Az elmúlt napokban nem sorjáztak a blogbejegyzések. Leginkább az őszi zsidó ünnepek, az óvodaszünet miatt, illetve azért, mert hamarosan Budapestre utazunk család látogatni, ügyes-bajos dolgokat intézni meg kicsit dolgozni.
Harmadjára látogatunk haza és ez amolyan rutint adott nekünk, mind az utazással kapcsolatos logisztika, mind a "lelki" felkészülés tekintetében. Olyan értelemben, mint amikor több mint egy év után látogattunk haza már nincsenek várakozásaink - tudjuk mire számíthatunk és mire nem. A két nagyobb gyerek persze napok óta utazási lázban ég és ez így van jól, mi inkább teendőket strigulázzuk, ami talán nincs egészen rendjén, de ez van. Főleg, ha három kisgyerekkel és a Wizzel utaznunk… (Igen, a történtek után is Wizzel repülünk, mert még jóval a botrányos utunk előtt megvettük a jegyeket. De itt a reklám helye: utazzon mindenki
El Al-lal, mert már náluk is vannak "jóárasított" jegyek, méghozzá fapados meglepetések nélkül.)
El Al-lal, mert már náluk is vannak "jóárasított" jegyek, méghozzá fapados meglepetések nélkül.)
A 10 nap, amit otthon töltünk piszok rövid idő, most ennyire futja. Az utazás apropója, hogy Zsófi hivatalos a Magyar Patológusok Társasága éves konferenciájára Siófokra. Az eseményt kár lett volna kihagynia most, hogy októbertől immár végre patológián fog dolgozni. Annyi év gyerekekkel töltött "gügyögés" után fontos, hogy végre szakmába vágó témákról halljon. De mivel még szoptat, ezért a konferencia ideje alatt sem szakadhat el Leától, úgyhogy ő is jön, meg én is Siófokra, hogy két etetés között legyen ki vigyáz a picire.
Hogy a babázáson kívül én se maradjak dologtalan, a hazautazást konferencia szervezésre használtam ki. A Kidma színeiben immár a negyedik minikonferencián dolgozom, most október 1-én a terror lesz a téma. Jó előadókkal, több megközelítéssel, laikusok számára is érdekesen. Ez itt ismét a reklám helye: örülnék, ha a blogunk olvasói küzül is mind többen eljönnének az Izraeli Kulturális Intézetbe.
A köztes időkben ügyes-bajos dolgokat intézünk, családdal leszünk, amennyire lehet kiélvezzük Budapestet és megpróbálunk minél több barátunkkal személyesen is találkozni, remélem így lesz. (Igen, ez megint a reklám helye: aki látni akar minket, az a jól bevált elérhetőségeinken vegye fel velünk a kapcsolatot, mert jóidőre lemarad rólunk.)
Kemény menetnek ígérkezik a hazautazás, kicsit félek is, hogy a nagy kapkodásban valójában semmire sem fog annyi idő jutni, mint amennyi kéne. Már csak azért is, mert most úgy áll, hogy így együtt, a következő közel egy évben nem fogunk már hazalátogatni. Ha most valami kimarad, akkor nehéz lesz bepótolni.
RSS Feed