mishpaha
  • Blog
  • Fotó
  • Magunkról
  • GY.I.K.

A Titanic napos oldala

8/20/2014

15 Comments

 
1211 nagyszerű és tanulságos nap után véget ér egy korszak az életünkben - Izraelből újra Budapestre költözünk. De úgy búcsúzunk, hogy maradunk. Lélekben biztosan, de a virtuális térben meg még egy ideig. És, hogy miért búcsúzunk, ha olyan jó nekünk az talán érthető lesz, ha elolvasod a bejegyzésünk.
Picture
Egy próbaévre jöttünk 2011 tavaszán, több mint három éve élünk Izraelben vagyis inkább egy kibucban, ami ugyan helyileg Izraelben van, de nagyon nem azonos azzal. Ma még nem is tudjuk milyen sokat kaptunk a helytől, ahol éltünk. Összességében nagyon szerettünk itt lenni, különösen azért, mert Ein Gev ideális a gyerekek számára, ezért húztunk rá terven felül. Azzal, hogy kijöttünk a gyerekeknek megadtuk a lehetőséget, hogy Izraelben éljenek, belekóstoljanak annak jobbik oldalába. Hiába kicsik még, ez nem múlik el nyomtalanul, bárhol is éljünk, ők már nem lesznek gettózsidók, mert nekik már természetes dolog lesz, amivel magyar zsidók generációkon át küszködnek. Ha úgy tetszik ez a mi “lájtos háztáji” cionizmusunk, bár azt hiszem, hogy ez csak mellékes ideologizálás, ami elvisz a lényegtől.
Picture
Sokan értetlenkedtek, hogy miért jöttünk Izraelbe és most sokan nem értik, hogy miért térünk vissza Magyarországra. A tényleg nagyon-nagyon jóleső baráti aggodalmakon túl, azért vannak, akik ennél tovább mennek és valamiféle alig rejtett doktriner kispolgári attitűdtől vezérelve szólnak meg minket: “mi tudjuk, hogy neked mi a jó és nem félünk számon kérni, ha nem úgy élsz, ahogy mi jónak gondoljuk”. Ismerős? Ebben a szellemi koordináta-rendszerben mi csak dekadensek vagy hibbantak lehetünk. Természetesen egyik sem vagyunk - mint kritikusaink, úgy mi is csak a legjobbat akarjuk magunknak. Az emberi életben három év soknak számít és ennyi időnként érdemes mérleget vonni. Úgy éreztük, hogy ez most egy természetes korszakhatár és a személyes jövőnk szempontjából jobb, ha váltunk. A döntésen sokat rágódtunk, nyűglődtünk, mert másokkal ellentétben mi nem tudjuk a frankót. Ha nem is ugyanolyan lelkesedéssel, de a változásra szavaztunk, mert ebben több lehetőséget látunk.
Picture
Maradni mindig könnyebb, mint változtatni. Kilépni a megszokott életedből pedig luxus. De legalábbis elsőre őrültségnek tűnik. Hát mi néhány éve megléptük és megléptünk, most meg újra dobbantunk. Hogy miért? Az élet sokkal bonyolultabb annál, mintsem, hogy mindig a szívünkre hallgassunk. Nem lehet büntetlenül az örökké termő fa árnyékában élni. Ahogy gyermekkorunk Misi mókusa, úgy mi is ráuntunk a banánra.
Minket a kibuci életforma csábított Izraelbe, nem csalódtunk. Ha akartunk volna maradhattunk volna a kibucban, de bő három év után környeztváltozás mellett döntöttünk. És, hogy miért nem költöztünk egyszerűen át egy izraeli városba? Jeruzsálem gyönyörű, Tel Aviv cool, Haifa személyes kedvencem. Viszont ezeken a helyeken a számunkra reálisan elérhető életforma, életszínvonal, életminőség nem csábító. Akkor már inkább Budapest többet nyújt számunkra, az valóban alternatíva a kibuchoz képest (még úgy is, hogy semmivel sem lett jobb az élet Budapesten, amióta eljöttünk).
A kibuc fantasztikus hely, ráadásul mi elkaptuk azt a kegyelmi állapotot, amikor még nem hullott darabjaira ez az utópisztikus szocialista csodavilág. Nagy kedvvel vetettük bele magunkat az itteni közösségi létbe, amit a helyiek meglehetősen jónéven vettek tőlünk, szerettek minket.  Blogbejegyzéseinkből is kiderül szép volt, jó volt itt. Három év távlatából azonban az is látszik, hogy az olyan zárt faluközösségekbe, mint a kibucunk születni kell, hogy ne legyenek nálad egyenlőbbek.

