Egykor a hétvégi ház körül palántázott, aki tehette, néhány éve a gerillakertészkedés volt a menő, manapság gangparasztnak csap fel minden panel hippi. Mi a halucok példáját követve zöldítjük a kibucunkat. Változó sikerrel, de legalább akkora pedagógia elszántsággál, mint egykoron úttörő elődeink.
Ein Gevben nagy gonddal ápolják a zöldfelületeket. Komoly brigád feladata, hogy nyírják a füvet, metszék a fákat, új növényeket telepítsenek vagy épp összeszedjék a szemetet. Nekik, meg azoknak a gondos szomszédoknak köszönhetően, akik a házuk táján önszorgalomból virágosítanak szemet gyönyörködtető a kibucunk. Ha ők nem volnának, akkor itt is olyan kopár volna minden, mint a kerítésen kívül. A kontraszt külön is kiemeli micsoda erőfeszítés eredménye a mi kis oázisunk. (Lásd erről Élet a gyümölcsösben c. bejegyzésünket)
Zöld sziget - nem is zöld és nem is sziget, de a miénk!
Nem elvárás, hogy mi is hobbikertészek legyünk, de ha már adott a lehetőség, akkor miért ne csinosíthatnánk mi is a környezetünket? A házunk előtti placcon amúgy is látszott, hogy régen nincs igazi gazdája, hát mi kaptunk a lehetőségen és a metszőollón. A zilált képet nyújtó dzsumbujban pár délután alatt rendet vágtunk Zsófival. Az így előbukkanó egyik fa például kiváló mászókává vedlett át, a gyerekek jövet-menet azon csimpaszkodnak, ami szerintem az egyik legkirályabb elfoglaltság. Olyanok, mint Pom Pom “ahogy ülnek az ágon, egy szép hosszú ágon, föl-he-he-he, le-he-he-he”. A többcélú felhasználás szép példája, hogy a szukkoti sátrunkhoz is felhasználtuk tartópillérnek az elhajló ágakat. (Erről a Szukkoti nemzeti sátor posztunkban bővebben is olvashattatok). Kialakítottunk egy zöldszigetet is, ami ugyan még nem zöld, de a kősziklákkal körbevett földkupacunk tájépítészeti elemmé nőtte ki magát - legalább tagolja az egysíkú terepet. De ami fontosabb, benne van a lehetőség, hogy egyszer majd birtokba veszi a természet. Mi ehhez néhány palántával és rendszeres locsolással járulunk hozzá. Erőfeszítéseinket a szomszédság is jónéven vette, sok-sok gratulációt söpörtünk be (ez nem volt annyira magától értetődő, mert itt is vannak házsártos alakok, akik a kákánis találnak csomót). Egy csomóan a kibucépítő úttörőkhöz, a halucokhoz hasonlítottak minket, ami roppant hízelgő ránk nézve, bár a mi kapirgálásunkat a nagy elődökhöz mérni megtévesztő.
 Borsó lesz ebből | A kertészkedés környezetünk szépítése mellett azért is hasznos, mert lefoglalhatjuk a gyerekeket vele - egészen addig, amíg el nem ragadja a figyelmüket valami más, ami ebben a korban előbb utóbb bekövetkezik. Ilyenkor csak reménykedhetünk benne, hogy a haverja rángatja el és nem ásóval, kapával játszadozik halált megvető bátorsággal. Szerencsére a locsolás viszonylag veszélytelen elfoglaltság, öntözni viszont a nyári melegben nem csak a növényeknek üdítő, de a gyerekeknek is hűsítő elfoglaltság. Addig, amíg nem jön a pancsolós kánikula a gyerekek napi szinten nagy lelkesedéssel szemrevételezik a frissen ültetett borsó, paradicsom, répa és kukorica veteményesünket. Hála istennek van mit, csak győzzék kivárni, hogy beérjen a termés. |
RSS Feed