Első látásra gigantikus, amúgy helyenként kaotikus sporteseményre tízezer delegált érkezett a világ minden részéről, köztük közel 80 magyar is. Nyilván elsősorban rájuk voltam kíváncsi, bár ennek erősen határt szabott, hogy a versenyeket vagy egy tucat helyszínen bonyolították le szerte Izraelben. Eleve kizárt volt, hogy mindenhol ott legyek, inkább csak belekóstoltam, amibe tudtam. A legtöbb versenyt a Wingate nevű helyi TF-en tartották, ahol folyamatosan történt valami, ha meg nem, akkor ott volt a sportkombinát közepén egy "élménypark". Itt két verseny között kedvükre pihenhettek, szórakozhattak, játszhattak a jelenlévők. Persze ennél érdekesebbek voltak az egyes versenyek, amiből nekem szűk fél napnyi jutott ki. Derekasan megnéztem a magyar női és férfi pólócsapatok egy-egy meccsét, elvégre ha valami, akkor ez "haza pálya". | AranycsapatA Magyar Maccabi Csapat 4 arany, 5 ezüst és 11 bronzéremmel tért haza a XIX. Maccabia játékokról. A húsz érem és a további helyezések alapján a 78 fős magyar delegáció az éremtáblázat harmadik helyére került a sokkal-sokkal népesebb izraeli és az amerikai csapatok után. Kell-e mondanunk, hogy ez volt a Maccabi VAC történetének legeredményesebb szereplése a "zsidó olimpián", ami azért is fontos, mert végre nem az antiszemitizmus kapcsán forgott Magyarország neve, hanem a sportsikerek miatt. |

Wingétes vendégszereplésem a junior magyar teremfocisták meccsén folytattam. Bár ne tettem volna, mert rossz volt nézni, ahogy szegény magyar srácokat lenyomták a sokkal összeszokottabb és technikásabb spanyol fiúk. Mindegy, a részvétel a fontos - mondhatnánk erre, ha már a zsidó olimpián vagyunk.
Kell egy csapat

beli konzuli címeket. Na, szóval ez az élelmes ember gründolt magának egy csapatot a Maccabiára, ami csupa jóvágású fehér emberből állt. A brahi csapat ugyan fekete lónak számított a versenyeken, épp emiatt senki sem gondolta, hogy tollaslabdában bronzérmet nyernek. Amúgy a Bissau-Guinea maccabi csapat a játékok kapcsán nem mellékesen összekalapozott
22 ezer dollárt a malária elleni küzdelemre.
Egyébként azért is érdekelt a maccabiás jégkorong torna, mert vagy egy éve olvastam egy érdekes cikket, amiben arról írtak, hogy az izraeli korosztályos csapatokban együtt játszanak a volt Szovjetunióból bevándoroltak (naná, kik mások?!) és a Metula melletti drúz falukból jövő gyerekek. Belőlük mondjuk sokat nem láttam, a Maccabiára elvben csak zsidók nevezhetnek be, de ha ezt azért nem is veszik már olyan komolyan, azért egy arab gyerek mégiscsak kilógna a sorból… Eredetileg az orosz-izraeli meccset céloztam be, hisz ha valami, akkor az elég pikáns, hogy mindkét csapat oroszul nyomja, de végül erről lecsúsztam. Helyette az amerikai-izraeli junior hoki meccsre estem be, ami sporttörténeti eseménynek bizonyult. Nem szerény személyem jelenléte miatt, hanem azért, mert az izraeli srácok életükben először vezettek és egy egész harmadon át meg tudták őrizni az előnyüket. Jó, hát utána az amik annak rendje és módja szerint feltörölték velük a jeget, de ez egyáltalán nem zavarta a srácokat, akik nagyon boldogan ünnepelték magukat a lefújás után. A dologhoz hozzátartozik, hogy a meccs alatt az amerikai kispadon az edzők nem egyszer küszködtek, hogy ne röhögjenek harsányan az izraeli srácok produkcióján. A pályán elért eredménynél csak egy dolog volt nagyobb meglepetés számomra. Amikor közzétettem a fotóimat a meccsről utólag írt nekem valaki magyarul, hogy örül, hogy lefotóztam és milyen kár, hogy a helyszínen nem beszéltünk. Nem tudtam kiről is lehet szó - hisz nem beszéltünk - kértem, hogy mutassa meg melyik képen van. Kiderült, hogy a meccs vezető bíróját Magyarországról delegálták (lásd keretes) szóval még ott is találkozhattam földivel, ahol erre végképp nem számíthattam. | Bírói szemmelHa már nem sikerült személyesen beszélnem Mayer Gábor hokibíróval, akkor e-mailben kérdeztem a maccabiás élményeiről:
|
A Maccabia egy látszólag professzionális sportesemény, ahol profik és amatőrök is rajthoz állnak. Nagyszerű egyéni teljesítmények terepe, de világcsúcsok nem itt dőlnek meg, mert a zsidó közösségi játékok valójában nem erről szólnak - a játékok inkább az apropói a nagy találkozásnak, a változatos színvonalú versenyeknél sokkal fontosabb az együvé tartozás kifejezése a sportviadalok révén. És ennek megvan a maga ideológiai alapja is. A modern Izraelt megalapozó cionizmus egyik fontos eleme a hős- és testkultusz, aminek legkézenfekvőbb kifejezőeszköze a sport. A cionisták kezdetektől felismerték a sportban rejlő közösségteremtő erőt, de még inkább az ideológiai támaszt. |
A Maccabia jétékokról ide kattintva találsz még több fotót | Ez a kicsit naív, bipoláris szemlélet, ha nyomokban és sokszor kimondatlanul is, de makacsul tartja magát Izraelben, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan igazságtalan előítélet. |