Virtuálisan maradunk


A Mishpaha blogot azért hoztuk létre, hogy a távoli szeretteinket “bevonjuk” az izraeli életünkbe. Több mint három év blogolás után több száz követőre tettünk szert, akik zömét személyesen nem ismerjük. Szívesen osztottuk meg velük egzotikus életünket, de most, hogy visszatérünk Budapestre már nincs bennünk semmi érdekes, így a magyar hétköznapjainkról biztosan nem számolunk már be. Ma kora este kofferekkel felpakolva útnak indulunk Budapestre, itthonról haza térünk. Ez azt is jelenti, hogy a Mishpaha blog, mint olyan “lélegeztető gépre kerül”. Jó egy hónapig még kikerülnek friss tartalmak, de aztán befejezzük a “mesterséges táplálását” és lezárjuk izraeli életünk dokumentálását. Semmiféleképpen sem szeretnénk párás szemmel nosztalgiázni, viszont van még pár olyan dolog, amit jó volna megörökíteni az örökkévalóságnak (ah, mily nagy szavak), hogy tényleg teljes képet adjunk a kibucunkról, Izraelről és benne magunkról.
Mindenkinek köszönjük, hogy eddig velünk tartott! Maradjatok velünk a blog hattyúdalára és továbbra is kövessetek minket a Facebookon is!
Ennek ellenére, amit kihozhattunk a kibuci életből azt ennyi idő alatt többé-kevésbé megtettük. Belemerültünk az itteni létbe, megtapasztaltunk jót és rosszat, és most úgy tudunk búcsúzni Ein Gevtől és Izraeltől, hogy jó szívvel gondolunk rá vissza.
Picture
Szerintem mindenképpen szerencsés dolog így felállni valahonnan, még akkor is, hogy ha vannak kételyeink, hogy tényleg jó döntést hoztunk-e. Meglehet, hogy nem. Viszont azt a bő három évet, amit Ein Gevben töltöttünk már soha senki sem veheti el tőlünk. Azért ez az élet nagy ajándéka!
Hogy érthető legyen milyen érzések kavarognak bennünk nézzétek meg ezt a két kisfilmet, és röhögjetek velünk - vagy rajtunk.

Kapcsolódó cikkek:


  • Fontos közlemény
  • Kibuc kibic

15 Comments

Blog menü

5/22/2014

0 Comments

 
Hároméves a Mishpaha blog, a Kramer-Nagy család házi webnaplója. Nem világtörténelmi esemény ez, nekünk viszont nagy szó, vagy legalábbis jó ok arra, hogy visszatekintsünk, de még inkább a jövőbe nézzünk egy csipetnyit.
Valamelyik nap arra gondoltam, hogy milyen jó lesz mondjuk tíz év múlva visszaolvasni a blogunkat. Mert persze a jelennek írjuk, az aktualitás hoz kattintásokat, de ha nem is az örökkévalóságnak szánjuk mégis egyfajta időkapszulaként ott kering a világhálón mindaz, amit az elmúlt három évben megosztottunk magunkról. Vicces lesz, ha majd valamikor a gyerekeink visszaolvassák mi mindent örökítettünk meg abból az időből, amikorról valószínűleg egy nagy “emlékpacán” kívül vajmi kevés konkrétumra emlékezhetnek. Ha másra nem, talán arra jó lesz a blog, hogy megteremtsük a saját családi legendáriumunkat, amit a vasárnapi ebédek közben feleleveníthetünk.
Picture
Nyilván az olvasóink többségét ez a menü kevésbé hozza lázba, nekik az a fontos, hogy most mit írunk, a történetek utóélete olyan, mint a filozófiai asztalán egy tányér húsleves, amin a zsírcseppek rezegnek a betűtészta körül - csak, hogy egy emlékezetes költői képzavarral éljek, amit azzal tetéznék, hogy amit a blogon most tálalunk magunkról abból kerül ki a családi emlékezet szakácskönyve, amiből aztán életünk hátralevő részében főzhetünk. A mi szerencsénk az, hogy lesz mire emlékeznünk, mert mozgalmas éveken vagyunk túl, miközben megkockáztatom, hogy a világ egyik legunalmasabb helyén múlatjuk az időnket, ahol könnyen lehetnénk sótlanok is, de valahogy az ein gevi salátából nekünk az ízes falatok jutnak, vagy legalábbis jól fűszerezzük az elénk került dolgokat.

