225 nap - ennyi ideig bírtuk autó nélkül. Pontosabban eddig sem, mert az elmúlt fél évben is béreltünk autót néhány napra. De most kénytelenek voltunk beruházni, mert ha minden jól megy Zsófi januártól munkába áll. Mivel valahogy oda kell jutnia a kórházba nem halogathattuk tovább a kocsivásárlást.
Az elmúlt két hetünk azzal telt, hogy számunkra megfizethető, de még használható autóra vadásztunk, aminek az eredménye egy 15 éves Nissan Almera lett. Az izraeli viszonyokhoz képest megkímélt állapotú járgány a maga korában esztétikusnak számított, még ha ezt ma nehéz is mosolygás nélkül elhinni. De mit számít ez?! Potom tízezer sékelért négy kereke van, gurul, szép piros és látszólag rendben van 190 ezer kilométer megtétele után is.
Egyelőre nagy az öröm, de lehet, hogy ez csak vasárnapig tart, mert akkor visszük átnézetni a kocsit. Az azért biztató, hogy az autókereskedésből minden különösebb gond nélkül hazavezettünk 80 kilométert, pedig rettenetes özönvíz és szörnyű köd állta az utunkat, de ez egy másik történet (lásd a mellékelt kisfilmet). A lényeg, hogy ha a Nissanunk is úgy akarja, akkor 225 nap után menthetetlenül kinyílik előttünk a kibucon kívüli világ és végre új impulzusok érhetnek minket. Rettegj Izrael, jövünk!
RSS Feed