanem én fogtam kézen reggelente kedvenc lányunkat, amit Ráchel iránt érzett, csak a lányos apákra jellemző szerelemtől hajtva könnyedén vállaltam be még itthon. A gánonban viszont a beszoktatás új értelmet nyert számomra. A lányomat nem csak a lelkinyugalma végett kísértem az óvodába, hanem az óvónénik miatt is. Én nem tudom, hogy válogatták őket össze, de egyik-másik simán elmehetne fotómodellnek is. Ráchel beszoktatása pedig jó alibi volt a stírölésükre, egészen addig, amíg okafogyottá vált a jelenlétem a lányom hiper alkalmaszkodási képességének köszönhetően. Persze az is lehet, hogy a leányzó érzelmi inteligenciája túlfejlett és a gyors beszokás valójában a féltékenység kifinomult formája volt a részéről.
Például ő miattuk jártam Ráchellel óvodába
Az óvoda egyébként más szempontból is figyelemre méltó. Az udvara olyan, mint Józsefváros lomtalanításkor – simán belefér, hogy a sarokban néhány lomis cigány is le van támasztva, bár időközben biztos darabokra szedték őket a kíváncsi gyerekek és nem a színesfém miatt...
Az uniós normáknak kevéssé megfelelő játékállomány mellett más is van, ami miatt harakirit követne el minden valamirevaló Köjál-ellenőr. A kibuc óvodában természetesnek veszik, hogy a gyerekeket kisállatok veszik körül. Az aranyhal az akváriumban, papagáj a kalickában nálunk is bevett, de a nyúlketrec és a selyemhernyó tenyészet már biztosan határeset. A tornácon fészkelő féltucat fecskefészek viszont biztosan kivágná a biztosítékot a mindent beterítő guanó miatt.
A melegítőkonyhát sem a mifelénk mindent átható HACCP szabvány figyelembevételével alakították ki. Sőt mi több, ez nem különül el szigorúan, hanem része a gyerekfoglalkoztató helyiségnek. Ha már így van, akkor a gyerekeket előszeretettel vonják be a saját reggelijük, uzsonnájuk elkészítésébe, ami ismerve a korosztályra jellemző higieniás viszonyokat maga a fertő. És hogy hogy nem mégsem halnak bele... viszont azzal, hogy nem szeparálják el őket a konyhától, nem szolgálják ki őket mindenáron merő féltésből, megtanulják értékelni a munkát.
A gánon nagy előnye, hogy szimbiózisban van a környezetével. Délelőttönként a gyerekekkel kirajzanak gyümölcsfákat keresni, virágot szedni, vagy épp a tehenészetben megnézni a frissen született bocikat. És mivel itt mindenkinek gyereke, unokája van az óvodában, ezért örömmel veszik a zajos csapat felbukkanását, még akkor is, ha az óvisok akkurátusan lelegelik az előkertet.
Akkor zártam igazán szívembe a kibuc óvodát, amikor Ráchel csoportja felkerekedett és megnézte az egyik óvis újszülött testvérét. Köszöntötték a jövevényt, üdvözölték a kismamát és gratuláltak a társuknak a testvéréhez, majd a protokolláris körök után egy arra kószáló macskát vették csapatostul üldözőbe.
Az átlagos városi óvodánál a kibuc óvoda azért is jobb, mert itt az intézmény bezárása után sem ér véget az élet. Mivel ez egy kicsi hely, ezért a gyerekek a játszótéren vagy valamelyik család kertjében, esetleg a tó partján közösen folytatják a játékot. Ilyenkor, míg az aprónép teszi a dolgát, a szülőknek jut ideje a beszélgetésre. Otthon erre például nem nagyon volt lehetőség, az „átadó” nevű szűk öltözőben egymást kerülgettük, aztán ment ki merre látott.
A ganon igazi paradicsom a gyerekeknek, köszönhetően a falusias környezetnek és az általam már megénekelt óvónők munkájának. Valószínűleg Ráchel is leveszi mindezt, mert boldogan elvan az óvodában annak ellenére, hogy szavát sem értik a többiek. Ez egyébként cseppet sem zavarja, megállás nélkül ékes magyar nyelven csacsog, míg mindenki más héberül válaszol neki. De már csak néhány hét és fordul a kocka: Ráchel fog héberül beszélni hozzánk és mi fogjuk tátott szájjal hallgatni.
Az átlagos városi óvodánál a kibuc óvoda azért is jobb, mert itt az intézmény bezárása után sem ér véget az élet. Mivel ez egy kicsi hely, ezért a gyerekek a játszótéren vagy valamelyik család kertjében, esetleg a tó partján közösen folytatják a játékot. Ilyenkor, míg az aprónép teszi a dolgát, a szülőknek jut ideje a beszélgetésre. Otthon erre például nem nagyon volt lehetőség, az „átadó” nevű szűk öltözőben egymást kerülgettük, aztán ment ki merre látott.
A ganon igazi paradicsom a gyerekeknek, köszönhetően a falusias környezetnek és az általam már megénekelt óvónők munkájának. Valószínűleg Ráchel is leveszi mindezt, mert boldogan elvan az óvodában annak ellenére, hogy szavát sem értik a többiek. Ez egyébként cseppet sem zavarja, megállás nélkül ékes magyar nyelven csacsog, míg mindenki más héberül válaszol neki. De már csak néhány hét és fordul a kocka: Ráchel fog héberül beszélni hozzánk és mi fogjuk tátott szájjal hallgatni.
RSS Feed