Továbbra is jó néven vesszük, ha a Facebookon is követsz minket.
A Mishpaha blog FB felületén
nem csak a blogposztokat futtatjuk, hanem további más hozzánk kötődő tartalmakat is rendszeresen megosztunk.

Erről szól a Mishpaha blog immár 253 posztban, több mint 900 ezer karakterben és sok ezer képben, valamint 4 videóban. Tartsatok velünk továbbra is, legalább virtuálisan kóstoljatok bele a mi blog menünkbe! 

Kapcsolódó cikkek:

  • Két éve nyomjuk
  • Egyéves a Mishpaha blog!
  • Blogindító
0 Comments

Ez ám a szám: 323/28

8/25/2013

0 Comments

 
A Kék-fehér valóság - mindennapok Izraelben facebookos oldallal az előkelő 28. helyen végeztünk a 2013-as Goldenblogon.
Picture
Idén is megmártóztunk a Goldenblog versenyben, bár most nem közvetlenül, hanem másokkal összefogva futottunk neki a lájkvadászatnak. Ennek leginkább a versenykiírás volt az oka, mivel csak értelmezhetetlenül heterogén kategóriában nevezhettünk volna, ezért előnyösebbnek tűnt, hogy inkább közösen induljunk az izraeli magyar bloggerekkel. A 2013-as versenyt gyakorlatilag megnyerhetetlenné tették a kisebb, speciális blogok számára, viszont a közös indulással mégiscsak kihasználhattuk valamennyire a Goldenblog adta szerény publicitást. A számításunk bejött, a szavazás ideje alatt száznál több új követőre tett szert a Kék-fehér valóság - mindennapok Izraelben facebookos blogstand, és most már bőven ötszáz fölött jár a közös olvasótáborunk.
Picture
Ehhez képest mellékes, hogy az idei Goldenblogon huszonnyolcadikok lettünk az "Életmód" kategóriában. Ez olyan futottak még ízű helyezés, de ha hozzátesszük, hogy 323(!) induló közül, már mindjárt más olvasata van az eredményünknek, hisz a közönségszavazás alapján benne vagyunk a legjobban teljesítő 10 százalékban. (Sajnos nem tudni, hogy a 28. helyhez pontosan hány lájkot takar, mert a szervezők nem hozzák nyilvánosságra. Így gőzünk sincs, hogy számszerűleg mennyi embert sikerült mozgósítanunk.) Személy szerint én titkon abban reménykedtem, hogy meglesz a főtábla és az első 10 helyezett között leszünk a közönségszavazáson (tavaly ugye a Mishpahával hatodikok voltunk, tehát nem volt irreális az elvárás).

De utólag be kell látnom, hogy a közös indulás kevésbé motiváló az egyes blogok olvasói, így például a saját törzsközönségünk számára. És az is látszik, hogy az augusztusi verseny cseppet sem kedvezett annak, hogy a blogbarátaink hasonló intenzitással álljanak bele a kampányba. Biztosan előrébb is végezhettünk volna, de ehhez idén több csillagnak kellett volna együtt állnia.
Ha ide kattintasz, megnézheted a Kék-Fehér valóság mindennapok Izraelben blogstandot. És ha már ott jársz, igazán lájkolhatnád az oldalt is!
A közönség mellett egy szakmai zsűri is értékeli a mezőnyt, ami nem lesz könnyű feladat látva az "Életmód" kategóriába összesöpört összehasonlíthatatlanul sokféle blogot. Hamarosan ők is kihirdetik a saját tízes listájukat, de épp a mezőny nagysága miatt kifejezetten meglepetés volna, ha ebben a megmérettetésben előrébb sorolnának minket, mint a közönségszavazáson. A 2013-as Goldenblog tehát lényegében lezárult számunkra. Már csak egy nagyon fontos feladatunk maradt, hogy ezúton is megköszönjünk minden támogató lájkot. Nélkületek nem húzhattuk volna be a 28. helyet!

