Félóra után Zsófi megunja a telefonos távnavigálást: - Ha el akarod adni az autót, akkor gyere oda, ahol mi vagyunk. Ez hatott. Tíz perc után megáll mellettünk a Nissan, benne egy arab srác. Int, hogy szálljunk be, de mi előbb körbejárjuk a járgányt. Viseletes, de még elmegy. Közben a tulaj megállás nélkül telefonál, még nem szólt hozzánk.
Zsófinak tetszik a kocsi, nekem ellenszenves a srác. Bepattan az ismeretlen mellé. Elviharzanak az arab labirintusba. Ábel a karomon üvöltve, én csendben aggódom, hogy mikor látjuk újra Zsófit.
Addig is valamit kezdeni kell magunkkal. Ha már anya nincs, legalább vacsora legyen. Irány a legközelebbi fűszeres. Bent meghökkentő választék és nem várt tisztaság. A rengeteg zöldség között a falon tévé, benne Allah egyenesen Mekkából. Kábán nézi a fejkendős eladó. Közben Zsófi is befut - autót ma sem veszünk, de estére zöldséget igen. A pénztáros furán méreget minket és a sáfrányt, de aztán jót nevetünk a bénázásán. Fizetéskor látom, hogy mikuláscsomagok vannak a pulton. Potom 10 sékel darabja. De hogy kerül a csizma az asztalra az arabnál? Mindegy. Tegnap volt december 6. és különben is, nem kell fennakadni egy eltévedt télapón, hisz Izraelben vagyunk.