Kapcsolódó cikkek:

  • Goldenblogra fel!
  • A 6. te magad légy!
  • Blogstand a Facebookon
0 Comments

    Mottó

    Budapestről indultunk,
    Ein Gevben kötöttünk ki.

    A szerző ajánlja


    Géptemető
    Jeruzsálem falai
    Időzavar

    Gyászmenet
    Vörös kód
    Kineret 2. - Halhatatlan és haltalan halászok
    Áradat 1.
    És mégis mozog a föld!
    Barca békemisszó 1.
    Erotikus fröcsögés
    Miért éppen Izrael?

    Legfrissebbek


    14940
    Tárgytalanul
    Órvosi eset 9. - Számtalan kaland
    20 éve Izrael-fertőzésben
    Csendes veszteségeink
    Hétköznapok a hátországban
    Az alagút vége
    Haverilag 7. - A leghosszabb 30 másodperc
    Biztonsági jelentés
    És erről van lövésed?
    Haverilag 6. - Szomszédom a Hamasz
    Mondiál a kibucban
    Kitáblázva
    Haverilag 5. - Csakazért is zsidónak lenni...
    Akko és most
    Gyümölcskosár
    Hiába imádkoztunk, de a remény hal meg utoljára
    Guruló generációk
    Nemzeti példa és tragédia
    Vak pali
    Orvosi esetek 8. - A száguldó doki
    Könyvajánló
    Szedd magad az aknamező szélén
    Oroszlánkirálynő
    Fontos közlemény
    Ünnepsoroló 22. - Nyerő tánc
    Amikor apa vér ciki
    Nyerő rókalányok
    Blog menü
    Turista hullám
    Békésen esik
    3 év


    Visszatekintő

    Halhatatlan és haltalan halászok
    Picture
    Nem vagyok valami jártas az Újszövetségben, de az köztudomású, hogy Jézus számtalan cselekedete kötődik a Kinerethez és környékéhez. Ezekről sok helyütt lehet olvasni, mint ahogy arról is, hogy tanítványai közül legalább négy a tavon dolgozó halászok közül került ki. Az ő kései utódaik a jó fogás reményében manapság Ein Gevből hajóznak ki. Blogunkat örvendetesen sok keresztény barátunk is követi, húsvét alkalmából elsősorban nekik szeretnénk kedveskedni a kinereti halászatról szóló posztunkkal.

    Archív

    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    December 2013
    November 2013
    October 2013
    September 2013
    August 2013
    July 2013
    June 2013
    May 2013
    April 2013
    March 2013
    February 2013
    January 2013
    December 2012
    November 2012
    October 2012
    September 2012
    August 2012
    July 2012
    June 2012
    May 2012
    April 2012
    March 2012
    February 2012
    January 2012
    December 2011
    November 2011
    October 2011
    September 2011
    August 2011
    July 2011
    June 2011
    May 2011

    Kategóriák

    All
    Beilleszkedés
    Biztonság
    Biztonság
    Előkészület
    Előkészület
    Haverilag
    Hétköznapok
    Hétköznapok
    Időjárás
    Időjárás
    Kocsi Mesék
    Környék
    Környék
    Közélet
    Közélet
    Közlekedés
    Közlekedés
    Neumann Gábor
    Orvosi Esetek
    Otthonunk
    Sport
    Személyes
    Személyes
    Szokások
    Szokások
    Szolgálati Közlemény
    Szolgálati Közlemény
    Tanulás
    Tanulás
    ünnepsoroló
    ünnepsoroló
    Utazás
    Utazás

    Picture

    RSS Feed


Ez a Kramer-Nagy család blogja ©